Így folyik el az időm — és a Tiéd is

Elmesélem, hogy szereztem vissza két órát az életemből, naponta.

A modern ember mindent megtenne azért, hogy időből és pénzből minél több álljon rendelkezésére. Látszólag a két dolog függ egymástól, hiszen munkánk során az időnket cseréljük pénzre, de ez alapvetően egy téves megközelítés. Egészen addig nem fogunk tudni kimászni az időszűkösség mocsarából, amíg szokásainkat fel nem térképezzük és meg nem értjük a mögöttes okokat. Ahogy a pénzügyi életünket sem feltétlenül tenné rendbe önmagában egy fizetés emelés, időből is végtelen mennyiséget el tudnánk pocsékolni egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy a változás belülről kell, hogy érkezzen.

Korábban már írtam a minimalizmus eszméjéről és ott érintettem a témát, de most újra elő kellett vegyem, ugyanis a nagy szabadság közepette belefutottam az időpocsékolás problémájába. Mivel eljutottam a feltérképezésen keresztül a megoldásig, arra gondoltam, megosztom a történetet, hátha Neked is segítségedre lehet.

Valami nem stimmel

Akik személyesen is ismernek, azok tudják, hogy napi rendszerességgel jógázom. Minden reggel ott vagyok hűséges kék matracom elején és másfél órát azzal töltök, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, fókuszáltabb legyek, ésatöbbi. Ez egy olyan szokás, tevékenység, rituálé, nevezzünk bárminek, ami fontos nekem. Márpedig, ami fontos nekünk, arra — legyen az egy személy vagy a már említett napi rendszerességű jóga gyakorlás — igyekszünk odafigyelni. Éppen ezért kezdett nyugtalanítani, hogy lassan három hónapja alig akad olyan reggel, amikor eljutnék a már említett kék színű matracig. Márpedig, hacsak nincs szigorú időbeosztásod, egy reggeli tevékenység kiesése teljesen felboríthatja nemcsak a bioritmusodat, de az életviteledet is.

Velem is ez történt. Elkezdtem egyre később kelni és egyre később feküdni. Többet aludtam, mint korábban, mégis fáradtabb voltam. Úgy éreztem, hogy kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, egyre kevesebb időt töltök hasznosan, ezzel párhuzamosan pedig egyre több idő is folyik ki a kezem közül. Tisztában voltam vele, hogy nem azért nem jutok el a jógázni, mert hirtelen lustává váltam vagy már nem képvisel értéket számomra a napi gyakorlás. Sőt, a lelki válság és a kisebb betegségek egyértelműen jelezték, hogy ideje a tettek mezejére lépni. Pár hete elhatároztam tehát, hogy megvizsgálom, mi az oka, hogy ennyire felborultak az idősávjaim, mivel megy el az idő, hogy szinte soha nem tudok ágyba kerülni este tizenegy óra előtt.

Szokásainkban a hiba

Miért történt mindez? Mi változott mondjuk ősz eleje óta? A válasz a szokásaim vizsgálatában keresendő. A lelki válság hozadéka ugyanis az volt, hogy minél több örömforrást szerettem volna az életembe, amik olcsón és azonnal hozzáférhetők, ha szükség van rájuk. Így aztán mindennapossá vált a stand-up comedy-k nézése a YouTube-on esténként, és mivel sokat ültem egy helyben, az édesség fogyasztásom is megnőtt, melynek hatására a magamról alkotott képem tovább romlott, ha a tükörbe néztem — hiszen ezek tetejébe ugye nem mozogtam. A YouTube a modern ember TV-je, bizonyos szempontból sokkal veszélyesebb is, hiszen akkor és azt nézünk rajta, amit csak szeretnénk.

Aztán ott vannak a játékok — igen, a jó öreg számítógépes játékok. Instant örömforrás, az endorfin termelés csúcsa. Sikerült újra naponta több órát a képernyő előtt töltenem ránézésre teljesen haszontalan céllal. Napközben általában a városban voltam, így este álltam neki démonokat irtani és megmenteni az emberiséget a teljes pusztulástól. Ez az új, évekkel ezelőtt kikopott szokásom azt eredményezte, hogy a YouTube és egyéb csatornák nézése bár egy kicsit kevesebb időt vett el az életemből, viszont egyre később álltam neki az ilyen jellegű tartalmak fogyasztásának. Ezzel azt értem el, hogy éjfél előtt ritkán kerültem ágyba, ráadásul mivel órákon keresztül a kék fényt árasztó képernyőt bámultam, az agyam felé ez azt az üzenetet közvetítette, hogy maradjon még ébren. Cserébe nem voltam hajlandó módosítani a reggeli ébresztőim beállításán, tehát alig öt óra alvás után minden nap megszakítottam a pihenésemet, de nem azért, hogy kivakarjam magam a paplan alól s mozgásba lendüljek, hanem azért, hogy kiiktassam a szundikat, tovább rontva ezzel pihenésem hatékonyságán. Ez volt a jéghegy csúcsa, innen indultunk.

