Kerekes Norbert — Koszorús Bianka — Kovács Fanni: Szexista mémek
Bevezetés
Az internet, mint tömegkommunikációs médium elterjedésének számtalan következménye hatott közvetett vagy közvetlen módon a kommunikációs csatornák és módok fejlődésére-alakulására. Az emberek tartalomfogyasztási (és így –készítési) szokásai megváltoztak, fokozódó igény látszik kialakulni a minél sokrétűbb, de zanzásított tartalmak iránt. Nem elhanyagolható a változás, hogy míg korábban a hagyományos médiumok (újságok, rádió, televízió) élesen különválasztották a kommunikációban résztvevőket a tartalom előállítóinak szűk, elkülönült csoportjára, valamint a passzív fogyasztók nagyszámú, széles közönségére, addig az online térben mindenki egyszerre alkotó és fogyasztó, minimális erőforrással hozhatunk létre új információt s tehetjük azt közzé a milliárdos nagyságrendű fogyasztóközönség számára. Mindeközben persze mi is folyamatosan fogyasztjuk az előállított „termékeket”, s ennek kapcsán megjelent egy másik újítás: a kommentelés, hozzászólás lehetősége; az adott téma kapcsán lehetőségünk van diskurzust indítani, vagy bekapcsolódni abba — előállítók és fogyasztók helyett már érdemesebb a közösség fogalmat használni, melynek nincsenek éles határai, és sosem áll fenn sokáig a saját formájában, inkább pillanatokra csoportosul, s ritkán hosszúéletű.
A mém, mint kommunikációs forma, jól illeszkedik ebbe az új konstrukcióba: kevés tartalom, közérthetőség — egy többé-kevésbé közismert kép (melynek forrása az ismert tévéműsoroktól egy kifejező arckifejezésen vagy emberi hangulatokkal párosított állatportrékon át grafikusan alkotott képregényszereplőkig terjedhet) melyre általában kétszer egy-két soros szöveg kerül fel. Ez a kombináció magában hordoz minden szükséges információt, és máris megismerhetjük bárki véleményét közéleti témákról, aktuális társadalmi problémákról, nép- és vallási csoportokról, történelmi eseményekről, kulturális termékekről — igazából bármiről, ami releváns téma lehet a mém készülésének pillanatában.
Ezek közt a releváns témák közt van olyan, ami egy-egy társadalmi áramlat „hullámverése”: egy-két hétig izgalmas topik, amely egy idő után közérdektelenségbe fullad, vannak viszont örökzöld témák, amelyeken már soktíz éve vitatkozik az emberiség, s amelyben egyszerre nagyon könnyű és nehéz újat megfogalmazni. Mi utóbbiak közül választottuk ki a szexizmus témáját, mint az internetes mémbirodalom egy viszonylag állandó kiterjedésű, folyamatosan jelenlévő szeletét. A téma aktualitása az utóbbi hetekben-hónapokban különösen felpörgött: a Hollywoodban kirobbant Weinstein-féle zaklatási botrányt követően világszerte rengeteg hasonló ügy látott napvilágot, s foglalkoztatta napokig-hetekig a széles közvéleményt. Indulatos, érzelmektől fűtött viták indukálódtak kevés információra alapozva, az öt-tíz-tizenöt vagy még több éves konfliktusok pedig felvethetik a kérdést: merre tartunk?
Kutatásunk alapjául az internetes mémek kezelhetetlen mennyiségű tömegéből próbáltuk megragadni azokat, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a szexizmushoz, s arra kerestük a választ: milyen is egyáltalán a mai szexizmus, miből táplálkozik, mire épül? A vizsgált mémeket próbáltuk osztályozni, csoportokba sorolni, hogy megtudjuk: milyen kategóriák állíthatók fel a társadalmi előfeltevések körében, amikből a mémek szükséges, ki nem mondott tudása (lásd lentebb) táplálkozik.
