“Jó” döntések

“To see what is in front of one’s nose needs a constant struggle.” — George Orwell

Az 1960-as években az egyik izraeli top egyetemen találkozott két akkoriban vezető pszichológus oktató, Amos Tversky és Danny Kahneman. Danny volt a kreatív, új gondolatokkal teli, Amos az elemző. Danny neurotikus típus volt, gyerekkorát azzal töltötte, hogy 7 és 11 éves kora között a nácik elől menekült Franciaországban, apja azért halt meg, mert nem mertek orvosi segítséget kérni. Amos ezzel szemben egy egyszerű, tiszta gondolkodású kutató, boldog gyerekkorral, aki részt vett a háborúban, talán embert is ölt, de nem tört meg. Danny, zsenialitása ellenére nem bízott saját magában és Amos legnagyobb eredménye talán, hogy hozzásegítette, hogy gondolatait kutatásokkal bizonyítsa.

A két pszichológus hosszú éveken át tartó gyümölcsöző kapcsolatot épített ki, amelynek eredménye felforgatta a közgazdaságtani gondolkodást. Az általuk megjelentetett egyik cikk felkeltette a közgazdász közösség figyelmét, Amos ugyanis elemzői stílusával olyan kutatási módszertanok közé szorította a páros munkásságát, amely lehetővé tette azok leírását és értelmes prezentálását a közgazdasággal — és főleg számokkal, egyenletekkel — foglalkozó kutató közösség számára.

Az eredményeik hatására jött létre Behavioral Economics intézménye és ez olyan hatással lett a közgazdaságtanra, hogy Kahnemant — mivel Amos már meghalt addigra — 2001 környékén Közgadasági Nobel-díjal jutalmazták.

Danny Kahneman a háború borzalmait látva az a kérdés foglalkoztatta, hogy az ember mennyire képes racionális és értelmes döntéseket hozni, milyen hibák jellemzik általában a gondolkodásunkat, Amos pedig képes volt arra, hogy olyan kísérleteket és bizonyítási modelleket találjon ki, amik bizonyították ezeknek a hibáknak a jelenlétét.

Az egyik híres felfedezésük — a több tucat gondolkodási hiba mellett — a horgonyzás — anchoring -, jól szemlélteti a kutatási területüket és eredményeik jelentőségét. Tegyük fel, hogy odatesznek eléd egy kereket, amelyen 1–100-ig találhatóak számok, megpörgeted a kereket és a kerék megáll egy teljesen véletlen számon. Miután ezt a számot meglátod, egy-két perc múlva megkérdezik tőled, hogy vajon mekkora valószínűséggel fog nyerni, vagy veszteni a FIDESZ a következő választásokkor. Bár a kipörgetett szám teljesen véletlen, a válaszodat befolyásolni fogja.

Kahneman és Amos a több évtizedes kutatási együttműködésük alatt rengeteg ehhez hasonló kognitív hibát fedezett fel és az őket követő kutatók még több gondolkodási hibát azonosítottak, többek között például azt, hogy:

  • Az ismetlődő gondolataink befolyásolják az élményeinket
  • Amit sokszor hallunk, azt gondoljuk, hogy igaz
  • Amit nem ismerünk, azt hajlamosabbak vagyunk elvetni
  • Elég, ha egy dolog hihetőbbnek tűnik, máris jobban hiszünk benne, függetlenül a annak valódiságától
  • Sokkal kevésbé vagyunk hajlamosak a saját gondolkodási hibáinkat felismerni, mint másokét
  • Ha egy kis sorozatot látunk egy nagy adathalmazban, hajlamosak vagyunk mintázatokat látni
  • Azokra a dolgokra, tényekre emlékszünk, amik megerősítik a hitünket
  • Néha akkor is hiszünk dolgokban, amikor már tudjuk, hogy nem igaz
  • Általában azt gondoljuk, hogy a civilizáció hanyatlik, még akkor is, ha nem
  • Hajlamosabbak vagyunk eladni valamit, ha növekedett az értéke, mint amikor csökkent

Ha érdekel egy nagyobb lista, itt tovább tudsz böngészni: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cognitive_biases

Kahneman és Amos hatására az utánunk következő vizsgálatok annyi hibát fedeztek fel az emberi gondolkodásban, hogy nagyon sok kutatótársuk kritikája végül az lett, hogy ha valaki egy kicsit is beleássa magát a munkásságukba, lényegében csak arra a következtetésre tud jutni, hogy az ember szinte tökéletesen alkalmatlan jó döntések meghozatalára -. Ez persze nem igaz, mégis Kahneman és Twersky bizonyította be először modern kutatási módszerekkel, hogy mennyire könnyedén tudnak embereket rossz döntéseket hozni. Érezhetően a modern szervezeti működés elméletei, az adatvezérelt döntések divatja és a mesterséges intelligencia ígérete valahol visszavezethető arra, hogy szeretnénk az embereket támogatni, hogy jobb döntéseket hozzanak, és ahol lehet, elkerülni, hogy egyáltalán döntsenek.

Nem véletlen, hogy miközben szeretnénk jó döntéseket hozó mesterséges intelligánciákat kialakítani, amikor Amost egyszer megkérdezték, hogy érdekli-e a mesterséges intelligencia, azt válaszolta, hogy őt a teljesen általános és természetes emberi hülyeség érdekli.