A szabadság nyomában

A szabadság egyet jelent a felelősséggel. Ezért retteg tőle a legtöbb ember — George Bernard Shaw

Szinte még érzem a számban az eszpresszó ízét, mire a Fő utcától a Lánchíd oroszlánjaihoz érek. Fülemben az Atlantis Child mámorító, szinte nem is e világról való dallamai szólnak. Miután átverekedtem magam a turistákon, megállok a híd közepén, a Duna felé fordulok, majd egy pillanatra becsukom a szemem. Érzem, ahogy megérint a szabadság szele.

Emlékszem, tinédzserként, illetve fiatal főiskolásként milyen elképzelésem volt a szabadság fogalmáról. Ó, igen, látom magam előtt az akkori ábrándozásokat. Menő autóban furikázom egyik helyről a másikra, csinos lányok kísérnek ide-oda, azt eszem és azt iszom, amit megkívánok. Majd hazaérve a hatalmas, TV-vel és egyéb kütyükkel teletömött lakásba elkezdem engedni a vizet a jacuzziba, hogy vegyek egy forró fürdőt, mielőtt bekapcsolom a PlayStation-t és elmerülök a virtuális valóságban. A legjobb az egészben az volt, hogy természetesen mindezért egy percet nem kellett dolgoznom, egyszerűen csak adott volt. Azt csináltam, amit csak akartam. Szabad voltam — gondoltam.

“Arra a látszólag módos, ám valójában szegények-szegénye emberfajtára is gondolok, amely temérdek vacakot gyűjt maga köré, de nem tud sem élni vele, sem megszabadulni tőle, s így maga kovácsolta arany vagy ezüst bilincseit.” (Henry David Thoreau)

Valójában viszont csak elképzeltem egy vágyakkal teli világot, ahol a napok nagy részét szokások teszik ki és azok is irányítják. Paradox módon tehát pont azoktól függtem volna, amik az állítólagos szabadságérzetet adták. Nem volt ez más, csupán az anyagi értelemben vett függetlenségről való álmodozás. Egyszerűen csak fogtam és megsokszoroztam azokat a tevékenységeket, amiket munka- vagy iskolaidőn kívül szívesen űznék. Egy probléma van csak ezzel: egy idő után megszokja az ember és unalomba fulladnak.

Jelenlegi megértésem szerint a szabadság nem más, mint szemléletváltás. Szükséges hozzá egy bizonyos fokú önismeret, némi tudatosság és kreativitás. Utóbbi kifejezetten fontos, ugyanis a legtöbb ember azért képzeli a szabadságot valamiféle időben végtelen hosszú anyagi jellegű élvezetnek, mert valójában fogalma sincs arról, milyen érzés lehet szabadnak lenni. Ez egyénenként változó, de egy erdei séta, egy reggeli jóga gyakorlás vagy a rendszeres zenehallgatás nálam szinte mindig kiváltja ezt a bizonyos érzést. Ha jobban belegondolunk, elég lenne csupán a megközelítésen változtatni, nevezetesen, hogy a fókuszt elvigyük a pénzről. Ugyanis bármennyire hihetetlen, valójában nem pénzre, hanem örömre vágyunk.

“Azért igyekszem pénzt keresni, mert egy részem tudja, hogy a segítségével olyan dolgokhoz juthatok, amelyek az öröm, a biztonság, a csodálat vagy a szabadság érzését nyújtják számomra. Pontosan ezekre az érzésekre vágyom, ugyanakkor nem egyszer azon kapom magam, hogy azt gondolom, a pénz az, amit valójában akarok.”
(David Cain)

Két, egymáshoz nagyon hasonló kijelentéssel szokták magukat a legtöbben becsapni — és ez alól én sem voltam kivétel. Az egyik, hogy “ha elég pénzt gyűjtöttem, kilépek a munkahelyemről és szabad leszek”, a másik pedig, hogy “ha rájöttem, mivel szeretnék foglalkozni, akkor ott hagyom a munkahelyemet”. Sajnos az a helyzet, hogy a legtöbbünknek fogalmunk sincs róla, mennyi pénzt jelent az elég, ahogy azzal sem vagyunk tisztában, hogy addig nem valószínű, hogy rá fogunk jönni, mi az, amit szívünk szerint csinálnánk, amíg napi 8–10 órát robotolunk.

Nem véletlenül írtam azt pár bekezdéssel feljebb, hogy a szabadság egy fajta szemléletváltás. Azzal ugyanis, hogy megvizsgáljuk, megértjük, majd megreformáljuk mindennapi életünket, jelentős lépést teszünk a szabadság megtapasztalása felé vezető úton.

