A nép pártján
A Jobbik néppártosodásként elhíresült folyamata több volt annál, mint Vona Gábor kísérlete arra, hogy megszabaduljon belső ellenségeitől és pártja sötét múltjától. Ez a néppártosodás okainak csupán töredéke, ráadásul a legérdektelenebbek közül való.
Sokkal relevánsabb, hogy a néppártosodás során a Jobbik számtalan szociáldemokrata kezdeményezést karolt fel — ugyan nem lett hirtelen baráti a menekültekkel és a homoszexuálisokkal, viszont foglalkozott a magyar társadalmi igazságtalanság két legfőbb pillérével, a nemi és vagyoni egyenlőtlenséggel. A Jobbik nem lett hirtelen valódi baloldali párt — viszont a bérunió és a nemi egyenlőség témája sokkal inkább egy baloldali program része, mint a Momentum vagy a DK bármelyik mozzanata. Nem kizárt, hogy a kultúrharcon túl, lényegi kérdésekben — például a szabadpiac és a női természet mítoszaiban — egyetértés van liberálisok és konzervatívok között.
Vona tetteinek őszinteségét és motivációit nem ismerhetjük, de talán nem is érdemes —a történet valódi tanulsága, hogy meg kell kérdőjelezni azt a belterjes ellenzéki dogmát, miszerint a magyar néplélek menthetetlenül jobboldali. Először is, az ilyesfajta determinista hozzáállás mindenkor egyenlő a felelősség hárításával. Másrészt, miután még a szélsőjobboldal is a baloldal felé kényszerült nyitni a nagyobb népszerűség érdekében, abból logikusan következik, hogy igenis van igény Magyarországon igazságosabb és demokratikusabb Magyarországra.
A másik tévedés, hogy Vona Gábor szalonképesebbé kívánta formálni a Jobbikot. Vona nem a szalon, vagyis az elit felé nyitott, hanem a nép felé. A kommunisták bukása után, a rendszerváltozás óta először ő volt az egyetlen, aki újra felfedezte -e szónak hasznosságát és valódi értelmét, amit ki is fejtett egy 2017-es publikációban.
A nép jelentésétől fogva baloldali szó: a nép a többséget jelenti az elittel szemben, a nép az, akiket a zsarnokok alávetnek, a népképviselet a társadalom 99%-nak képviselete az 1% ellenében. A nép nem a nemzet szinonimája: amikor Orbán Viktor a nemzet oligarcháit védelmezi nemzetközi oligarchák ellenében, könnyen hazudhatja, hogy a nemzet érdekét szolgálja, de sose állíthatná, hogy a magyar népet képviseli.
A nemzeti érdek össztársadalmi érdek; a nemzeti érdek leggyakrabban külpolitikai viták során releváns, ilyen a határon túli magyarok képviselete a nemzet fennmaradása érdekében, vagy a nemzet Európai Unióhoz való tartozása. A népi érdek nem össztársadalmi; a sokak érdeke, és nem a keveseké. A nép egyik legfontosabb érdeke, hogy ne összpontosuljon az ország vagyona és a hatalom a kevesek kezében. Minél több mindent nyilvánítanak nemzeti érdekké, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a különbségek elmosásával a nép ellenében kormányoznak.
Tehát ha valaki sem nemzeti, sem nemzetközi oligarchákat nem kíván képviselni, vagyis megkívánja haladni az MSZP és Fidesz által fémjelzett rendszert, azok számára a nép kifejezés használata elkerülhetetlen. Mégis, ez a szó kikopott a magyar nyilvánosságból, és talán nem véletlen, hiszen Magyarországon sokáig éppen Népszabadság címszó alatt mondtak le népképviseletről és népszuverenitásról. Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy Magyarországon a kommunisták bukása után egyetlen párt merészelte zászlajára tűzni ezt a baloldali szót, ráadásul szinte észrevétlenül - a szélsőjobboldali eredetű Jobbik. A magyar baloldal teljes kudarca nélkül ez nem történhetett volna így.
