Novák János — Sebestény Annamária: Trash of Pest: Egy autentikus online közösség

Az utóbbi évtizedekben számos elmélet (mint például Putnam, 2000; Gergen, 2002) született arról, hogy a számítógépes technológia és az internet térhódítása következtében a mindinkább gépeihez kötött és virtuális valóságban élő, hagyományos közösségeinek elsorvadásától és kapcsolatainak személytelenné válásától sújtott egyén útja a teljes elmagányosodáshoz vezet. Ugyanakkor, ezen elméletek ellentáborához tartozó szerzők száma is egyre gyarapszik, mind többen érvelnek amellett, hogy az internetnek nemcsak negatív, hanem pozitív hatásai is vannak a közösségi életre (vö. Baym, 2010).

Barry Wellman és szerzőtársai (2000) például meghatározó szerepet tulajdonítanak az internetnek a közösségi kapcsolatok alakulásában. Véleményük szerint, az internet azáltal, hogy a kapcsolattartás új módjait kínálja, növelni képes a kapcsolati tőkét mind globális, mind pedig lokális értelemben, vagyis az internet egyrészről lehetőséget teremt a távol élő emberekkel történő közösségalkotásra, másrészről elősegíti a lokális közösségi élet fejlődését is. Mindemellett serkentőleg hathat a szervezeti és politikai tevékenységekben való részvételre is (vö. Wellman [et al.], 2000, Hampton, 2001). E szerzőkhöz hasonlóan Daniel Miller (2012) is az internet közösségépítő szerepét hangsúlyozza. Szerinte az internet és az új kommunikációs technológiák nem korlátozzák az interakciós lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg, új lehetőségeket teremtenek a kapcsolatok meg- és fenntartására, az új típusú közösségi formák kikísérletezésére, s a közösség hagyományosabb formáinak a megújítására.

Ahogy írja, „(…) a számítógépes technológia és az internet által életre hívott közösségi hálók képesek orvosolni az egyre gyarapodó új technológiák izoláló, individualizáló hatásait, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy visszatérjenek azokhoz a közösségi formákhoz, amelyeket már — már elveszettnek hittek” (Miller, 2012: 148). Erre mutattak rá a Pew Internet & American Life Project kutatásai is, melyek eredményei szerint az emberek meglehetősen nagy része a helyi közösségi kapcsolatok megerősítésére és elmélyítésére használja az internetes közösségi oldalakat (vö. Horringan, 2001, idézi: Molnár, 2003).

A közösségi oldalak kommunikációs terében tehát az egyének globálisan és lokálisan is kapcsolatba léphetnek egymással. A közösségi oldalak növelhetik a „tradicionális” közösségi kötődések kialakulásának és megtartásának az esélyeit, elősegítve ezáltal a helyi közösségek kohézióját, emellett lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a felhasználók csoportokat hozzanak létre, vagy már kialakult csoportokhoz csatlakozzanak.

Azonban a személyes jelenlét hiánya miatt gyakran merül fel a kérdés, hogy az internet alapú közösségek képesek-e helyettesíteni a valós közösségi kapcsolatokat, értelmezhetőek-e közösségként az online létesülő csoportok (vö. Újhelyi, 2011: 24). A hagyományos értelmezés szerint az online csoportokat nem nevezhetjük közösségnek, hiszen az a közösség egyik legfőbb ismérveként a földrajzi helyhez való kötöttséget jelöli meg, míg az online csoportok esetében a fizikai távolság egyáltalán nem képez akadályt. Ebből fakadóan az online csoportok esetében a fő szervező elvet nem a közelség, hanem egészen más természetű tényezők képezik. Ugyanakkor az online csoportok rendelkeznek néhány olyan jellemzővel, amelyek a valódi közösségekben is megtalálhatóak.