Szakirodalmi összefoglaló
A témában három alapfogalom szorul tisztázásra, hogy egyáltalán elkezdhessünk beszélni a szexista mémek háttérinformációiról, háttértudásáról.
A szexizmus egy igen jól kutatott társadalmi téma, amely iránt az érdeklődés jelenleg még mindig növekedőben van. Nem véletlenül: mindössze bő fél évszázada, hogy akár a fejlett, nyugati demokráciákban is személyként kezdték el kezelni a nőket, ráadásul olyan személyként, akik képesek saját sorsuk alakítására, és a világ megváltoztatására. A fogalom történelme tulajdonképpen az emberiség történelme is, hiszen sosem létezett emberiség a női nem nélkül. A női nem alárendeltsége a letelepedett, földművelő civilizációkkal egyidős (Stearns, 2007), ott van minden középkori boszorkányper hátterében (Thurston, 2001), benne gyökerezik az újkori alkotmányos törvénykezésben (Blackstone, 2008), és kimondva-kimondatlanul ott van a modernkori piaci szféra ranglétra- és bértábla-rendszere mögött (Federal Glass Ceiling Comission, 1995). Definícióját mindeki ismeri: Főleg nők ellen irányuló diszkrimáció vagy előítélet, amely egyének, csoportok, intézmények gyakorlatain keresztül tartja fenn és legitimálja a férfidominanciát, és degradálja a nőket. (Masequesmay, 2006, Collins, 2017)
Az internetes mémek témaköre egyrészt már kevésbé kutatott (a szexizmushoz képest legalábbis mindenképp), másrészt kevésbé van rá kiforrott, nagyjából egységes definíció. Mindazonáltal nagyjából összefoglalhatjuk őket úgy, mint vizuális szórakoztatást megcélzó képek, gifek vagy videók, melyeket a közérthetőség és az egyszerűség jellemez; melyeknél a minőség nem univerzális elvárás, gyakran szöveggel kiegészítve (legtöbbször angolul), mely egyszerű nyelvezeten íródott (Börzsei, 2013). A mémek vírusokhoz hasonlóan terjednek az emberek között, tartalmuk pedig igen gyakran valami társadalmi problémára fókuszál, vagy legalábbis a mém közönségének szánt közösség aktuális problémájára (Shifman, 2014). A szó etimológiailag a miméma (utánzás, mímelés) rövidítése, fogalmilag viszont az entimémához kapcsolódik szorosabban.
Az entiméma eredetileg egy szónoki gyakorlatban használt retorikai szillogizmus, melyet már Arisztotelész is tárgyalt (Benoit, 1982): olyan ki nem mondott premissza, ami egyben egy közös alaptudás is, amelynek mindenki birtokában van (mindenki, aki részt vesz a kommunikációban). Több fajtája van, ezek egyike a vizuális entiméma, mivel a képek alapszituációját is a közönség konstruálja (Smith, 2007, Finegan, 2001). Ezzel tulajdonképpen vissza is kanyarodtunk a mémekhez, s közben megfejtettük valódi lényegüket, azt, ami könnyen emészthetővé, populárissá és viccessé teszi őket: az, hogy az egyszerű konstrukció alatt egy óriási (közös) tudásanyag lapul, amiből az adott mém mindig csak egy keveset „vesz kölcsön”, de azt (a jó minőségű mémek esetében) mindig kreatívan, gyakran humoros kétértelműséggel, fokozottabb esetben már kifejezetten bántóan, sértően teszi.
