Megismételték 2014-et
Hogyan várja el a magyar liberális elit a magyar néptől, hogy máról holnapra európai polgársággá váljon, ha ők maguk képtelenek európaiakhoz méltóan politizálni? Ugyanis Európában még senki nem csinált olyan böszmeséget, hogy valódi kampány nélkül fusson neki a választásoknak — kétszer! Márpedig ez történt.
Vannak a politikának vastörvényei és ezek a közhiedelem ellenére soha nem tartalmi, hanem technikai törvényszerűségek. Az egyik ilyen törvényszerűség, hogy a választási kampány utolsó egy hete, különösen az utolsó pár napja a legfontosabb. Ilyenkor lehet megszólítani azokat, akik nem foglalkoznak rendszeresen politikával. Vagy mondok radikálisabbat: egyáltalán, kampányolni kell. Mondanivaló kell. Utóbbiak a baloldalon elmaradtak — hangsúlyozom, másodjára.
Nem kell ehhez politológus diploma: nyilvánvaló, hogy ha az ellenzék fő témája az összefogás, ahhoz képest még a migránsok vagy a rezsicsökkentés is fontosabbnak fognak tűnni. Persze, lehet számolgatni, nézegetni az adatokat és arról gondolkozni, hol kellett volna még koordinálni — tetszettek volna időben elintézni. Sőt: ha a koordináció így ellehetetleníti a kampányt, akkor annak nemelintézése is jobb eredményt hozott volna.
Azonban annál többről van szó, hogy elbaltázták. A válság mélyebb ennél. Nemcsak azért nem európai az ellenzékünk, mert lényegében nem kampányol, hanem mert az ő párhuzamos valóságukban ilyesmit tenni nem is érdemes. Nézzünk csak meg egy átlagos hírtv-s vagy atv-s adást, európai szemmel: úgy elemzik a magyar társadalmat, mint az időjárást; mint amihez csak alkalmazkodni lehet. Egy európai politikus, ezzel szemben, változtatni akar a társadalmon; elmagyarázni, hogy miért fontos az ökológia, a nemi egyenlőség, a szolidaritás, a szakszervezetek. Nem jelentik be, hogy kedves társadalom, le vagytok maradva, szégyelljétek magatokat, hanem éppen az ő politizálásuk is hozzájárul a társadalom fejlődéséhez.
Van tehát egy tuti tippem az ellenzéknek: politizáljon. Álljon bele konfliktusokba, merjen megosztó lenni, karoljon fel ügyeket. Ne Orbán Viktor személyes ízlés- és lelkivilágát akarja megérteni, hanem a magyar társadalmat. Mert ha utóbbiról csak annyit gondolnak, hogy nem ér fel hozzájuk, úgy nehéz lesz!
