HTC Vive

Kipróbáltam a HTC Vive virtual reality szemüveget, azóta is teljesen a hatása alatt vagyok. Egyik ok a varázslat, a másik hogy tengeribeteg lettem tőle. Az elsőről írnék csak, a második hamarosan megoldódik.

Egy szóval tudnám csak megfogalmazni és most ez egyáltalán nem túlzás: Forradalom küszöbén vagyunk.

• Nagyjából 10 percig küzdött az agyam azzal, hogy egy virtuális térben van, utána elengedte és elfogadta, hogy ott van ahol a gép mutatja. Egy idő után már nem jelzed, hogy ja ott van valami a virtuális térben, hanem tényleg ott van.
• 20 perc után nem tudtam hol vagyok a valós fizikai térben és amikor vége volt és kiléptem a fizikai valóságba, az agyam nem értette hol van, miért pont arra nézek amerre, és úgy egyáltalán miért vagyok ott ahol vagyok.
• Utána óriákig kóválygott a fejem és fájt este, valószínűleg a rossz beállítás miatt, tengeribeteg lettem tőle.

Beszélgettem egy barátommal az élmény után és annyit mondtam neki, hogy ha ez így megy tovább, tejesen önszántunkból fogunk begyalogolni a Mátrixba.

Ma még a virtuális tér olyan, mintha bódult állapotban érzékelnéd a világot, minden kicsit mechanikus, kicsit lassan reagál, kicsit érződik rajta, hogy nem valódi, de a teret már érzed, már ott vagy, az agyad már elhiszi. A Vive egyik próba alkalmazásában egy hegy tetején állsz, minden irányban gyönyörű kilátás, egy robot kutya ugrál körbe a lábad körül. Lehajolsz, megcirógatod, a kutya hátra fordul és élvezi. Megfogsz egy fadarabot és eldobod messzire. A kutya utána szalad és visszahozza. Esküszöm olyan érzésem van, mintha a szél fújására is emlékeznék. Három másodperc alatt egy belvárosi irodából egy hegy tejetére repültem és az agyam konkrétan elvarázsolódott.

A múlt század elején az emberek a filmvásznon feléjük száguldó vonat elől felugrottak, ami generációnk már nem ugrik fel. De a virtuális tér más. Ha valami ijesztő történik, megrémülsz, mert ott vagy a térben. Bejön egy robot a képbe, konkrétan felmegy a pulzusod és érzed, hogy baj van.

Ma egy ilyen rendszer közel 700000 Ft géppel és eszközzel együtt, nem tömegtermék. Még mindig évekre vagyunk attól, hogy olyan játék piac alakuljon ki, amely legalább évente egy nagy blockbustert ki tud hozni, de ez addiktív lesz a szó legjobb és legrosszabb értelmében is, mint eddig bármilyen technológia.

Két dolgot látok magam előtt, egy generációt, amelyik esténként a virtuális térbe visszavonulva fogja a streszt oldani tengerpartokon és hegyeken, talán egy kicsit boldogabb is lesz ettől. És egy másik generációt is látok, amelyik a fizikai világ kihívásaitól elfordulva ebben a térben fogja a szabadidejét tölteni és ameddig áram, meg játék van, tojni fog arra, hogy egy 40nm-es lakásban senyved. A különbség az lesz, hogy aki 100nm-en egy budai villágban nő így fel, talán még valahogy képes lesz pszichésen feldolgozni a valóságot, de az aki egy Pesti 40nm-es lakásban, az tippem szerint a leghamarabb menekül majd vissza valamelyik 1000 Ft-os, Tescoban leárazott virtuális strandra.