Az, hogy ezt miért teheti meg, leginkább talán az internetes közösség és a társadalom normái és normákra adott szankciói (vagy még inkább szankciós lehetőségei) közt feszülő különbséggel magyarázható. A társadalmi normák elvárások, amiket be kell tartani, ellenkező esetben a társadalom szankcióival kell szembenézni. Illem- és erkölcsi szabályok, szokások és konvenciók: egymásba újra meg újra átalakuló fogalmak, amik megszegése vagy nyilvános helytelenítése azonnali rosszallást vált ki (Hackman, 1992). Az interneten viszont ezek a szankciók korántsem lehetnek olyan hatásosak, mint a személyes kommunikáció világában: gátat szab nekik az anonimitás (ez a leginkább), a lehetőség, hogy pillanatok alatt könnyen felkutatható nyomok nélkül eltűnjünk szinte bármilyen online közösségből, vagy akár csak éppen a nekünk nem tetsző visszajelzéseket némítsuk el, ha kellemetlenül érezzük magunkat tőle.
Ezt belátva nem meglepő, hogyha a szexista mémeket a jóindulat-rosszindulat vonal mentén kezdjük vizsgálni (Rahayu-Meisuri, 2015), akkor igen hamar elbillen a mérleg a rosszindulatú, bántó, tárgyiasító tartalmak felé.
Hogy az online információk, így a szexista mémek terjedését megértsük, érdemes megismerkednünk a network-individualizmus fogalmával, ami bár kimondja, hogy az interneten a kisebb-nagyobb csoportok rovására előtérbe kerül az egyén (Lee-Barry, 2012), azért mégiscsak hálózatról beszélünk, melynek tagjai az általuk „gyártott” tartalmakkal is azt igyekeznek kommunikálni a külvilág felé: ők mind egyediek, de egy kapcsolathálóba illeszkedő, társadalmilag beazonosítható, és semmiképp sem magányos módon (Shifman, 2014).
Azt is tudjuk, hogy a társadalomban rengetegféle norma él egymás mellett, ezek egymásba átalakulhatnak, elveszthetik jelentőségüket, kerülhetnek ellentmondásba egymással, de ami a legfontosabb: változnak (Andorka, 2006). Kutatásunknak már a legelején látszott, hogy el kell döntenünk: a fentiekbe illesztve hogyan kezeljük a szexista mémeket, mint a társadalomban még mindig előforduló szexizmus egy megjelenési formáját? A kérdés azért is fontos, mivel az elmúlt évtizedekre visszatekintve leginkább a szexizmus folyamatos tompulásáról, kopásáról beszélhetünk, az viszont, hogy a fiatalnak számító internetes közösségben ennyire könnyen fellelhetően (és közérdeklődésre számot tartóan) megjelenik, nem illeszkedik erre az állításra. A fentemlített normaváltozásnak újabb szakaszába érkeztünk, vagy inkább a múltbéli berögződések hatnak még mindig a közbeszéd e fajtájában? Valószínűleg egy kicsit mindkettő — ezt az állítást a kutatási eredményekkel próbáljuk alátámasztani.
Módszertan
Mielőtt belekezdtünk volna a konkrét vizsgálatba, mindenképpen fel kellett vennünk egy külső megfigyelői szempontot. A szexizmus „ragadós”, könnyű vitákba bocsátkozni a téma kapcsán, különösen, ha száz olyan véleményt kell kielemezni a topikról, amikben a legszélsőségesebb, mégis: történelmi múltunkban gyökerező, s szocializációnk során nem feltétlenül negatívnak elmondott álláspont van leírva.
A vizsgálatot (természetesen) online végeztük, de érdeklődésünket nem korlátoztuk egy specifikus oldalra: keresztül-kasul száguldottunk az online hálón, mindenhol keresve a szexizmus nyomait és megjelenését, ezért fordulhatott elő például, hogy a korpuszban nemcsak a hagyományos (kép plusz két szakasz szöveg) figyelhető meg. Ez persze jelentheti a módszer hibáját, de voltaképp azt is, hogy a mémkultúra sem egy kőbevésett dolog (ahogy az interneten igazából semmi nem az), határok nem léteznek, a hagyományokat folyamatosan lerombolják és újrateremtik egy adott körön belül (mert egyébként a keményvonalas mémközösség online fogyasztókhoz képest nagyon szigorú és finnyás).