Nancy Baym (2010) öt olyan tulajdonságot határoz meg, amelyekben osztoznak az online és offline csoportosulások, s amelyek miatt véleménye szerint nem lehet éles határvonalat húzni a közösség e két típusa közé. Először is, az online csoportok esetében is megtalálható a társas interakciók színteréül szolgáló közös tér (shared space), amelyet a felhasználók a fizikai térhez hasonló módon észlelnek, értelmeznek és használnak (pl. a társas térbe lépve köszönnek egymásnak, s az interakciók befejezéseként elköszönnek egymástól). Másodszor, az online csoportokra is jellemző valamilyen közös gyakorlat (shared practice), hiszen a résztvevők egy meghatározott cél vagy tevékenység érdekében alkotnak közösséget online is, s éppen az eltérő célok/tevékenységek alapján lehet e csoportokat egymástól megkülönböztetni. Emellett minden online csoport kialakítja a saját explicit és implicit normáit és viselkedési szabályait, amelyeket a csoporttagoknak ismerniük és követniük kell. Harmadszor, az online csoportok tagjai között is létrejönnek bizonyos tranzakciók, amelyeknek részét képezheti a különféle erőforrások (pl. információ) egymással történő megosztása, vagy egymás valamilyen módon történő segítése, támogatása (pl. tanácsadás) (shared resources and support). Negyedszer, az online csoportok esetében is kialakulhat „a mi tudat”, a közös csoportidentitás (shared identities). És végül, a valós közösségekhez hasonlóan az online közösségek is személyközi kapcsolatokon (interpersonal relationships) alapuló közösségi struktúrák (vö. Baym, 2010: 75–90).

A Baym által leírtak mellett fontos továbbá megemlíteni, hogy az online csoportok esetében is ugyanolyan csoportdinamikai folyamatok játszódnak le, ugyanúgy kialakul valamilyen csoportstruktúra, s a tagok között ugyanúgy létrejöhet egyfajta közös nyelv, konformitás vagy éppen csoportpolarizáció, mint a valódi közösségeknél. A valódi közösségekkel szemben pedig az online közösségek egyik fontos előnye, hogy a részvétel bennük önkéntes, szabad választás és tudatos döntés következménye. Ebben az értelemben az online közösségeket elsősorban a tagok személyes érdekei és szükségletei tartják fenn (vö. Újhelyi, 2011: 32–34).

Jenny Preece (2000) szerint annak ellenére, hogy az online csoportok az interneten jönnek létre, s a tagok közötti kommunikáció nem verbális, hanem szövegalapú, tartósan fennmaradhatnak, sőt megvan annak az esélye is, hogy valós közösségekké alakuljanak. A hosszú távú, sikeres működéshez azonban legalább három kritériumnak kell megfelelniük. Gates (1995) nyomán Preece az első és legfontosabb tényezőként a csoportban résztvevők számát említi meg. Egy online csoport annál értékesebb, minél több résztvevője van, vagyis a csoporttagok számának el kell érnie egy bizonyos küszöbértéket („threshold effect”), amely érték mindig az adott közösség esetében határozható meg. A második kritérium a részvétel szintjére vonatkozik. Fontos, hogy az aktív felhasználók kellő arányban legyenek jelen a csoportban. A harmadik kritériumot pedig a kölcsönösség szintje képezi, amely a csoportkohézió szempontjából lényeges. Amennyiben a csoport tagjai kölcsönösen odafigyelnek egymásra, rendszeresen reagálnak és reflektálnak egymás gondolataira, az elősegíti a csoportidentitás megerősödését, s növeli az online közösség tagok életében betöltött szerepének fontosságát.

A vizsgálatunk fókuszába helyezett Trash of Pest nevű Facebook–csoport rendelkezik a Baym által megfogalmazott tulajdonságokkal, s megfelel a Preece által leírt kritériumoknak is. Ebben az értelemben a Trash of Pest közösségként definiálható. A következőkben e közösség jellemzőit mutatjuk be.

