A jövőd kulcsa a figyelmedben van

Avagy így változtathatsz a fókuszodon viszonylag rövid idő alatt

Viszonylag ritkán van olyan, hogy egy podcast epizódot kettőnél többször végig hallgatok. James Altucher Jen Sincero-val történt beszélgetése viszont egy ilyen epizód volt. Már hetek óta írni szerettem volna Nektek róla egy pár sort, de most jutottam el odáig, hogy rá tudtam szánni az időt és az energiát.

Jen a negyvenes évei elején teljesen le volt égve, egy ház garázsában lakott. Ekkor döntötte el, hogy nézőpontot vált és gazdag lesz. Az út a meggazdagodás felé nem volt egyszerű és amilyen egyszerűnek tűnik ez a fajta fókusz váltás, olyan kemény munka következett utána. Azóta több könyve is megjelent, James-szel elsősorban a tavaly megjelent “You are a badass at making money” kapcsán ültek le beszélgetni, de természetesen — ahogy az lenni szokott — a témák folyamatosan váltogatták egymást.

Az elmúlt napokban újra és újra végig hallgattam az egy órás epizódot és arra gondoltam, hogy kiemelek Nektek pár gondolatot (vagyis idézetet) belőle. Elnézést a magyar nyelvű fordítás minőségéért, de szerettem volna, hogy azok is el tudjanak vinni magukkal valamit, akik esetleg nem, vagy csak kicsit beszélnek angolul. A beszélgetés egyébként teljes egészében meghallgatható itt: https://jamesaltucher.com/2018/04/jen-sincero/

forrás: jamesaltucher.com

Jen: Az, hogy hova helyezed a fókuszt alapjaiban határozza meg, hogy néz ki a valóság a számodra. Tegyük fel, hogy folyamatosan arra koncentrálsz, hogy “Ó, ha ott hagyom az állásom, el fogom veszíteni minden pénzem és örök életemet egy pad alatt töltöm majd a parkban”. Kétség kívül ez is megtörténhet, de ha folyamatosan ez jár a fejedben, mindig azokat a dolgokat fogod csak észrevenni, melyek alátámaszthatják az igazadat. Ha arra koncentrálsz, hogy “Ott hagyhatom az állásomat és kereshetek tízszer ennyi pénzt, csinálhatom mindazt, amit szeretnék és találkozhatok mindenkivel, akivel szeretnék”, simán megtörténhet az is.

Jen: Mi emberek imádjuk, ha igazunk van, ezért van az, hogyha eldöntöd, hogy az élet egy szívás és nem csak, hogy nem tudsz elég pénzt keresni, de még utálod azt is, amivel megkeresed, találni fogsz bizonyítékokat, hogy beláthasd, ez tényleg így is van. Észre sem veszed, de tudat alatt nagyon is azt szeretnéd, hogy igazad legyen és elkövetsz mindent ennek érdekében, ráadásul még véded is ezt a fajta látásmódot, ezt a realitást annak ellenére, hogy tök szívás csak azért, mert azt akarod, hogy neked legyen igazad. Ezért van az, hogy amint megváltoztatod a fókuszod és azt mondod magadnak, hogy “bármi lehetséges, bármire képes vagyok, idén gazdag emberré válok”, tudat alatt elkezded bizonyítani ezt magadnak csak az által, hogy a továbbiakban ezekre koncentrálsz.

James: Szóval, ha változtatni szeretnék a fókuszomon, mi az első lépés, amit meg kell tennem?

Jen: Elő kell állnod egy új mantrával. Amikor a garázsban laktam, folyamatosan, minden öt percben azt mondogattam, “nem engedhetem meg magamnak”, teljesen mindegy, miről volt szó éppen. Szinte meg kellett erőszakolnom magam, hogy e helyett azon járjon az agyam, hogy “a pénz könnyedén és szabadon áramlik felém”. Minden pillanatban, amikor arra gondoltam volna, hogy “nem engedhetem meg magamnak” helyette azt mondtam, hogy “a pénz könnyedén és szabadon áramlik felém” és egy idő után elkezdtem érezni a különbséget a kettő között. Mégha nem is jelentkezett azonnal a változás, ez mind a saját energiámat, mind a fókuszomat alapjaiban változtatta meg. Nem viccelek, ez az egész mindent megváltoztatott. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy észrevettem több olyan lehetőséget is magyam körül, melyek mindig is megvoltak, csak túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy bizonygassam a mantrát, azt, hogy “nem engedhetem meg magamnak”. Ezért volt az, hogy nem vettem észre sem az új lehetőségeket, sem az új embereket, sem pedig az új ötleteket — mert mindenáron azt akartam, hogy igazam lehessen, hogy “nem engedhetek meg magamnak szinte semmit”, hiszen ez voltam én.

James: Ez olyasmi, mint a Honda Civic hatás. Amikor veszel egy Honda Civic-et, hirtelen minden Honda Civic-et észre fogsz venni az autópályán, míg azelőtt egyet sem szúrtál ki közülük.

James: Jim Rohn-nak van egy híres mondása, miszerint “annak az 5 embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd.”

Jen: A valóságunkat a szavaink, a gondolataink és a tetteink hozzák éltre, szóval azok az emberek, akikkel a legtöbb időt töltjük mind formálják velünk ezt a fajta valóságot, hiszen ők azok, akikkel a legtöbbet beszélgetünk, és a többi. Ők azok, akik úgymond segítenek nekünk felfogni a valóságot s ezért van az, hogy amikor elhatározzuk, hogy megváltozunk (gazdagok leszünk, lefogyunk, megházasodunk, gyereket vállalunk, felmondunk), az esetek többségében ezek az emberek egyáltalán nem támogatnak minket ebben. Miért van az, hogy ők, akiket szeretünk s akiknek támogatni kellene minket legtöbbször csak lehúznak minket? Azért, mert amikor te megváltozol, akkor egyúttal megölöd azt a régi személyazonosságodat is, aki az ő barátjuk volt, az embert, akit megismertek és úgy ismertek, ahogy volt. Ha ez nem lenne elég, még egy tükröt is tartasz feléjük, hogy figyu, ha én megváltoztam, Te is meg tudsz változni. Csak amikor az emberek nem akarnak megváltozni s inkább maradnának zsémbesek és nyűgösek, hiába mutatod meg nekik, hogy létezik alternatíva, totál ki fognak akadni Rád.

Jen: Amikor a pénzről van szó, magáért a pénzért legyél hálás. Nem a Te feladatod, hogy megmondd az univerzumnak, ki nyomja azt a kezedbe.

James: Az van, hogy én tök béna vagyok golfban. Életemben egyszer játszottam, szóval tuti, hogy béna vagyok benne. Lehet, hogy ez egy téveszme, de sosem lesz belőlem profi játékos, még akkor sem, ha mostantól minden nap gyakorlok. Valószínű ugyanakkor, hogyha túlságosan pozitívan állok hozzá s azt mondom, hogy “belevágok és profit faragok magamból” az árthat is nekem.

Jen: Profi golfjátékos akarsz lenni?

James: Nem.

Jen: Akkor meg kit érdekel? De most komolyan. Én is tök béna balerina lennék, de mivel nem akarok balerina lenni, ezért nem foglalkozom vele. Ez az egész a vágyról, az érzésről szól. Hallod, vannak olyan emberek, akik hegyet másznak lábak nélkül! Mert hegyet akarnak mászni, mert minden vágyuk, hogy hegyet mászhassanak. Ez az egész sokkal inkább a vágyról és az a mögött lévő érzésről, illetve érzelemről szól, mint bármi másról.

Borítókép: Ross Findon