A korpuszunk százegy képből áll, ezeket kívántuk valamilyen szempontrendszer alapján kisebb-nagyobb kategóriákba sorolni. Először címkéztük a képeket, majd ezen címkék alapján próbáltuk kategóriákba sorolni őket. A cél mindenképpen az volt, hogy megtaláljuk a szexizmus népszerű „altémáit”, ha úgy tetszik: halmazait. Ezek közt a halmazok közt természetesen lehetnek (és vannak is) átfedések, ilyenkor próbáltuk szakmai szempontból megítélni, mit hova soroljunk.
A címkézés és az elsőkörös kategorizálás után nem voltunk elégedettek az eredménnyel: úgy éreztük, a kategóriák túlságosan esetlegesek, túl sok volt az átfedés, aminél gondolkodnunk kellett, hova is tartozik voltaképpen a mém, túl sok kompromisszumot kellett meghozni, valamint túl sok új kategóriát kellett bevezetni, ha az adott kép már végképp nem volt „belepasszítható” egyik korábbiba sem. Ezért részben a régi kategóriákra, részben új megfontolásokra alapozva új rendszert vezettünk be és újraosztályoztuk a képeket, ezúttal jelentősen jobb eredményekkel. Vitás képek természetesen itt is adódtak, a döntési helyzetektől nem menekültünk meg, de a munkánk könnyebbé és gördülékenyebbé vált.
Az alábbi kategóriákat hoztuk létre:
- Munkahelyi szexizmus. Ebben a kategóriában gyűjtöttük össze az összes olyan mémet, amiben férfi-női munkák közt tettek különbséget, a fizetéskülönbségeket vagy az üvegplafon-effektust próbálták magyarázni, illetve a munkahelyi magatartást és annak nemekre vonatkoztatott visszásságait írták le.
2. Otthoni szexizmus. Ide került az összes olyan mém, ami az otthoni feladatokkal, a házimunkával, a gyerekvállalással és a család ellátásával, valamint (egyes esetekben) szexuális feladatokkal áll kapcsolatban.
3. Karakter-szexizmus. A kategóriák közül ezt volt a legnehezebb elnevezni, ezt éreztük a legképlékenyebbnek, s a legkevésbé ennek tudtuk megvonni a határait. Míg az előző két csoport viszonylag jól beazonosítható eseteket tartalmaz, a karakter-szexizmus témakörében összejön minden, ami személyiségi döntéseken, tulajdonságokon alapul: érzelmi érettség, párkapcsolatról alkotott vélemény, élethez való hozzáállás, intelligencia, stílusérzék, férfi-női személyiségi típusok — a legváltozatosabb témák, s mint majd a későbbiekben kiderül, a leginkább érdekfeszítők is.
4. Modern szexizmus. Az elnevezés kicsit sántít, mivel nem konkrét szexizmusról van szó, hanem sokkal inkább egy többszörösen összegöngyölt önkritikáról. A múlt század második felében a társadalom elkezdte kritikusan vizsgálni saját régi, szexista bereögződéseit, s gyors ütemű, sokrétű változtatások útján próbálta helyrehozni a nemek közti egyenlőséget. A kétezres évek tájékán azonban megjelent egy „hurok” ezen a szálon: egy egyre népesebb csoport figyelte kritikusan a folyamatot, túlzott politikai korrektségről és biológiai különbözőségek önkényes, radikális felszámolásáról beszélve. Egy olyan világ születik (szerintük), ahol már minden mozdulat szexista, minden lépés megkérdőjelezhető, és akárhogy döntünk, emberek tömegeit sértjük meg vele (Alexander, 2017, Devon, 2014). Szexizmus-e a szexizmus, valóban probléma-e a probléma? — ezek a kérdések állnak a negyedik kategória mémjeinek a hátterében.