A Trash of Pest mint

online közösség jellemzői

„Gyönyörű városunk magában rejti a mocskot és azokat a groteszk képeket, amelyek igazán érdekessé és szórakoztatóvá varázsolják élőhelyünket. Sokszor már fel sem tűnik, de ha valami különlegesen ótvart látsz, töltsd fel bátran!”

(Trash of Pest)

A Trash of Pest nevű, nyilvános Facebook-csoport 2015 áprilisában alakult, és alig másfél év alatt közel 3000-en csatlakoztak hozzá. Maga a csoport a fővárosi lakosság spontán kreativitásának állít emléket azáltal, hogy a csoport tagjai fényképeket tölthetnek fel az oldalra a városban tapasztalt furcsaságokról. A csoport célja olyan vizuális élmények összegyűjtése és megörökítése az utókor számára, amelyek a városunk jellegzetességeit adják, s amelyek egyben érdekessé, szórakoztatóvá és egyedivé teszik a lakóhelyünket. Ebben az értelemben a csoport tagjai egyfajta sajátos „vizuális korlenyomat” elkészítésére törekszenek. A Trash of Pest csoport oldalára látogatók pedig a bejegyzéseken keresztül a fővárosnak ezt az érdekes, humoros, olykor furcsa és groteszk oldalát ismerhetik meg. A csoport bejegyzései tehát nyilvánosak, ugyanakkor a csoporttagság feltételekhez kötött. E feltételek alkotják a csoport normáit. A Trash of Pest adminisztrátorai mindössze két szabályt határoztak meg a tagokra vonatkozóan, az egyik a csoporttagok kölcsönös tiszteletére, a másik a bántó és diszkriminatív jellegű képi vagy szöveges bejegyzések mellőzésére irányul.

Kutatásunk során a Trash of Pest csoportot egy hetes periódusban (2016. 11.23. — 2016.11.30.) vizsgáltuk meg netnográfiai módszerrel. A netnográfia, vagy virtuális etnográfia olyan kvalitatív kutatási módszer, amely nyilvánosan elérhető, online kommunikációs csatornákat használ, és elsődlegesen nem megkérdezésen, hanem különböző etnográfiai megközelítéseket ötvözve, „természetes közegben” történő megfigyelésen alapul. A netnográfia így alkalmas módszer többek között az online szerveződő közösségek vizsgálatára is. A kutató szerepét a netnográfiában az involváltság szintje határozza meg. Ennek megfelelően lehet megfigyelői, résztvevői vagy autonetnográfiai kutatásról beszélni. A megfigyelő szerepében a kutató kívülállóként van jelen, vagyis nem tagja az online közösségnek, s nem lép interakcióba a közösség tagjaival. Ezzel szemben a résztvevői szerepben a kutató a közösség tagjává válik, s belülről értelmezi a csoportfolyamatokat, ugyanakkor mindeközben külső szemmel, objektív módon is vizsgálja az eseményeket, és az ezekkel kapcsolatos benyomásait, következtetéseit, mint kívülálló vonja le. Ebben az esetben a terepmunka során a kutatónak tehát egyszerre kell egyfajta belül- és kívülállást megvalósítania. Végül a harmadik, az autonetnográfiai kutatás, amelyben a kutató szerepe analóg az elementarista pszichológiában bevett introspekcióval, vagyis a kutató a csoport szerves tagjaként végez egyfajta önmegfigyelést, dokumentálja saját tapasztalatait, s ezek alapján teszi jobban megismerhetővé az elemezni kívánt közeget (vö. Dörnyei — Mitev, 2010: 55–59).

Kutatásunk során megfigyelői netnográfiát alkalmaztunk, azzal a megkötéssel, hogy mindketten beléptetett tagjai voltunk a csoportnak. A csoporttagságot a különböző adatgyűjtési technikák (mint például Grytics, Sociograph) tették szükségessé, amelyek csak a tagság esetén bocsátották rendelkezésünkre a felhasználni kívánt adatokat. Ennek ellenére az adott időszakban külső beavatkozás nélkül vizsgáltuk meg a csoport jellemzőit, működését, időbeli fejlődését, a csoporttagok tevékenységét és aktivitását, illetve az interakcióik alapjául szolgáló tartalmakat.

