Mobil alkalmazás fejlesztés — Legyen víziód!
Ahogy arra előző cikkünkben már kitértünk, a mobil alkalmazások kezdeti időszakában a döntéshozók nem minden esetben álltak hozzá kellő tapasztalattal illetve körültekintéssel mobil alkalmazásuk elkészítéséhez. A legalapvetőbb probléma talán az volt, hogy nem tudták, mit is várnak el az alkalmazástól — azon kívül, hogy „legyen szép és legyen jó, szeressék az ügyfelek”. Be is bizonyosodott, hogy senki nem fog azért szeretni egy mobil alkalmazást és beengedni a talán legszemélyesebb eszközébe csak azért, mert egy a felhasználó által kedvelt vagy használt brand publikálja azt.
Az előző kijelentésemben két súlyos állítás is elhangzott, boncolgassuk ezeket egy kicsit önállóan!
Tapasztalataim szerint a mobiltelefon az átlagos felhasználó legszemélyesebb készüléke. Egyrészt a telefonokon számos olyan személyes információ található meg egy helyen, mely sokat elárul az illetőről, pl. üzenetek, kontaktok, közösségi alkalmazások fiókjai, fényképek. Másrészről a mobiltelefonok gyakran hordoznak üzleti és pénzügyi titkokat is — mint például levelezések, bankkártya adatok, fizetési fiókok. Éppen ezért számtalan olyan tartozék, kiegészítő illetve szoftveres megoldás létezik, amely az átlagos telefont személyessé teszi.
Miként ez a felfogás a telefont mint készüléket övezi, úgy lengi körül a telefonra telepített mobil alkalmazásokat is. Nem csoda tehát, hogy a felhasználó egy mobil alkalmazás letöltésével úgy érzi, hogy beengedte az alkalmazás tulajdonosát a személyes terébe. Ráadásul ahogy egy párkapcsolatban vagy új lakótárs esetében is, a felhasználó szorong egy kicsit attól, hogy visszaélnek a bizalmával és ezáltal csalódást kell átélnie. Ebből az aspektusból megközelítve a problémát már talán jobban elfogadható, miért jelent dilemmát egy iPhone felhasználónak a következő kérdés megválaszolása: “Az XY alkalmazás hozzá szeretne férni a kontaktjaihoz. Engedélyezi?”. Vagy miért elrettentő, ha egy Android alkalmazás letöltésekor a Google Play áruház egy végtelennek tűnő engedélylistát mutat.
Ezzel a problémával feltételezhetően szembesült mind az Apple, mind pedig a Google. Előbbi fokozatosan lehetővé tette az engedélykérő popup ablakok szövegének személyre szabását az újabb operációs rendszer verziókban, ezzel lehetőséget adva az alkalmazás kiadójának, hogy barátságosabb hangnemben magyarázza el, pontosan mire is kér engedélyt az alkalmazás. Utóbbi pedig lehetőséget teremtett arra, hogy bizonyos engedélyeket ne kelljen előre megadni az alkalmazásnak a letöltéskor, elegendő legyen azokat csak a felhasználás idejében/helyén megadni. A kérdés ez esetben is az alkalmazás gyártója által szövegezhető. Ezen kis fortély eredményeképpen pedig a Google Play áruházban lévő engedélylisták rövidebbek lehetnek.
A másik súlyos állítás, amelynek talán érdemes néhány önálló sort is szentelni, hogy egy brand önmagában nem adhat el egy mobil alkalmazást, azaz egy felhasználó csak azért nem fogja XY mobil alkalmazását hosszú távon használni, mert viseli XY cipőjét, olvassa XY újságát vagy használja XY szolgáltatásait. A felhasználónak tehát szüksége van egy indokra, hogy miért is nyissa meg az XY alkalmazását újra és újra. Mivel a legnagyobb brandek termékei és szolgáltatásai jellemzően nem köthetőek egyértelműen egy mobil alkalmazáshoz, ezért a mobil alkalmazás önmagában a legtöbb esetben nem is kapcsolható az áruhoz, illetve szolgáltatáshoz. Meg kell találni tehát azt a hozzáadott értéket, ami motiváló lehet a felhasználó számára, hogy a mindennapokban is személyes mobil eszközén használja vagy legalábbis eseti felhasználás céljából a készülékén tartsa az alkalmazást. Ehhez szükséges tehát egy olyan vízió, ami ideológiát tesz az alkalmazás használata mögé.
És ezzel el is jutottunk aktuális cikkünk témájához, mely szerint:
“Legyen víziód!”
De mi is az a vízió? Informatikai értelemben a vízió semmiképpen sem egy látomás vagy rémkép, sokkal inkább egy koncepció, egy jövőkép, amelyben magas szintű célok fogalmazhatóak meg. Egy használható vízióban a magas szintű célok nem túl általánosak, de nem is túl konkrétak ahhoz, hogy túl nagy kötöttséget jelentsenek a megvalósításra nézve. Néhány személyesen megtapasztalt példával szeretnék érzékeltetni olyan víziókat, amelyek a tapasztalatok alapján nem voltak megfelelőek a realizációhoz:
- Például nem egy szerencsés vízió egy webshop megálmodásakor, hogy “Kell egy olyan webshop, amit sokan látogatnak és nagy forgalmat generál”. Első pillantásra is látszik, hogy ez a vízió megfoghatatlan. Túl általános, hiszen nagy valószínűséggel a webshop tulajdonosok 99,9%-a pontosan ugyanezt várja el webáruházától. Ráadásul ez a vízió sem az üzleti terv, sem pedig az informatikai megvalósítás vonatkozásában nem ad támpontot az elvárások megfogalmazásához. Szerencsésebb lenne például egy webshop esetében a potenciális vásárlói kör (célcsoport) meghatározása, a termékportfólió és a vásárlói kör vásárlási szokásai alapján a felhasználói élmény (UX) vizionálása. A személyes tapasztalatomra visszautalva például egy ékszerkereskedés webáruházának vizionálásakor célravezetőbb lett volna a következő vízió: “A (drága) prémium termékeimet egy prémium webáruházban fogom árulni, melyet olyan hirdetési felületeken fogok reklámozni, amelyet a potenciális vásárlóim olvasnak. Ellenben az olcsóbb, kommerszebb termékeimet egy trendy, online felületeken jól kommunikálható áruházban szeretném árulni“. Nyilván egy ilyen vízió már adaptálható a felületi elvárások, az IT követelmények és a potenciális hirdetési lehetőségek meghatározásakor, így a megfelelő szakemberek már ki tudnak indulni a vízióból a tényleges koncepció megfogalmazásához.
