A gyík agyad már bent van a gépben.

Az utóbbi időben volt pár olyan élményem VR kapcsán, amik komolyan gondolkodóba ejtettek a valóság érzékelésével kapcsolatban.

A virtuális realitás egyik legnagyobb különbsége a többi médiumhoz képest a jelenlét érzése. A jelenlét érzése egész konkrétan azt jelenti, hogy amikor bemerülsz egy ilyen VR élménybe, nagyon nehéz elnyomnod azt az érzést, hogy ez nem valóságos. Ez talán a legfontosabb különbség a többi médiumhoz képest.

A legtöbb médiumban van elmerülés élmény, munkába is el lehet merülni – stratégiai szinten –, el lehet merülni egy sportban – taktikai – , el lehet merülni egy sztoriban – narratív –, de ezt a nagyon erős OTT LÉT érzését a VR adja meg először.

Nekem egyáltalán nem volt ez triviális elsőre. Kifejezetten alacsony felbontás mellett, a konzolokra optimalizált 3D-s élmények és környezetekhez képest kifejezetten visszalépés a VR világ, látod a textúrákat, érzékeled a mesterséges érzetet. A fejeden van egy nagy szemüveg. Nem igazán mozoghatsz. De mégis ott vagy. A tudatos éned érzékeli a mesterségességet, mégis ennek kevés, szinte nulla hatása van az élményedre, mert mintha az élmény feldolgozása előbb lenne, mint a tudatosság.

Bár tudod, hogy nem ott vagy ott a hegyen, az idegrendszered mégis reagál a magasságra. Bár „tudod” hogy a zombi nincs ott, mégis elugrasz előle. Bár tudod, mégis elhiszed és folyamatosan valójában kifellé kell korigálni. Nem arra kell emlékeztetned magad, hogy bent vagy, hanem arra, hogy nem vagy kint.

A VR szemmel láthatóan olyan agyi területeket aktivál, amelyeket más modellek és rendszerek nem voltak korábban képesek. Az élmények létrehozásának folyamatában a tudat leköveti az eseményeket és láthatóan az agynak a mélyebb, ősibb rétegei már a mai VR környezet hatására sem képesek megkülönböztetni a VR-t a valóságtól.

Ettől van az az érzésem, hogy bent vagyok, várj, ez nem is igazi, benn vagyok, ó ott látszik a pixel, BENT VAGYOK.

Miközben a tudatunk képes arra, hogy kritikus pixel vadászként lássa a megjelenés gyengeségeit, az agyunk egy mélyebb és ősibb része már most is átadja magát a VR élménynek és reagál rá.

Bár a civilizált gondolkodó agyad még ki tud szakítani, a gyík agyad már bent van a gépben.

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Doransky’s story.