Az elemzés során kénytelenek voltunk pár mémet kiejteni — vagy azért, mert előzetes meglátásainkkal ellentétben mégsem voltak a szó szoros értelmében vett szexista mémek, vagy, mert tartalmilag többször fordultak elő a gyűjtésen belül.
Arra számítottunk, hogy a legnagyobb részt az otthoni és a munkahelyi szexizmus fogja kitenni, ezt fogja követni a karakter-szexizmus, a modern szexizmus pedig csak kis szeletét fogja képezni a korpusznak. A lentebb taglalt eredmények egyértelművé teszik, hogy volt min meglepődnünk.
Eredmények, elemzés
Az elemzés során hat képet vettünk ki a sorból, négyet azért, mert bár vizuálisan különbözött egy másik mémtől, tartalmilag viszont annyira megegyeztek, hogy nem volt érdemes két külön esetként kezelni őket, kettőt pedig azért, mert bár említették a szexizmust, tartalmuk mégsem vitt közelebb ahhoz, hogy megválaszoljuk az általunk felvetett kérdéseket.
A hat kép nélkül a korpuszunk kilencvenöt mémből állt, amiknek megoszlása a fenti kategóriák közt az alábbi:
A két egymáshoz legközelebbi kategória meglepő módon a munkahelyi szexizmus és az otthoni szexizmus volt, mivel a munkahelyi szexizmus csoportjába sorolt mémek legtöbbjén az „alkotó” a nőknek (akik a képen általában valamilyen férfimunkát végeztek: katonák, autószerelők voltak) inkább a házimunkát és a szendvicskészítést ajánlotta. Végül abban egyeztünk meg, hogy amely képeken a nők munkahelyen, munkafolyamat végzése közben láthatók, a munkahelyi szexizmus kategóriájába fognak kerülni.
Az eredményeket vizsgálva arra jutottunk, hogy a következő jelenségek igényelnek magyarázatot:
- a modern szexizmus a vártnál nagyobb részét adja ki a mintának
- a munkahelyi szexizmus a vártnál sokkal kisebb arányban képviselteti magát
- a karakterszexizmus csaknem a minta felét adja, s háttérbe szorítja az otthoni szexizmust is
Mivel arányokra és százalékokra hagyatkozunk, ez a három pont természetesen nem egymástól különálló jelenség, ugyanannak a témának a különböző, egymással összefüggő területei.
A modern szexizmus vártnál nagyobb mértékű (15%-a a mintának) jelenlétére úgy gondoljuk, a normák pont a fentebb hivatkozott, Andorka által leírt változásai adhatnak magyarázatot. A normák nem önmagukban változnak, velük együtt állandóan változik a társadalom álláspontja egyes témákkal kapcsolatban, folyamatosan felülvizsgáljuk saját, kollektív vélemény által megformált egyéni véleményünket. A képeken megfogalmazott, múltszázadi szexizmusról a kétezres évek környékén kialakított nézőpontra reflektáló nézőpont megjelenése és népszerűsége is betudható ennek.
A munkahelyi szexizmus kis arányát (6%-a, tehát legkisebb része a mintának) vizsgálva, mielőtt beleugranánk mindenféle messzire vivő következtetésbe, érdemes átgondolni, a társadalom melyik rétege, vagy inkább melyik csoportja „állítja elő” a mémek többségét. Noha az internethasználat már kezdi áthidalni a generációs szakadékokat, a mémkészítés műfaja még mindig inkább a fiatalabb korosztályé (Schifman, 2014), azon belül pedig valószínűsíthetően a társadalom magasabb osztályaiba tartozó fiataloké. (Ez a kijelentés (vagy inkább sejtés) persze nem áll tudományosan bizonyított alapokon, viszont a mémek mechanikájának megértése, stílusának, használati szabályainak (mert vannak szabályai!) tudatos interiorizálása olyan szövegértelmezési és –elemzési és –alkotási képességek kíván, amiket inkább az iskolázottabb rétegek tudnak felmutatni.) A munkahelyi mémek viszonylag kis számának tehát prózai oka van: a „mémgyártók” körében kevesebb az állandó munkahellyel rendelkező ember. Emellé bejöhetnek a folyamatosan szigorodó, egyre több megkülönböztetési lehetőséget lefedő policy-k és magatartási kódexek, amelyek manapság már nemcsak a nagyvállalati szférák sajátjai, hanem a legtöbb munkahely egyértelmű elvárásai.
