Steve Butterfield megöli az emailt


Nagyon tudom tisztelni azokat, akik újra tudnak kezdeni. Azokat a speciális embereket, akik képesek arra, hogy egy nagy siker felépítése után sem roppannak meg, nem lépnek ki a világból — mint Marcus Persson a Minecraft eladása után -, hanem felépítenek valami új dolgot és újra sikeresek lesznek. Steve Jobs, Elon Musk, Evan Williams — akinek a szolgáltatásán olvasod most ezt a posztot — ilyen. Ők azok, akik nem véletlenül léptek rá egy gyöngyszemre, hanem képesek voltak valami mély bölcsességet megszerezni a világról, ami lehetővé teszi számukra, hogy teljesen eltérő piacokon is képesek legyenek nagyot alkotni.

Ilyen Steve Butterfield is, aki éppen most építi minden idők talán leggyorsabban növekedő enterprise szoftverét, a Slacket.

Nem biztos, hogy sokan ismerik a nevét korábbról, én nagyon nagy rajongója voltam régen is, nem kisebb dolgot csinált meg, mint a Yahoo által felvásárolt Flickr-t. Aki ott volt 2005 környékén, tudja, a Flickr nem “csak” egy rendkívül sikeres képmegosztó szolgáltatás volt — amit egyébként meghaladott a kor -, hanem működése szempontjából lényegében minden modern webes szolgáltatás előfutára. A Flickr alkotta meg a modellt, amiben a mai modern weboldalak működnek és indította el az asztali szoftverekhez hasonlóan reszponzív webes szolgáltatások korszakát. A Flickr miatt működik a Facebook ma úgy, ahogy működik és szinte minden más webes szolgáltatás is felhasználói élmény szempontjából.

Butterfield évekre eltűnt a Flickr felvásárlás után, lehetett hallani, hogy 2009-ben végre belevágott valamibe, egy játékfejlesztő cég felépítésébe, de láthatóan nem tudtak semmi komolyat letenni az asztalra. Aztán ahogy pivotálták a terméküket egyszer csak eljutottak oda, hogy kéne építeni egy csoport kommunikációt támogató szoftvert. Valószínűleg pont azokon az alapokon ahogy annyi hasonló termék indult, nem volt megfelelő megoldás.

Ez a piac elképesztően kompetitív, eleve ott volt már számos másik termék, de olyan elképesztően tehetséges emberek is, mint a 37 Signals alapító Jason Fried. Ő szerintem most éppen a kardjába dől, hiszen alig pár hónapja döntötték el, hogy kivonulnak a Basecampen kívül minden más termékükből, többek között a Campfire-ből is, a Slackhez hasonló csoport chat szolgáltatásból.

Ha szeretnéd érteni, hogy milyen gondolkodási sémákkal rendelkezik egy ilyen nagy újrakezdő, Butterfield azok közé tartozik, akik le is írják mit gondolnak. A “We don’t sell saddles here” https://medium.com/@stewart/we-dont-sell-saddles-here-4c59524d650d című posztjában körbejárja, hogy a Slack miért is van a piacon és akik a terméken dolgoznak mit szeretnének elérni.

A Slack a világ legnagyobb probléma forrását, a vállalati emailt akarja lecserélni.

Marc Andersen rendkívül jó bejegyzésben magyarázza el mindenki számára: “Azokat a piacokat, amik nem léteznek, nem érdekli, hogy mennyire okos vagy.”

Butterfield-nek van érzéke ahhoz, hogy létező piacokat robbantson szét UX segítségével. Talán ez a legnagyobb erőssége, hogy nem is üzleti modellekhez ért, hanem ő tényleg az az arc, aki leül egy csapattal és kitalál valami annyira jól használható dolgot egy meglévő problémára, hogy az emberek örömmel veszik a kezükbe.

Nem csodálom egyébként, hogy ennyire értékelték a terméket, még ha pontosan sokan nem is értik miért. Ő már egyszer eladott egy hasonló projektet a Yahoonak és egy olyan piacot támad, amit a Microsoft, az Apple, a Google és a Facebook is szeretne magáénak tudni. Vagyis jóval nagyobb esélyük van a gyors felvásárlásra, mint bárki másnak.

És hát valjuk be, nagyon örülnék neki ha végre elpusztítaná az emailt.