Hülye problémákra és utópiákra nem megoldás a dizájn gondolkodás

Doransky
Doransky
Oct 14, 2018 · 3 min read

Van ez a dizájn gondolkodás sztori. Nagyon élvezem, főleg, hogy régóta követem a felemelkedését, pusztán amiatt, hogy felületi tervezéssel is foglalkozó szakemberként már akár 15 éve is lehetett ezekkel a módszerekkel találkozni, amiket akkor még kifejezetten termékek, felületek tervezéséhez használtak.

Ahogy sikerült néhány rendkívül nehéz termék problémát dizájn eszközökkel megoldani, úgy lett a dizájn gondolkodás egyre elfogadottabb tevékenység, a határai bővültek és ma már Magyarországon is évente két-három rendezvényt meg tud tölteni a dizájn gondolkodásra éhes közönség, amibe lényegében be tudunk foglalni mindenféle területet a várostervezéstől egészen a szolgáltatásokig.

Két kritika artikulálódik a fejemben mostanság a dizájn gondolkodással kapcsolatban.

Az egyik problémám a célokkal kapcsolatos, ahol használjuk a módszertant. A dizájn gondolkodást célzottan a “wicked problems” területén illik leginkább használni, ide találták ki ugyanis, olyan problémákra, amik nagyon nehezen megérthetőek és feldolgozhatóak. Ez ugyanakkor ilyen varászszeres, ráolvasós érzést kelt az emberben, mintha dizájn gondolkodással bármit meg lehetne oldani, ha valami nem megy, ráolvasunk dizájn gondolkodással és majd akkor megoldódik. Ez nem igaz. Nem szabad összekeverni az elvetemült problémát a megoldhatatlan problémával, vagy a magukat megoldani nem kívánó problémákkal, vagy a teljesen egyértelmű hülyeségekkel. Példaként a globális felmelegedés az egy elvetemült probléma, amit meg kell oldani és amiről tudjuk, hogy a megoldás meg akar történni. Egy már régen többszörösen lefedett ügyfél igény, egy kilencedik közösségi közlekedés, 100-ik turisztikai fájdalom viszont nem elvetemült probléma. Nem tudjuk magunkat átdizájnolni hülye célpontokon. Ezt jó lenne azonosítani mindenkiben, hogy a jó problémák azonosítása ízlést igényel, amivel rendelkezni kell. Vagyis mielőtt bárki belevág egy problémának a feldolgozásába, előbb érdemes lenne egy kicsit gondolkodni azon, olyan változás megoldására törekszünk-e, ami létezik és meg akar történni.

A második problémám az utópia kergetés és a dizájn gondolkodás összekapcsolódása, a priorizálás kérdése. Értem, hogy mindenhol meg kell dizájnolni a jövőt, de ahogy már Wittgenstein is megmondta, az utópia gyártás addiktív, azért csináljuk, mert szeretünk benne hinni. Utópiát gyártani ugyanakkor — legyen szó stratégiáról, távoli digitális tervekről — áldozatokat igényel. A második világháborúban például milliók haltak meg utópia kergetés közben, de ha a mai világ céges problémáit nézzük, akkor ma a legtöbb vállalatban a mindennapok is úgy telnek, hogy minden igazgatóság, terület utópiák sokaságát kergeti a cégekben, egy olyan jövőt, ami felé érdemes mozdulni, miközben az alapműködés ezer sebből vérzik. Az utópiákat pont azért is szeretjük, mert részben eltereli a figyelmünket a mindennapok feloldhatatlannak tűnő problémáiról és ez nem jó.

Nemrég utaztam egyet a Brussels Airlines egyik járatán, ahol egyébként egy publikusan elérhető design thinking projektet is futtattak az online ügyfélkiszolgálás kapcsán, nekem viszont egy rémálom élményem volt velük, elképesztő ügyfélkezeléssel és több száz euro veszteséggel, aminek a végén semmiféle felelősséget nem vállalt a cég. Vajon min kéne ennek a cégnek dolgoznia? Az online ügyfélkiszolgáláson, vagy azon, hogy megoldja az alapműködés hibáit? Egyértelműen az utóbbi.

A dizájn gondolkodást felhasználó vezetőknek fontos a priorizálás, hogy a módszer ne váljon az utópia kergetés kiszolgálójává, hanem olyan problémák megoldására irányuljon, amik valódi, sürgős, fontos, elvetemült probléma.

Ezek pedig bár a dizájn gondolkodás keretein túlmutatnak, sokkal inkább meghatározzák a terület jövőjét, mint az, hogy hogyan facilitáljuk meg a post-it felhőben úszó workshopunkat.

DORANSKY [M]

Since 2003

Doransky

Written by

Doransky

I'm noticing as hard as I can, beauty and meaning in life. Here, through writing. Endless.Consulting

DORANSKY [M]

Since 2003