A SZOKÁSOK TERVEZÉSE


Az első nagy találkozásom a szokások valódi természetével Charles Duhigg “Szokás hatalma” című könyv volt, ebből a könyvből tanultam meg, milyen lépéseken megyünk keresztül, amikor szokásokat alakítunk ki, többnyire teljesen tudattalanul. Mik a triggerek, milyen agyi területek játszanak szerepet a szokások felvételében.

Minden ismétlődő viselkedés minta magában hordozza a lehetőséget, hogy szokássá válljon. Amint szokássá vállt, nagyrészt kiesik a szabad akarat irányítása alól. Ha belegondolsz ebbe, felszabadító érzés. A legtöbb automatikus viselkedés, amit csinálsz, szokás. A legtöbb viselkedés, amiről azt gondolod, te vagy, valójában egy ismétlődő múltbéli cselekvések szokássá vált lenyomata.

Sokféle módon lehet alkalmazni a szokások beégetésével kapcsolatos tudást. Első körben irányíthatjuk magunkra, megváltoztathatjuk a viselkedésünket, új szokásokat vehetünk fel és fejleszthetjük a képességünket, hogy ezt minél gyorsabban tegyük. Elengedni rossz szokásokat — pl. körömrágás — , felvenni jó szokásokat — pl. futás — .

Ez azonban csak egy apró szelete annak, amire használni lehet a szokásokkal kapcsolatos tudást.

A digitális piac metrikákkal, látogatói viselkedés elemzéssel dolgozik, az ezekből szerzett tudást pedig UX/UI eszközökkel építi vissza a termékek működésébe és viselkedésébe. Ezek olyan szakterületek, amelyek képesek a digitális felületeken keresztül történő interakciókat tervezni, ezeket elemezni és a hatásukat vizsgálni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez a két terület karöltve — fejlesztők támogatásával együtt persze — képes arra, hogy használt szolgáltatásokat tervezzen. De egyértelmű, hogy ez nem elég. Ha ehhez a megközelítéshez hozzákapcsolod azt a tudást, hogy a gép túloldalán emberek ülnek, akik hajlamosak szokások kialakítására, akkor egy teljesen új dimenziója rajzolódik ki a termékfejlesztésnek. Londonban, amikor kint voltam a Just Giving cégnél — a világ egyik legnagyobb adomány gyűjtő szolgáltatásánál — jöttem rá, hogy milyen igaz is ez.

A gép/telefon túloldalán emberek ülnek, akik bizony szokás modellben vannak benne, egyfajta behavior gridben, amikor a termékedet használják. Van akik éppen abba akarnak hagyni valamit, vannak, akik többet akarnak csinálni egy már beégetett szokást és a terméked küzd azért a pozícióért, hogy túllépjen a motiváció és a képesség azon küszöbértékein, ahol a használat automatikussá válik és triggerek által vezéreltté.

A terméked sikere egyértelműen azon múlik, hogy ezer másik szokások kialakításán munkálkodó termék mellett képes-e arra, hogy szokásokat alakítson ki. Ehhez három dolognak biztosan meg kell történnie. Kell lennie triggernek, kell lennie motivációnak és képességnek az ügyfélben hogy a trigger után a termékedet használja.

Kell, hogy legyen olyan belső motiváció, amiket megszólít a termék. Milyen külső triggerek vannak jelen az ügyfél életében, amelyek a termék használatára ingerelhetik az ügyfeledet? A legtöbb jó termék itt veszik el. Vagy nem ad választ semmilyen belső triggerre, vagy nincs bent az ügyfél életében annyira, hogy választ adjon olyan számosságban, hogy szokást alakítson ki.

Ha megvan a trigger és a motiváció, a termék milyen könnyedséggel ad lehetőséget az ügyfélnek, hogy valamit elvégezzen? Megadja számára azt, amiért használja a terméket? Itt van a legtöbb jó digiális kompetencia a termékek esetén jelenleg is, a legtöbb cég ott bukik el, hogy csak ezen a területen gondolkodik, fejleszt.

Ha a viselkedés sikeres, amit a felhasználó cserébe kap, az kielégítő? Arra mozgatja az ügyfelet, hogy többet akarjon? Ha nem, itt is sok fejleszteni való van. Ha megtörtént a viselkedés, ez képez-e olyan befektetést a szolgáltatásban, amitől az legközelebb még jobb lesz?

Rengeteg olyan kérdést vet fel a szokásokra épülő termékfejlesztés, amelyet korábban én nem tettem fel magamnak és ad egy olyan keretrendszert, amelyik sokkal teljesebb képet ad a felhasználó és a termék kapcsolatáról, mint önmagában a felhasználói viselkedés és a viselkedés kiszolgálására reagáló termék tervezés.

Ha többet akarsz tudni erről a területről, pár link:

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.