Az online csoportokat gyakran aszerint különböztetik meg egymástól, hogy milyen célt szolgálnak a tagok közötti interakciók. Ez alapján el lehet különíteni témaorientált, kapcsolatorientált és feladatorientált csoportokat. A témaorientált csoport tagjait valamely, a közös érdeklődés alapjául szolgáló konkrét téma megvitatása köti össze, míg a kapcsolatorientált csoport tagjait a tagok egymás iránti érzelmei és kölcsönös kötödései. A feladatorientált csoportok tagjai pedig minden esetben valamilyen közös célt, feladatot vagy tranzakciót valósítanak meg (vö. Újhelyi 2011: 30–31). E tipológiában a Trash of Pest csoport vegyes típust képvisel, mivel egyszerre témaorientált és feladatorientált közösség. Témaorientált, hiszen a csoport tagjait a közös érdeklődés köti össze, amelynek alapját a budapesti mindennapok egyéni és kollektív tapasztalatainak sajátos megragadása képezi. Feladatorientáltsága pedig abban ragadható meg, hogy a csoport tagjai saját képeik feltöltése révén hozzájárulnak a csoportcél („vizuális korlenyomat”) megvalósulásához.

Egy további csoportosítási mód, a kommunikáció formája szerint rendezi a közösségeket. Eszerint megkülönböztethetünk, szinkron, aszinkron és vegyes típusú kommunikációs csoportot, illetve ezeken belül szöveg- vagy képalapú kommunikációs formákat (vö. Újhelyi, 2011: 58). A kommunikáció típusát tekintve a Trash of Pest aszinkron kommunikáción alapuló közösség, mivel a tagoknak nem feltétlenül szükséges egy időben jelen lenniük ahhoz, hogy közöttük az üzenetváltás megvalósuljon. S mivel a Trash of Pest csoport célja a városról készült fotók összegyűjtése, ezért a kommunikáció elsődleges formáját a kép adja, de emellett megjelenik a szövegalapú kommunikáció is a tagok között, hiszen a feltöltött képi tartalmakra kommenttel válaszolnak a résztvevők. Továbbá, több képnél is megfigyelhető, és talán gyakorlatként is tekinthető, hogy a feltöltött tartalomra egy másik képpel vagy egy jól ismerhető, a kortárs/digitális kultúra részét képező lájkkal (vagy a lájk valamilyen formájával, pl. sad, love stb.) vagy mémmel reagálnak a kommentelők.

Forrás: GRYTICS

Forrás: GRYTICS

Az online csoportokat differenciálhatjuk továbbá aszerint is, hogy a csoportban való részvétel a tagok milyen szükségleteit elégíti ki. E szükségletek természetszerűleg igen sokfélék, a részvétel hátterében álló motiváció lehet például gazdasági érdek (pl. információszerzés), társaságkeresés, közösséghez tartozás igénye vagy éppen a szórakozás szükséglete (vö. Újhelyi 2011: 74–75). A Trash of Pest csoportban alapvető fontosságú a részvétel, a közzététel igénye, a feltöltött tartalmak pedig elsősorban a kikapcsolódás és a szórakozás lehetőségét nyújtják, így a Trash of Pest résztvevői körében elsődlegesen a szórakoztató funkció dominál.

Az online közösségek — mint ahogy azt Jenny Preece (2000) is hangsúlyozza –legfontosabb kritériumait a közösségben folytatott aktivitás szintje és a tagok közötti kölcsönösség szintje képezik. Az alábbi ábra a csoport fejlődéstörténetét mutatja be a csoportban folytatott aktivitás mérőszámain (posztok, lájkok, kommentek) keresztül.

