A mémek terjedése Simmel alapján

Nem, nem elgépelés a cím, egy macskás kép is lehet divatos. Sőt! Állításom szerint, a mémek legalább részben a divat tárgyainak megfelelően működnek. Olyan ideiglenes hóbortok, amik folyamatos változáson mennek keresztül, mint megjelenésükben, mint jelentésükben. A hasonlóságok a következők:

· Az online mémek, még ha globálisan el is terjednek, mindig adott online közösségek mémjei, amik átcsurognak, lecsorognak más közösségekbe. Internetezők „osztálya” helyett azonban célszerű úgy tekinteni ezekre a közösségekre, mint egy (offline esetleg nem is létező) terület online elitjeire. Olyan csoportokra, ahol komoly diskurzus és kreatív munka folyik az online térben bizonyos témákkal kapcsolatban. Ezen elitek között átfedés figyelhető meg: akik rendkívül aktívak bizonyos platformokon, valószínűleg más platformokon is megtalálhatóak. Például a 2000-es évek elején a YTMND, SomethingAwful és 4chan látogatói között komoly átfedés volt, közöttük a mémek szabadon terjedhettek (bár egyes mémek sűrűbben, mások ritkábban vagy egyáltalán nem voltak jelen a különböző platformokon).

· Abban a pillanatban, hogy az alsóbb rétegek is megismernek egy mémet, a felsőbb rétegek elhagyják, vagy újrafogalmazzák és ironikusan kezdik el használni azt. Amellett, hogy egy mém ismerete az elkülönülés eszköze, az ingroup felismerését is komolyan elősegíti, ami a részleges vagy teljes anonimitás miatt rendkívül hasznos lehet. Az Anonymous mémek segítségével képes azonosítani online célpontok megtámadásánál azokat, akik az ő oldalán vesznek részt a folyamatban. Egy-egy szó, vagy kifejezés megemlítése, egy hivatkozás vagy célzás elegendő lehet a jelenlévők azonosítására.

· „Tárgyi, esztétikai és egyéb célszerűségi viszonyok esetében semmi alapunk sincs [a mémek] létrejöttét feltételezni”. Sokszor valóban a kiemelkedően ronda és visszataszító dolgok vállnak mémmé. Ilyen például a Two girls one cup, vagy a gyanútlan felhasználók sokkolására létrehozott, gusztustalan képeket tartalmazó weboldalak tucatjai.

· Minél inkább ki van téve valamely mém a divat gyors változásának, annál nagyobb szükség van arra, hogy egyszerűen előállítható legyen. Jó példa erre az Advice Animals. Az ide tartozó mémek általában egy állat képét tartalmazzák, felettük és alattuk szöveggel. Minden állat más mémet, más gondolatot képvisel, segít kontextusba helyezni a hozzájuk tartozó szövegeket. Ezek a mémek rendkívül könnyen előállíthatóak, ugyanis csak szövegeikben különböznek, amiket akár online is átállíthatunk.

· Minél idegesebb egy kor, annál gyorsabban változik benne a divat. Minél inkább szükségünk van újdonságokra, új ingerekre, annál gyorsabban változnak a mémek is. Pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy innováció pár nap alatt bejárja az egész világot, aztán pár héten belül megfeledkezzenek róla. Az internetet bő 3 nap alatt bejárta egy túlexponált kép egy ruháról, amiről az emberek nem tudtak megegyezni, hogy fehér és arany vagy fekete és barna színű[2]. Megjegyezném, hogy a mémek böngészése tökéletes az egyén idegességének csökkentésére, hiszen a folyamatos ingerek segítségével állandóan elvonhatja saját figyelmét problémáiról, miközben közösségben, tömegben, elit csoportban érezheti magát. A csoporthoz tartozás érzése mellett az egyediség érzését is megőrizheti egy mém továbbalakításával és az arra érkező figyelem felértékelésével. Ez azonban egy ördögi kör, ugyanis a folyamatosan érkező értesítések, a szétszórt figyelem és a szünet nélküli égés csak tovább taszítja az egyént a depresszió felé.

· Simmel azt is megjegyzi, hogy „a szerény és gyenge emberek különösen erősen hajlanak a szégyenérzetre. Mikor valamiképpen az általános figyelem középpontjába kerülnek, hirtelen hangsúlyra tesznek szert, kínosan ingadoznak az Én-érzés hangsúlyozása és elnyomása között. Az általánosból való kiemelkedés, mint a szégyenérzet forrása, egészen független sajátos tartalmától (melynek alapján létrejött). Sokszor éppen jobb és nemesebb tulajdonságainkat szégyelljük”. Az online anonimitás tökéletes megoldást nyújt ennek a problémának a leküzdésére. Egyrészt az arctalanul, tömegben végzett cselekvés folyamán eltűnik a szégyenérzet, megszűnnek a gátak és a felelősség. Másrészt esetleges kiemelkedéskor sem kell saját arcunkat vállalni. Egyes Japán közösségi platformokon megfigyelhető, hogy a felhasználók, ha névvel is regisztrálnak be, azt egyszerűen, valamilyen számmal teszik, becenevek választása helyett. Így ha munkájuk (rajzuk, festményük, programjuk, zenéjük) figyelmet is kap, ők maguk továbbra is ismeretlenek maradnak.

Ez alapján már csábító lenne ezek alapján azt gondolni, hogy a mémek tökéletesen engedelmeskednek a Simmel által látott divatnak. A mémek azonban még a divat tárgyainál is gyorsabban változnak, kevésbé körülhatárolhatóak. Terjedésük nem egyszeri, fentről-lefelé történő, hanem lappangó időszakok után újra megjelenő, több irányba, oda-vissza mozgó. Azt sem mondhatjuk rájuk, hogy kizárólag magas pozíciójú (akár előkelő nemes, akár nagyhangú véleményvezér) emberek követéséből, azok személyes döntése után jönnének létre és eredetük hozzájuk mindig visszakövethető lenne.