A harmadik és talán legfigyelemreméltóbb megmagyarázandó jelenség a karakterszexizmus ilyen mértékű túlsúlya (48%-a a mintának), ami még az otthoni szexizmust (31%-a a mintának) is maga mögé utasította. Habár következtetéseink itt is csak lehetséges magyarázatok, úgy gondoljuk, a jelenség egy nagyobb változást vetít előre: a két nem közti külsőleges (öltözködés, viselkedés, testbeszéd) és belsőleges (stílusérzék, érzelmi intelligencia, párkapcsolatról való gondolkodás) különbözőségek immár gyakrabban képezik a humoros vagy komoly véleménynyilvánítás tárgyát, mint a hagyományos, társadalom által sokszáz (vagy inkább sokezer) év alatt ki- és újratermelt nemi szerepek a háztartás és a gyerekvállalás-nevelés témájában.
A nők most már talán nem azért különböznek a férfiaktól, mert nekik kell főzni, takarítani és mosni, emellett pedig feladatuk a gyerekszülésre és a gyerekek felnevelésére, valamint férjük szexuális igényeinek kielégítéseire korlátozódik, hanem mert alapvetően máshogy épülnek fel biológiailag, máshogy viselkednek, más érzelmek és hangulatok jellemzik őket, lényeges témákban (pl. politika, gazdaság) és kevésbé lényeges témákban (pl. öltözködés, otthoni teendők) másmilyen meglátásaik vannak.
E három jelenséget magyarázva — melyek közül az összes a kategóriák arányaira vonatkozott — arra jutottunk, hogy kategóriáink valósak: valóban léteznek, nem csak egy-két esetet foglalnak magukban, illetve körülhatárolhatóak: egyik sem túl terjengős, egyikbe sem sorolható be a korpusz több, mint fele. Kutatási kérdésünkre tehát választ kaptunk, sőt, az arányokat vizsgálva még többet is megtudtunk.
Konklúzió
Online szociálpszichológiai kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy milyen típusokba lehet rendezni az interneten megtalálható szexista mémeket. A kérdés nagyon is lényeges, hiszen a szexizmus többnyire gyaníthatóan valamilyen magunkkal hordozott sérelemből, vagy önbizalomhiányból fakad (O’Connor–Ford–Banos, 2017). A kategóriák felállításával megtudhatjuk, hogy milyen indulatok, milyen kiindulópontok találhatók a mémek készítésének hátterében.
A korpusz vizsgálata során négy típust hoztunk létre: a munkahelyi, az otthoni, a karakter-, és a modern szexizmust, mint az online megfigyelhető szexizmus négy leggyakoribb forrását. A kutatás arra is választ adott, hogy ezek milyen arányban fordulnak elő a konkrétan vizsgált 95 kép csoportjában. Kiderült, hogy egy újfajta, kritikusabb reflexió is határozottan megjelenik, amely a túlzott politikai korrektséget támadja, valamint kiderült, hogy a tradicionális családi modellek által megalkotott otthoni női szerepek egyre kevésbé hatnak ebben a diskurzusban, s a figyelem most már inkább nem a kreált, hanem a valódi különbözőségek felé fordult: a biológiai illetve pszichológiai különbségek felé. Ha úgy tetszik, ezt nevezhetjük egy újabb fázisnak a szexizmus történelmében, amelyben „eggyel mélyebbre ásunk” a problémában, s újabb különbségeket próbálhatunk meg kiegyenlíteni — ám a kritikai hangok természetesen mindig megkérdőjelezik, hogy valóban szükségünk van-e erre.