Forrás: sociograph.io

A 2015-ös évben még nem volt kellőképpen intenzív a csoport működése, majd 2016 elejétől a csoport létszámának növekedésével párhuzamosan folyamatosan növekedett a csoportaktivitás. Ez feltehetően összefüggésben áll azzal, hogy 2016 elején a nyilvánosság is felfigyelt a csoportra, s ekkor kezdtek megjelenni az első online cikkek a csoport tevékenységéről.

A vizsgált időszakban a csoport tagjai 40 fényképet töltöttek fel az oldalra, s a kölcsönösség magas szintjét jelzi, hogy minden kép kapott valamilyen reakciót (n= 2608), továbbá a képek 79,5 százalékára érkezett szöveges komment (n=148, átlag 4 komment/kép).

Forrás: GRYTICS

A csoport tagjai legaktívabbnak a hétköznapokon, illetve szombaton bizonyultak. Feltehetően ennek az az oka, hogy ezeken a napokon idejük nagy részét töltik a városi környezetben (pl. dolgoznak, tömegközlekednek, szórakoznak), míg a vasárnap kevésbé mozdulnak ki otthonról.

Forrás: GRYTICS

A csoport statisztikák alapján az egy hét leforgása alatt a 2861 csoporttag közül 1009 fő bizonyult aktívnak, tehát a csoporttagok kicsivel több mint egyharmada vesz részt valamilyen formában a csoportfolyamatokban, a résztvevők további két harmada pedig csak lazán kötődik a csoporthoz. A következő fejezetben a vizsgált időszakban a csoporttagok által feltöltött fényképeket vizsgáljuk meg.

Trash of Pest: A képek közösségteremtő ereje

A XX. századi kommunikációs — technológiai forradalom által előidézett társadalmi változások világszerte jól kimutatható hatást gyakorolnak a mindennapi élet valamennyi területén. E radikális átalakulások közül csupán egyetlen, de annál jelentősebb a vizualitás előretörése. E tendenciát William J. T. Mitchell (1992) „képi fordulatként” (’pictorial turn’), Gottfried Boehm (1995) „ikonikus fordulatként” (’ikonisch Turn’) ragadja meg, míg Ernst Gombrich (2003 [1972]) egyenesen egy új történeti korszak, a vizuális kor kezdeteként írja le.

Korunk képi jellege ma már olyannyira magától értetődő, hogy tényét aligha érdemes vitatnunk. A vizualitás felértékelődése, a képekben történő kommunikáció és ezzel együtt a képi gondolkodás jelentőségének növekedése minden területen megfigyelhető (vö. Dobos 2012). Csak, hogy néhány példát említsünk, a vizuális közlések és képi hatások központi jelentőségre tettek szert a kereskedelemben (pl. látványhatások, csomagolás, dizájn), a médiában, a sajtóban (pl. képriportok, reklámok, címlapfotók, sajtóképek, hírképek), a tudományban (pl. power point prezentációk, képi illusztrációk), és nem utolsósorban az interneten és közösségi oldalakon (pl. profilképek, fotóposztok).

A képek forradalma, fokozódó előnyomulása sokak szerint az írás és az írott kultúra eltűnéséhez vezet el. Ahogy Gombrich fogalmaz: „(…) olyan történeti korszak kezdetén vagyunk, amelyben a kép átveszi az írott szó helyét” (Gombrich 2003, [1972]). A dolgozatnak nem célja e kérdés eldöntése, de úgy gondoljuk, hogy az írás háttérbe szorulásának tendenciája egyelőre még nem állapítható meg. A XXI. századi kultúrában a vizualitás a korábbi korokhoz képest kétségkívül nagyobb szerepet követel magának, de ez még nem feltétlenül történik az írás rovására. A képi kultúra terjedésében kulcsszerepet játszó médiumok a képek mellett továbbra is nagy számban közölnek szöveges információkat és írott szövegeket. Mindazonáltal a kommunikáció valamennyi elemének felgyorsulási trendje, a gyors információközlés elterjedtsége miatt sok esetben a képek „alkalmasabb és kényelmesebben használható kommunikációs eszközök” (Benczik, 2004) lehetnek, mint az írás.

