A gyilkos halogatás

Forrás: waitbutwhy.com — http://waitbutwhy.com/2013/10/why-procrastinators-procrastinate.html

Gimnázium végéig krónikus halogató voltam. Soha semminek nem tudtam nekiállni és a tanulást is csak akkor kezdtem el, amikor szinte kínosan biztos voltam abban, hogy jó esetben is csak épp, hogy át fogok menni a vizsgákon. Szerencsémre valahogy mindig sikerült pillanatok alatt felkészülni, volt, hogy egy egész évnyi fizika anyagot tanultam meg 3 este alatt, de elképesztően rossz emlékeim vannak arról az időszakról. Stressz, lelkiismeret furdalás, folyamatos szorongás.

Most, hogy elolvastam a Wait but why Halogatásról szóló cikksorozatát, hirtelen előkerültek ezek az emlékek. Pláne, hogy látom a családomban milyen súlyos károkat okoz, ha valaki nem tud ezen a “szokáson” túllendülni.

Nagyon sok probléma van a világban — ahogy Tim írja — a ráktól kezdve a depresszión keresztül a háborúkig, de kevés olyan széles körben elterjedt csendesen pusztító jelenség van, mint a halogatás. Mivel személyes tapasztalatom van ennek kapcsán, bátran tudom mondani. Emberek, cégek mennek tönkre emiatt, kapcsolatok rokkannak bele abba, hogy ha valaki képtelen uralkodni magán és a benne élő Azonnali Élményhajász Makin — ahogy a cikk írja — . Teljesen igaz, hogy ha megoldanánk a halogatás problémáját, az emberi potenciál teljesen új dimenziói nyílnának meg, mondjuk nem biztos, hogy cserébe lenne Wikipédia, annyi Youtube videó és valószínűleg a médiacégek és játékgyártó cégek jelentős része is csődbe menne. Az egyéni sikertelenség jelentős része szerintem a halogatáson múlik.

Érdemes elolvasni a cikk sorozatot, egyszerre vicces és zseniális:

Nekem szerencsém volt. Van a halogatóknak egy olyan csoportja, akik közé én is tartoztam. Ők valahogy felismerik, hogy a fontos ügyek mögé nem tudnak közvetlenül beállni, ezért szinte tudattalanul, halogatásképpen kezdenek olyan dolgokat csinálni, amik valójában értékesek képességekkel ruházzák fel őket, fontosak a jövőjük szempontjából. A saját példám a következő. Az egyetem alatt, amikor tanulnom kellett volna, elkezdtem egy webes céget csinálni — tervezni és kódolni — , amivel azért foglalkoztam, mert nem akartam tanulni. Amikor a diplomamunkámat kellett volna megírnom, elkezdtem azt a blogot írni, ami mindannak az alapját megteremtette, ami ma vagyok. A halogatás tanított meg írni, előadni, és tanított meg azokra az egyéb dolgokra is, amiket az iskolában nem lehet megtanulni. Aztán ahogy ezek a pótcselekvések sikeressé, majd végül a napi munkámmá váltak, át kellett magam szoktatni arra, hogy megoldjam a halogatás kérdését az életemben.

Néhány tapasztalat a halogatás problémájának a megoldására:

  • Használd a halogatásodat az előnyödre. Ahogy az én példám is mutatja, a legjobb, ha elsőként inkább a halogatást használod arra, hogy értéket teremts az életedben. Bármerre is szeretnél az életben fejlődni, azt csináld halogatásképpen. Szeretnél író lenni, rajzolni, nyelveket tanulni, olvasott lenni? Csináld halogatásképpen. Lényegében minden stratégiai téma az életedben kirakható ide. Bármi amiről nem tudod, merre fog vinni az életben, de érzed, hogy szeretnél vele foglalkozni, azt lehet halogatásképpen csinálni. A fontos, hogy tényleg fejlesszen valamerre. Sorozatokat nézni, böngészgetni az interneten semmit nem tesz hozzá a jövőbeni énedhez, de ha a halogatásképpen valami nehéz, koncentrációt igénylő dolgot csinálsz, az nem biztos, hogy hosszú távon akkora gond.
  • Figyelem. Edzeni kell a figyelmedet arra, hogy a belső hangot — a cikk szerint az Instant Gratification Monkey-t, az Azonnali Élményhajhász Makit — észrevedd. Már csak az, hogy azonosítod, amikor le akar beszélni valamiről, óriási lépés.
  • Rendszer. Kell egy rendszer, ami az elvégzendő feladatokat megmutatja és aminek hiszel, amihez kötődsz. Én a GTD-t használom erre, a Getting Things Done módszertant és az Omnifocust. A rendszernek meg kell mutatnia, hogy mi az a feladat, ami tényleg fontos. Legalább te tudd, hogy mi az ami tényleg fontos. Ez egyébként nem egyszerű. Rengeteg feladatunk van és ezek közül rögtön látni, hogy valami tényleg fontos-e, vagy csak fontosnak mutatja magát, ez bizony gondolkodást igénylő munka. Érdemes rá időt szánni.
  • Azonnali nekikezdés. Az egyik legfontosabb felismerés a halogatás kapcsán, hogy csak elkezdeni nehéz, ezért tényleg csak a kezdésre kell fókuszálni. Ha megvan a figyelem és a ráismerés, amikor éppen halogatni készülsz, akkor gyorsan bele kell ugrani a feladatba. Ezt egy képpel szoktam magam elé vetíteni, egyszerűen bele kell ugrani a hidegvízbe, utána már jobb lesz. A legnagyobb energiabefektetés a kezdésre kell tenni, minden belső hangot elnémítani, összeszorítani a fogad, valamilyen támogató mentális képet magad elé tenni, és nekivágni.

Nekem a fenti trükkök sokat segítettek. A halogatás minden ember életében jelen van, sokaknak konkrétan tönkreteszi az életét, de felül lehet rajta kerekedni.

Olvasd a Wait But Why cikkeket és küldd el krónikusan halogató ismerőseidnek, családtagjaidnak. Ha meg lehet menteni őket, talán ez segíteni fog.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.