90 nap kávé nélkül

Letettem az italt három hónapra, ezt tanultam belőle

Még márciusban írtam róla, hogy mennyire mélyre sikerült jutni ismét és miként szereztem vissza az irányítást az életem felett. A listán többek között az alvás is szerepelt, mint probléma, hiszen annyira hektikussá vált a mindennapi pihenésem, hogy nem csak a reggeli jóga gyakorlásom rovására ment, de úgy éreztem, egyre fáradtabb vagyok, függetlenül attól, mennyit alszom. A késői fekvés egyik oka — mint kiderült — a kávé volt, melyből többet ittam a kelleténél, ráadásul még arra sem figyeltem oda, hogy legalább délelőtt gurítsam le a nagyrészét. Innen jött a gondolat, hogy egy időre leteszem a kávét és meglátjuk, milyen hatása lesz az alvásomra és ez által az életemre.

Az első hét

Február 24-én reggel megittam egy finom presszót és miután lenyeltem az utolsó kortyot eldöntöttem, hogy határozatlan időre felfüggesztem a kávé fogyasztásomat. Az első két-három nap nem volt különösebben nehéz, valahogy a dolgok is úgy alakultak, hogy ne legyen időm vagy kedvem kávézó közelébe menni. A negyedik nap aztán elkezdett hiányozni valami, amit nem tudtam pontosan megfogalmazni. Az íze, a hatása (ha van neki) vagy talán a kávézó, mint létesítmény hangulata? Volt, amikor sóvárogtam egy csészényi gőzölgő nedű után, volt, amikor inkább csak az illata és az emberek zsongása hiányzott. A hét végére aztán rájöttem, hogyan lehet átvészelni ezt az időszakot: el kell kezdeni kávé helyett teát inni.

A második hét

A legnagyobb csodák egyértelműen a második héten történtek. Olyasmit éreztem esténként, amit már nagyon régóta nem: fáradt voltam. Nem álmos, nem levert, hanem fáradt. Mintha engedélyt kapott volna a szervezetem végre, hogy jelezze, ideje pihenni. Én pedig megadtam neki (és magamnak is), ami jár, nem sokkal este kilenc óra után már javában ágyban voltam és jellemzően egy kis olvasással készültem fel az alvásra. Az időben való fekvés ráadásul pár nap után magával hozta a korán kelést is.

Nagyjából két-három nap kellett ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam, viszont utána szinte magamtól ébredtem fel hajnali négy és öt óra között. Ez még önmagában nem lenne annyira érdekes, viszont az, hogy egyáltalán nem voltam fáradt vagy elnyűtt mindenképpen figyelemre méltó. Hirtelen annyira természetesnek tűnt a Nappal együtt ébredni, hogy felmerült bennem a kérdés: eddig miért nem voltam képes erre?

Újra elkezdtem hajnalban gyakorolni és azonnal éreztem is a különbséget az addig megszokott hét órás kezdéshez képest. Kicsit előre szaladva elárulom, hogy közel egy hónapig még azelőtt álltam rá a matracomra, hogy a város ébredezni kezdett volna. Soha nem voltam képes ilyesmire korábban.

A meglepetések viszont itt még nem értek véget. Teltek-múltak a napok és azon kaptam magam, hogy nem, hogy nem hiányzik a kávé, de szinte eszembe sem jut, hogy gondoljak rá. Azon viszont sokszor eltöprengtem, hogy ahhoz, hogy egy szokásunkon változtassunk, legalább 28 nap szükséges — ahogy ahhoz is, hogy valamiből szokás legyen. Lehet, hogy ez a kávé fogyasztással sincs másképp?

A harmadik hét

Úgy a huszadik napnál járhattam, amikor elhatároztam, hogy kíváncsiságból kérek egy presszókávét az egyik törzshelyemen. Még bőven délelőtt volt, éppen írni készültem vagy valami hasonló és úgy voltam vele, hogy ha balul sülne el a dolog, elég messze van az este ahhoz, hogy ne legyen problémám az alvással.

Természetesen a szimatolással kezdtem az ismerkedést, nem hörpintettem le csak úgy a fekete löttyöt. Az illata határozottan kellemes volt, de valamiért nem éreztem késztetést a folytatásra. Az első korty annyira fejbe vágott, hogy úgy ültem ott, mint aki életébe nem ivott még kávét és most szembesül először az ízével. Minden egyes korty után azt éreztem, hogy erre valójában semmi szükségem, majd emlékeztettem magam arra, hogy ez egy teszt és pont a megfigyelés a lényege.

Bár az alvással valóban nem volt gondom aznap este, az írás hirtelen nagyobb kihívás lett, mint szerettem volna, így végül minden kreativitással kapcsolatos dolgot elnapoltam. A negyedik héten még tettem ugyan egy kísérletet egy koffeinmentes kávéval, de az íze annyira pocsék volt, hogy gyorsan a feledés homályába merült.

A nyolcvannyolcadik nap

Az ezt követő két hónap gyakorlatilag eseménytelenül telt, mígnem aztán úgy adódott, hogy május végén Angliába kellett utaznom két hétre egy hosszú tréning miatt és az egy órás időeltolódás, illetve a folyamatos idegennyelven való beszélgetés eléggé kimerített ahhoz, hogy éljek az ingyen kávé lehetőségével, melyről azt gondoltam, hogy majd kihúz a csávából.