A képek és a vizuális elemekkel operáló tartalmak előtérbe kerülése és népszerűsége a világhálón, s főképpen a világhálón folytatott újfajta kulturális („önkéntes alkotói és kultúraterjesztői”) aktivitásban is tetten érhető. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt években megnövekedett a fotók, filmek, képes úti-beszámolók és kulturális ajánlók interneten való megosztását és terjesztését lehetővé tevő közösségi oldalak száma és látogatottsága (vö. Kapitány — Kapitány 2013: 387).

Emellett a képeknek az online közösségek összetartásában is fontos szerepe lehet. A kissmetrics adatai szerint például a közösségi oldalakra feltöltött fotók sokkal nagyobb elköteleződést váltanak ki a felhasználókból, mint a linkek, a szöveges állapotfrissítések vagy a videók, amely azt támasztja alá, hogy a képek olyan tartalmak, amelyek vonzzák, és arra késztetik a felhasználókat, hogy újra és újra visszatérjenek az adott közösségi oldalra.[1] Ebben az értelemben a fényképek valós, közösség-integráló funkciót láthatnak el.

Véleményünk szerint, a vizsgálatunk fókuszába helyezett Trash of Pest kezdeményezés sikere is a fényképekben rejlik, egyrészről azáltal, hogy e képek a fővárost egy egészen egyedi oldaláról mutatják be, másrészről azáltal, hogy e képeket a városban élők készítik és töltik fel az oldalra, így ezek egyszerre fejeznek ki lokális, egyéni és kollektív tapasztalatokat, amelyek a tagok közötti interakció alapjául szolgálnak az online közösségi térben. A Trash of Pest csoport tehát a képeken keresztül az egyéni és kollektív lokális tapasztalatok gyűjtőhelye a web 2.0 világában, és éppen ezért a Joshua Meyrowitz (2005) által megfogalmazott glokalitás szempontjából is elemzési terepként tekinthetünk rá. Meyrowitz kiindulópontja, hogy ma glokalitásokban élünk, amiket egy, a lokális tapasztalatokra illesztett globális mátrix jellemez. Ezenfelül, hangsúlyozza a jelenkori hely- és öntudat szokatlanságát, a helyekhez fűződő kötelékek megváltozását, illetve az egyének kiágyazódását a lokalitásból. Amellett érvel, hogy a média kitágítja észlelésünket, melynek következtében a saját lokalitásunkra is külső perspektívából tekintünk, és „a magunk helyi közösségét immár nem az egyetlen lehetséges közösségként fogjuk fel” (Meyrowitz 2005: 30).

A Trash of Pest a nagyvárosi alaptapasztalatokra épít, a csoportba feltöltött fényképek a tagok sajátos viszonyulását mutatják a lakóhelyükhöz. Egyszerre élik meg a budapesti mindennapokat, és helyezkednek kívül is rajta, személyes tapasztalataikat egy külső perspektíva is alakítja, amely az alapvető kohéziós erőt jelentheti a közösség számára. Az előbbi gondolatmenetet jól példázhatják a csoport egyik adminisztrátorának szavai is: „A csoportban iszonyú jó látni a közös nevezőt, az annyira magyar iróniát, és hogy képesek vagyunk magunkon röhögni.” Továbbá, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a feltöltött fényképek jellemzően konkrét, pontosan beazonosítható budapesti helyszínekhez kötődnek, így egy közös lokális tudásra is alapoznak, mégis a megörökített tapasztalatok nagy része helyismeret nélkül is érthető a közönség számára. Az alábbiakban bemutatjuk és tematizáljuk a csoport fényképeit.[2]

Budapest „groteszk” képekben

Bár a kilencvenes évekhez hasonlóan az ezredfordulót követően is folytatódik a képek és vizualitás uralma, de Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes szerint egyre inkább megfigyelhető, hogy a szépség helyett inkább a furcsaság, a különösség kelti fel a közönség, s különösen a fiatal közönség érdeklődését (vö. Kapitány — Kapitány 2013: 416).