- Egy mobil alkalmazás esetében is fontos, hogy a vízió a célcsoport szempontjait és felhasználói szokásit figyelembe véve válaszolja a meg a kérdést, hogy “Miért fogja letölteni és használni a célcsoportom az applikációt?”. Ahogy azt előző cikkünkben is említettük, tapasztalataink szerint egy felhasználó nem fogja letölteni a natív alkalmazást, ha ugyanazt kapja benne, mint egy reszponzív weboldalon. Miért használnám például az egyik magyar mobil szolgáltató applikációját, amelyben a belépést követően a legtöbb funkció (például a szolgáltatások módosítása) úgy végződik, hogy “Visszahívást kérek” — azaz lényegében semmit nem tudok elintézni az alkalmazásban.
- Talán egy jó ellenpélda mobil alkalmazások vonatkozásában, hogy miért parkolnék az egyik magyar bank univerzális fizetési megoldásokat nyújtó alkalmazásával SMS parkolás helyett (ha már eldöntöttem, hogy nem szeretnék érméket dobálni az automatába)? Egyrészt, mert kevesebb a kényelmi díj, mint az SMS esetében (kaptam valamit!!!). Másrészt a helymeghatározásnak köszönhetően nem kell elsétálnom az automatához és begépelnem egy hosszú telefonszámot (ismét kaptam valamit!!!). Harmadrészt el tudom menteni a rendszámomat, így kisebb a veszélye a tévesztésnek — így nem büntetnek meg azért, mert más autójával parkoltam (mint engem legutóbb Tihanyban…). Tehát harmadszorra is kaptam valamit! Ugyanezen alkalmazás megszületésénél nem voltam jelen (bár a CodeVision több részmodult is fejlesztett ebbe az alkalmazásba), de feltételezésem szerint a megvalósítás egy átgondolt vízió alapján született. Vagy ha nem, akkor a vak szerencse a bank mellett állt :).
Nyilván nem minden vízióról dönthető el már az első pillanatban, hogy valóban ugyanazt fogják látni benne a felhasználók, mint amit a koncepció megálmodója. 2001-ben például Steve Jobs azt vizionálta, hogy az emberek több ezer zeneszámmal a zsebükben szeretnének mászkálni. Habár a zenepiac pörgött akkoriban és a walkman-ek illetve discman-ek valóban népszerűek voltak, de közel sem volt biztos, hogy a megszokott 20–30 dalon kívül bárki szeretne 2000 dalt a zsebében hordozni. A történelem azonban igazolta a víziót.
De láthatunk ellenpéldát is, amikor egy látszólag jó vízió nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Néhány éve napvilágot látott egy magyar mobil alkalmazás, amely a Facebook és az Instagram sikere keltette hullámokat szerette volna meglovagolni. Az alapötlet szerint, ha felhasználók szeretnek képeket postolni és szeretik a zenét is, akkor miért ne adjunk lehetőséget arra, hogy hangulatokat/életérzéseket osszanak meg egy kép és egy hozzá társított néhány másodperces zenei vagy rögzített hangrészlettel. Hiszen a legtöbben már átélhettük a pillanatok varázsát, például akkor, amikor naplemente idején nyugati irányba száguldunk az autópályán és megszólal a rádióban az egyik kedvenc számunk. Miért ne oszthatnánk meg ezt a hangulatot ismerőseinkkel? Véleményem szerint sem az alapkoncepció nem volt eleve elvetélt ötlet, sem pedig a mobil alkalmazások megvalósítása nem volt problémás. Egy kellően modern és jól használható megjelenés, Android és iOS elérhetőség és a “kötelező” közösségi funkciók (hashtag, követés, emoji véleményezés) is elérhetőek voltak. Valamiért azonban ez az alkalmazás nem tudott széles körben elterjedni és berobbanni.
Összegezve tehát az eddig elhangzottakat fontos, hogy legyen egy vízió, ami kellően részletes, és lefordítható az elvárások és a lehetőségek nyelvére a megvalósítási koncepció kialakításakor. Ugyanakkor nem minden koncepcióról látszik, hogy az sikerre vagy sikertelenségre van ítélve. Következő cikkünkben a vízió interpretálásáról szeretnénk néhány gondolatot megosztani.
Hasznosnak tartottad a cikket? Ha igen, kérlek adj hangot véleményednek az ajánlás funkció használatával.
Ha érdeklődnél vagy csak beszélgetnél a témáról, várjuk megkeresésedet alábbi elérhetőségeink egyikén:
Facebook: https://www.facebook.com/codevisionHU
Twitter: https://twitter.com/codevisionHU
E-mail: hello@codevision.hu
A mobil alkalmazás fejlesztési üzletágunkról további információkat a http://www.mobilalkalmazasfejlesztes.hu oldalon találhatsz.