Persze közel száz kép vizsgálata nem hasonlítható ahhoz, mikor valaki éveken keresztül búvárkodik akár kikapcsolódásként a „mémtengerben”. Már laikus szemmel, nem direktül odafigyelve is meg lehet érezni bizonyos változásokat, divatvonulatokat, trendeket — belátható hát, hogy egy nagyszabású mémkutatás a szexizmus területén belül is hasznos és releváns információkat adna az online közösség hozzáállásáról a problémához. Mi kis mintával és kezdetleges mintavételi módszerrel dolgoztunk, így a sejtéseinket mindenképp le kellene tesztelni egy pontosabb és szakmaibb kutatással, hogy valódi kijelentésekké válhassanak.
Felhasznált irodalom
Alexander, A. (2017). Today’s Feminism: Too Much Marketing, Not Enough Reality. NPR, február 21. (https://www.npr.org/sections/codeswitch/2017/02/21/515799019/today-s-feminism-too-much-marketing-not-enough-reality) (utolsó megtekintés: 2017. 11. 21.)
Andorka, R. (2006). Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris.
Benoit, W. (1982). The Most Important Passage in Aristotle’s Rhetoric. Rhetoric Society Quarterly. 12 (1): 2–9.
Blackstone, W. (2008). Extracts from William Blackstone’s Commentaries on the Laws of England 1765–1769.) (https://web.archive.org/web/20081005032946/http:/www.mdx.ac.uk/WWW/STUDY/xblack.htm) (Utolsó megtekintés: 2017. 11. 15.)
Börzsei, L. K. (2013). Makes a Meme Instead. A Concise History of Internet Memes. New Media Studies Magazine (7).
Collins, M. (2017). The Enthymeme: An Analysis of Sexist Advice Animals. Young Scholars in Writing, (1) 12: 94–103.
Dawkins, R. (1989). The Selfish Gene (2 ed.) p. 192. Oxford, Oxford University Press.
Devon, Natasha (2014). Why is everything sexist? Cosmopolian, június 4. http://www.cosmopolitan.com/uk/reports/a27123/why-is-everything-sexist/ (utolsó megtekintés: 2017. 11. 21.)
Federal Glass Ceiling Commission (1995). Solid Investments: Making Full Use of the Nation’s Human Capital, p. 13–15. Washington, D.C., U.S. Department of Labor, November.
Finegan, C. (2001). The Naturalistic Enthymeme and Visual Argument: Photographic Representation in the ‘Skull Controversy.’ Argumentation and Advocacy. 37: 133–149.
Hackman, J. R. (1992). Group influences on individuals in organizations. In: Dunette M. D., Hough, L. M. (szerk.) Handbook of industrial and organizational psychology. Palo Alto, Consulting Psychologists Press, p. 234–245.
Lee, R., Barry, W. (2012) Networked: The New Social Operating System. Cambridge, MIT Press.
Masequesmay, G. (2006). Sexism. Encyclopædia Britannica. (https://www.britannica.com/topic/sexism) (Utolsó megtekintés: 2017. 11. 15.)
Shifman, L. (2014). Memes in Digital Culture. Cambridge, MIT Press.
Smith, V. (2007). Aristotle’s Classical Enthymeme and the Visual Argumentation of the Twenty First Century. Argumentation and Advocacy. 43: 114–123.
Stearns, P. N. (2007). A Brief History of the World Course. №8080 (Audio CD). Chantilly, The Teaching Company.
Thurston, R. W. (2001). Witch, Wicce, Mother Goose. The Rise and Fall of the Witch Hunts in Europe and Nord Africa. Harlow, Longman.