Ez tetten érhető a Trash of Pest csoport fényképei esetében is, amelyek célja a főváros olyan mindennapos, vizuális élményeinek megörökítése, amelyek lakóhelyünk furcsa, szokatlan, szórakoztató, vagy éppen groteszk oldalát ragadják meg.

A Trash of Pest tagjai által megosztott fotók igen sokfélék, emiatt pontos körülhatárolásuk és csoportokba rendezésük korántsem egyszerű feladat. Az mindenképpen megállapítható, hogy e képek határozottan elkülönülnek a tagok önbemutató, illetve saját életeseményeiket vagy életük fontos szereplőit (pl. barátokat, családtagokat) ábrázoló képeitől.

A Trash of Pest csoport fényképeinek közös, tágabb társadalmi kontextusát a főváros adja, tematizálásukat és értelmezésüket pedig leginkább a képek tartalmi sajátosságai alapján végezhetjük el. A következőkben a képek három olyan kategóriáját különböztetjük meg, amelyek jól megragadják azt a módot, ahogyan a feltöltők a csoport tevékenységét értelmezik.

  1. Véleményt/kritikát kifejező fotók

2. Mindennapok eseményeire reflektáló fotók

„Mindenre felkészültem, de erre nem”
„Az finom. (Lipóti)”

3. Szórakoztató jellegű fotók

„Anti-trash a Dürer-kertből”

A hármas kategorizáción túl fontosnak tartottuk az általunk vizsgált időszak legnépszerűbb feltöltött fényképeit is vizsgálni, melyek jól mutatják a csoport sajátos jellemvonásait és a tagok közös kapcsolódási pontjait.

„magyarorszag. hozzavalok 10millio fore.”
„Magyar happy meal”

Az első két fotó egyszerre jelenít meg egy mindennapi tapasztalatot és fogalmaz meg véleményt, kritikát korunk Magyarországáról. Abból, hogy ezek a fényképek népszerűek voltak (sok kommentet és reakciót kaptak) a csoport tagjainak hasonló gondolkodásmódjára, értékrendjére is következtethetünk.

#trashofpest #literally #lomtalanitas #keletipalyaudvar #budapest #treasures #findasituation #angleofview https://www.instagram.com/szigeticsongor/
„Sikeres vásárlás”

A második és a harmadik fénykép sikere leginkább a látványok mindennapiságának, mintsem szokatlanságuknak köszönhető. Egy ezekhez hasonló belvárosi életkép sokak számára alapvető tapasztalat, közös élmény, melynek megörökítése a lokális közösséghez tartozás érzetét keltheti vagy erősítheti a csoport tagjaiban.

Végezetül, az utolsó kiválasztott fénykép a magyar populáris kultúrára reflektál. Ez a poszt is a tagok közös tudására, közös kapcsolódási pontjaira épít, egyszerre jelenít meg korszakos jellemvonásokat és kötődik szorosan a lokalitáshoz.

Összegzés

Az internet és az új kommunikációs technológiák megjelenése egy egészen új társas környezet kialakulásához és új közösségi formák megszületéséhez vezetetett, amelyek következtében megváltoztak a közösségről alkotott korábbi fogalmaink is. Dolgozatunkban a Trash of Pest Facebook-csoporton keresztül igyekeztünk bemutatni, hogy milyen főbb jellemvonások és sajátosságok jellemezhetnek egy online közösséget a web 2.0 világában. Amellett érveltünk, hogy a csoportba feltöltött, mindennapi tapasztalatokat vagy furcsaságokat megörökítő képek közösséget teremthetnek, amihez a tagok közös kapcsolódási pontjai, közös élményei nélkülözhetetlenek. Összességében egy, a lokalitáshoz szorosan kötődő, ám attól részben el is szakadó, korunk digitális kultúráján alapuló, s arra folyamatosan reflektáló csoport képe rajzolódott ki előttünk.