Az eredetileg határozatlan időre tervezett kísérlet tehát így ért véget szűk kilencven nap után. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, hiszen nagyon sokat tanultam ismét úgy magamról, mint a szokásokról általában.

A kávé jóbarát

Természetesen ez a rövidke kis írás nem arról szól, hogy mindenkinek elment az esze, aki kávét iszik és azonnal le kell róla szokni. A kísérlet célja is egészen más jellegű volt. A kávé (és itt most a jó minőségű, speciality kávézókban elfogyasztott italra gondolok, nem a háromazegybenre) sokszor nagyon is jó szolgálatot tehet a számunkra.

A saját tapasztalatom szerint ugyanis olyan tevékenységek hatékonyabb elvégzésére, melyek némileg monotonok, repetitívek vagy nem igényelnek komoly szellemi energiát a kávé pozitív hatással van. Én is nem egyszer tudtam gyorsabban vagy pörgősebben haladni ilyen jellegű feladatok elvégzésével és kifejezetten élveztem, hogy flottul mennek a dolgok.

A kávé a hiedelmekkel ellentétben mértékletes fogyasztás mellett pozitívan hat a szívműködésre, illetve a kedélyállapotot is javít(hat)ja. Sőt, vannak, akik azt állítják, hogy már a kávé illata is elegendő ahhoz, hogy hangulatunk pozitív irányba változzon.

A kávé ellenség

Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor a kávé lesz a problémák forrása. Amikor a harmadik héten úgy döntöttem, hogy kísérleti jelleggel megiszom egy presszót, azon kívül, hogy a felét otthagytam hirtelen feszültséget éreztem. A nyugodt lelkiállapotom hirtelen megváltozni látszott, pedig semmi nem történt. Mégis, egyértelműen éreztem a jelét annak, hogy a szervezetemben felütötte a fejét némi feszültség.

Attól, hogy kölcsönhöz folyamodunk és abból élünk még nem lesz több pénzünk. Nincs ez másképp a kávéval sem: ha folyamatosan abból nyerjük az energiánkat, elkerülhetetlen, hogy egyszer falnak ütközzünk. Ez két féle módon valósulhat meg. Az egyik, amit én is csináltam, hogy átmenetileg megvonjuk magunktól a koffeint és ez által képesek leszünk megtapasztalni, mennyire kimerült is valójában a szervezetünk. A másik, amikor ő nyújtja be a számlát. Mondanom sem kell, hogy egyrészt ez a kevésbé szerencsés helyzet, másrészt mindenki gondoljon bele, mennyire kell lemerülnie testünk elemeinek ahhoz, hogy folyamatos lélegeztetőgép mellett is elkezdjen fulladozni.

Visszagondolva az elmúlt fél évre tulajdonképpen többször is volt olyan, hogy az igazán mély és nehezen megfogalmazható témákról szóló írásaim inkább tea, mintsem kávé mellett születtek. Tapasztalatom szerint — és ez nyilván egyénenként változó, tehát teljesen szubjektív — a magas szellemi energia befektetéssel járó folyamatokra a kávé rossz hatással van, hiszen egy fajta gátat képez.

Jó, de mi ebből a tanulság?

Ahogy a világ sem fekete és fehér, úgy a kávé sem egyértelműen jó vagy rossz dolog. Vannak országok, ahol a kultúra szerves részét képezi a fogyasztása és egyben közösségi eseménynek is számít. A kísérlet lényege számomra az volt, hogy megtudjam, érezhető-e bármilyen változás attól, hogy huzamosabb időre felhagyok a kávézással.

A választ nyilván már Ti is tudjátok: igen, érezhető, nagyon is. Ugyanakkor mégsem azt fogom Nektek adni útravalóként, hogy szokjatok le a kávéról. Annál sokkal hasznosabb dolgra szeretném felhívni a figyelmeteket. Ez pedig nem más, mint az önvizsgálat. Abból ugyanis, hogy három hónapig nem ittam kávét nem azt szűrtem le, hogy rám a kávé rossz hatással van. Ez alatt a kilencven nap alatt sokkal inkább megtapasztalhattam, hogy milyen hatással van rám a kávé, milyen érzéseim vannak vele kapcsolatban, valamint hogyan és mikor tudom a javamra fordítani és mikor gátol meg valaminek az elérésében.

Csináltam már hasonlót édességgel és más dolgokkal is korábban és azért nagyon fontosak az ilyen kísérletek, mert rendkívüli módon javítják a testtudatunkat. Akárcsak a jóga, úgy ezek a folyamatok is segítenek megérteni szervezetünk működését, ráadásul fejlesztik a kitartásunkat is. Ahogy a különböző böjtök is tisztító hatással vannak szervezetünkre, úgy a kávé megvonása is hasonló eredményhez vezethet. Megérthetjük, hogy miért nem élhetünk folyamatosan kölcsön kapott energiából, foglalkozhatunk azzal, hogy mit tehetünk, hogy ne legyen szükségünk ilyen hitelekre, illetve hogy az átmeneti nehézségek ellenére igenis meg lehet oldani bármilyen problémát, ha van kitartásunk és látjuk magunk előtt a célt.