Vizsgálódj és változtass!

A szokásokban az a jó, hogy alakítani tudunk rajtuk. Maguktól nem jönnek létre és sajnos nem is szűnnek meg, mi kellünk hozzá. Azzal kezdtem tehát, hogy az esti YouTube-ozást minimalizáltam, majd igyekeztem teljesen kiiktatni. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit miért teszünk, mert adott esetben egy drasztikus lépés pont az ellenkezőjét váltja ki annak, amit szeretnénk. Én tisztában voltam vele, hogy azért hallgattam meg húszadszorra is a már unalomig ismer kabarékat és fellépéseket, mert elvonták a figyelmemet és a nevetések és poénok az agyam felé az örömhöz hasonló jeleket közvetítettek — amíg át nem ment az egész konstans unaloműzésbe.

Az akciótervem a következő volt:

• kiiktattam az esti videó nézéseket, amelyek pedig valamilyen oknál fogva fontosak, azokat megnézem napközben
• elmentettem a böngészőben a kedvencek közé azoknak a YouTube csatornáknak a közvetlen linkjét, amelyekről úgy gondoltam, a továbbiakban is nézni szeretnék. Hogy miért? Mert így elkerülöm, hogy meg kelljen nyitni a YouTube főoldalát, ahol a szokásainkat elemezve új videókat és csatornákat ajánl fel nekünk a Google, így megvan a veszélye annak, hogy ott ragadunk és haszontalan baromságokkal töltjük az időt a helyett, hogy mondjuk folytatnánk azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt félbe hagytunk
• vettem egy nagy levegőt és letöröltem a fenébe a játékot, amely órákat vett el egy-egy napomból (majd haraptam egy jóízűt a marcpiánnal töltött étcsokimba)

Annak érdekében, hogy a némileg általánossá vált enerváltságot kiiktassam, elkezdtem vitaminokat szedni (elsősorban C-t és magnézium+B6-ot), visszahozni a nyers zöldség és gyümölcs fogyasztást (minden nap egy alma ugye), mert sokat érek a felszabadult időmmel, ha nem tudom hatékonyan és hasznosan eltölteni. Az elcsúszott bioritmusom miatt nagyon későn ebédeltem és rendszerint nem nagyon reggeliztem vagy csak valami szemétnél egy fokkal egészségesebb tákolmányt (éljenek a fajéhas csigák). A vitaminok átmeneti szedése és a gyümölcsök fogyasztása mellett tehát figyeltem arra, hogy minden nap negyed órával előrébb hozzam mind az ebédemet, mind a vacsorámat, ha megoldható, így pár hét leforgása alatt visszaálltam a korábban megszokott idősávokra.

Ahogy kezdtem visszatérni a régi kerékvágásba, egyre több aspektusát vettem észre az időm pocsékolásának. Megtudtam például, hogy naponta húsz percet töltöttem az Instagram csekkolásával, miközben a hasznossági faktora nagyjából a nullához konvergált. Egyre kevesebb fotót osztottam meg, melyekre egyre kevesebb reagálás érkezett. Mivel ez utóbbi zavart, ezért világossá vált, hogy csak a figyelem miatt posztolgatok, ami nem járul hozzá az egészséges önkép és a tudatosság kialakításához. Unatkoztam, megosztottam valamit és vártam, hogy a visszajelzést kapjak a világtól.

Kísértetiesen hasonló volt a helyzet a Facebookkal is. Csekkoltam a falamat, tudván, hogy fogalmam sincs, milyen tartalomra vadászom. Mások életét néztem, miközben a háttérben ugyanaz a logika dolgozott: az unalom elűzése. Valójában egyetlen funkcióját használtam ki a szolgáltatásnak: az üzenetküldés lehetőségét.

Egy gyengébb pillanatomban visszamerészkedtem a Twitterre egy nyereményjáték erejéig. Nem kellett mást tenni, csak követni három accountot, majd nézni heteken keresztül, hogy benne voltunk-e a naponta kisorsolt öt szerencsés nyertesben, akik a világ jelenlegi egyik legjobb ár/értékű mobiltelefonját kapják kézhez napokon belül. A mindennapos visszanézés és a korábban követésre megjelölt személyek, illetve oldalak kialakítottak egy újabb felesleges szokást, így naponta húsz percet a Twitteren is eltöltöttem anélkül, hogy olyan hasznos információhoz jutnék, amely máskülönben elkerülne. Tudom, hogy mindenkit az érdekel, nyertem-e telefont végül: természetesen nem.