Felhasznált irodalom

Baym, Nancy K. (2010) : Personal Connections in the Digital Age. Cambridge: Polity Press.

Benczik Vilmos (2004): A kommunikáció mint a nyelvi változások forrása.

http://old.tok.elte.hu/tarstud/filmuvtort_2004/benczik.htm

(Utolsó megtekintés: 2016.12.10.)

Boehm, Gottfried, Hrsg. (1995): Was ist ein Bild? Munich: Wilhelm Fink.

Dobos Elvira (2012): Vizuális kifejezésmódok és kommunikáció az online közösségi térben. Borders & Connections című nemzetközi konferencián elhangzott előadás (2012. március 27.)

Dörnyei Krisztina — Mitev Ariel: Netnográfia avagy online karosszék –etnográfia a marketingkutatásban. Vezetéstudomány, 41 (4): 55–68.

Gergen, Kenneth J. (2002): The challenge of absent presence. In. Katz, J. E. — Aakhus M. (eds.): Perpetual Contact: Mobile Communication, Private Talk, Public Performance. Cambridge: Cambridge University Press, 227–241.

Gombrich, Ernst H. (2003, [1972]): A látható kép. In. Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I.-II. Budapest: General Press, 92–107.

Hampton, Keith N. (2001): Living the Wired Life in the Wired Suburb: Netwille, Glocalization and Civil society. Toronto: Sociology University of Toronto.

Kapitány Gábor — Kapitány Ágnes (2013): Látható és láthatatlan világok az ezredfordulón — és utána. Budapest: Typotex Elektronikus Kiadó.

McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elméletei. Budapest: Osiris Kiadó.

Meyrowitz Joshua (2005): A glokalitás hajnala: A hely és önazonosság új élménye a globális faluban. Világosság, 46 (6): 29–36.

Miller, Daniel (2012): Social Networking Sites. In. Miller, Daniel — Horst, Heather A. (szerk.): Digital Anthropology. London-New York: BERG.

Mitchell, William J. T. (2007 [1992]): A képi fordulat. Balkon, 2007/11–12.

Molnár Szilárd (2003): Társadalmi tőke és információs társadalom. Szociológiai Szemle, 13 (3): 112–121.

Preece, Jenny (2000): Online Communities. Designing Usability and Supporting Sociability. Chicester, England: John Wiley & Sons.

Putnam, Robert D. (2000): Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. New York: Simon & Schuster.

Újhelyi Adrienn (2011): Online csoportok kívülről és belülről. Az internetes közösségek szociálpszichológiai vizsgálata. Doktori (PhD) disszertáció. Budapest: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.

Wellman, Barry — Haase, Anabel Quan — Witte, James — Hampton, Keith : Does the Internet Increase, Decrease or Supllement Social Capital? Social networks, Participation, and community Commitment.

http://www.mysocialnetwork.net/downloads/offprint/Does%20the%20Internet%20Increase,%20Decrease,%20or%20Supplement%20Social%20Capital%202001.pdf

(Utolsó megtekintés: 2016.12.10.)

[1] A képeket tartalmazó posztok 53 százalékkal több like-ot, 104 százalékkal több kommentet és 84 százalékkal több megosztást kapnak, mint a pusztán szöveges alapú bejegyzések. Lásd: http://marketingmorzsak.hu/7-facebook-statisztika-amit-feltetlenul-ismerned-kell/

(utolsó megtekintés: 2016.12.10)

[2] Vizsgálatunk a 2016. 11.23. — 2016.11.30. közötti időszakra terjed ki. Ezen egy hetes periódus alatt a Trash of Pest tagjai 39 fotót töltöttek fel az oldalra, így az elemzésünk is erre a mintára korlátozódik.