Az akciótervem a következő volt:

• letöröltem az Instagram alkalmazást a telefonomról, így nem kaptam meg azonnal mindenféle haszontalan értesítést, ráadásul nem volt meg az inger, hogy unalmamban elindítsam. Tekintettel arra, hogy mind a szolgáltatás elérhető az instagram.com-on is (fotót megosztani itt nem lehet), naponta kétszer ránézek, reggel és este, így nagyjából negyed órát spóroltam meg vele naponta, ami hetente másfél óra mínuszt jelent!
• letöröltem a Facebook alkalmazást is a telefonról hasonló okokból kifolyólag, így kizárólag notebookon nézek rá az oldalra. Egy ideig meghagytam a Messenger alkalmazást, hiszen mégis csak az volt a legfontosabb szolgáltatás, amit használtam, viszont az utóbbi időben annyira hamar merítette az akkumulátort, hogy a) letöröltem azt is; b) feltelepítettem a mobilos Firefox böngészőt és azon keresztül óránként egyszer ránézek az üzeneteimre
• dekativáltam a Twitter accountomat
• kivettem a hátizsákomból a MacBook-om töltőjét, ezzel is arra ösztönözve magamat, hogy igyekezzek hatékonyan kihasználni a rendelkezésemre álló időt és beosztani a gép üzemidejét

Na jó, de mit kezdjek ennyi szabadidővel?

Ha ezen a kérdésen rágódsz, akkor vélhetően arra van a leginkább szükséged, hogy minőségi időt tölts saját magaddal. Azt is mondhatnám, hogy jógázz, de akkor valószínűleg elborzadt arckifejezéssel fejelnéd le a billentyűzetet. Nem, nem arra gondolok, hogy fura testhelyzetekbe tekerd bele magad és hasonlók (bár érdemes tenni egy próbát az ászanák gyakorlásával is), mindössze arra, hogy szentelj időt arra, hogy:

• megfigyelj további rossz szokásokat és változtathass rajtuk
• olvass, lehetőleg olyan témákban, amelyek számodra izgalmasak vagy érdekesek
• többet legyél a levegőn és a természethez közel. Ha rendszeresen gyakorlod a lassú sétát (főleg, ha csak a célt határozod meg, de az utat nem tervezed meg előre), egy idő után lassabbá és finomabbá válnak a mozdulataid, majd idővel a kommunikációdba is átszivárog ez a készség
• lazíts! A modern emberek többsége csak akkor pihen, amikor szabadságra megy, de ez nem így van, mert az idő szűke miatt a létező legtöbb programot igyekeznek bezsúfolni abba a tizennégy napba, így rohannak egyik helyről a másikra és a végén fáradtabban és kimerültebben érnek haza, mint ahogy elindultak. A hazánkba látogató külföldiek például imádják a gyógyfürdőket, amelyek Budapestet különlegessé teszik. Te mikor voltál utoljára bármelyikben?
• kitaláld, hogyan tudnál egészségesebben étkezni, hiszen a bevitt táplélék testünk üzemanyaga, nem csak fizikailag, de mentálisan is megbetegíthet egy rossz étrend
• vágj bele új dolgokba! Biztos, hogy vannak olyan ötleteid akár csak fantázia szintjén, amelyek nem hagynak nyugodni és totál izgalomba hoznak. Légy kreatív, ne félj kibontakozni, hiszen sosem tudhatod, mi sül ki belőle. Azzal pedig ne foglalkozz, mi a legrosszabb, ami történhet. Ez egyrészt nem az a mindset, amire egy pozitív embernek szüksége van, másrészt — hacsak nincs túlságosan nagy anyagi áldozata — a legrosszabb, ami történhet az az, ha az elképzeléseid a fejedben maradnak és sosem lesz belőlük semmi kézzel fogható. Nem szükséges mindig látni a célt magunk előtt, hiszen lehet, hogy az a folyamat közben kezd csak tisztulni

Az egész folyamat lényege, hogy a elpocsékolt időt minőségire cseréljük, és ez által olyan tevékenységekkel váltsuk ki rossz és felesleges szokásainkat, melyeknek köszönhetően egy jobb és tudatosabb emberré válhatunk. Ha pedig azt mondod, hogy Neked ez nem sikerülhet, mert arra sincs időd, hogy összeírd, mivel töltöd egy napodat, az eggyel több ok arra, hogy még ma elkezdj foglalkozni a témával.