A nyugati társadalmakban egy fajta elfogadott és bevett szokás, hogy az ember napi nyolc, heti negyven órát dolgozik. Azért csináljuk ezt, mert egyrészt félünk, hogy máskülönben éhen halunk, kilakoltatnak, satöbbi, de még inkább azért, mert mindenki más is ezt csinálja. Ugyanezen ok vezet minket arra, hogy aztán lakáshitelt vegyünk fel (akár húsz(!) évre) vagy hogy három-négy-öt évente egyre drágább autókat vásároljunk. De ne legyenek illúzióink, ha ez esetleg minket úgy érezzük, nem érint, a minták ugyanúgy jelen vannak kicsiben is. A tizedik cipő, a huszadik felső, az árukapcsolt termékek, a kuponos akciók, ésatöbbi. Szokások, minták és elvárások, melyek meghatározzák kiadásaink, igényeink és a magunkról alkotott képünk döntő részét.

“Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.”
(Joseph Campbell)

Pontosan emlékszem arra a hónapra, amikor elkezdtem írni a kiadásaimat, a benzintől egészen a gyufáig. Lassan hat éve már, hogy hirtelen jött ötlettől vezérelve letöltöttem egy erre megfelelő alkalmazást a telefonomra, majd a hónap végén rácsodálkoztam, mire is ment el valójában az a rengeteg, munkával megkeresett forint. A sokkhatás viszont nem is akkor ért, amikor az összegeket néztem, hanem akkor, amikor átváltottam őket munkaórákra. A munkába járáshoz szükséges üzemanyagért például három napi munkával fizettem havonta. Ehhez hozzájött további öt nap, ha beleszámoljuk azt az időt is, amelyet effektív az oda-vissza utazással töltöttem. Magyarul havonta feláldoztam az életemből 12 órát, hogy megtehessem, hogy további 44-et is elveszítsek. Nyilván ez egy sajátos és némileg sarkított példa, hiszen nem mindenki lakik a világ végén és nem mindenki jár autóval dolgozni, viszont ahhoz pont jó, hogy kialakuljon egy fajta szemléletmód váltás bennünk. A szabadságra ugyanis hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint amit “korlátlan” anyagi javak mentén érhetünk el, miközben amire vágyunk valójában nem más, mint minőségi idő.

“Az ember nem felhalmoz, hanem eltakarít. Nem napi gyarapodásról beszélhetünk, hanem napi leépítésről. A bölcsesség magas foka mindig az egyszerűségbe csap át.” (Bruce Lee)

Amint kialakítottuk ezt a gondolkodásmódot, jó eséllyel idő kérdése csak, hogy feltegyük magunknak a kínzó kérdést: “Mi az, amiről le tudnék mondani cserébe azért, hogy a hiánya által megspórolt pénzzel időt és szabadságot vásároljak magamnak?”. Ha megszabadulunk az adósságainktól, a drága szokásainktól és felismerjük, hogy mennyire kevés is az, amire tényleg szükségünk (és nem pedig igényünk) van a mindennapok során, óriási lépést tettünk előre. Ehhez persze fel kell ismerni egyrészt a szokásainkat, a mintákat a fogyasztásainkban, illetve meg kell értenünk, hogy azokat milyen ingerek váltják ki és az eredményük milyen érzést okoz, amiért jelen vannak az életünkben. Minél kevesebb ugyanis a kiadásunk, annál kevesebb időt kell olyan munkával töltenünk, amit nem szeretünk és annál több időnk marad olyan tevékenységekre, amelyeket mindig is szerettünk volna, ha az életünk részét képezik. Minél több dologtól szabadulunk meg, annál kevésbé függünk tőlük. A függetlenség pedig azért sejtjük, hogy nem áll távol a szabadság eszméjétől.

“Az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.” (Henry David Thoreau)

Miközben egyik lábamat a másik után pakolom és kerülök egyre közelebb a belvárosi utcákhoz, azon gondolkodom, miért is annyira nehéz megfogalmazni, mi is az a szabadság. Eszembe jut egy mondat, amit nemrég olvastam ezzel kapcsolatban. Így hangzik: “A szabadságot azért nem tudjuk elképzelni, mert még nem próbáltuk megélni.”. Abszolút tudok kapcsolódni ehhez a kijelentéshez, ugyanakkor kiegészíteném pár gondolattal.

“A szabad, boldog és gyümölcsöző életet kizárólag úgy valósíthatod meg, ha feláldozol egy sor hétköznapi, ám túlbecsült dolgot.” (Robert Henri)

A szabadság egy döntés. A szabadság egy fajta megértés. A szabadság egy felismerés. A szabadság nem semmit-, hanem bármittevés. A szabadság kíváncsiság. A szabadság bátorság. A szabadság alkalmazkodó képesség. A szabadság egy folyamat, melynek során időnket egyre nagyobb százalékban olyan tevékenységek töltik ki, melyeket értékrendünkkel összhangban tudatosan választunk. Útravalónak pedig talán csak annyit tennék hozzá az eddigiekhez, hogy a szabadság egy olyan valami, ami mindig a jelenben történik és sohasem a jövőben…

Képek forrásai:

My Abstinence, My Freedom — Clara W.
http://recoverybytes.com/my-abstinence-my-freedom-by-clara-w/

Barbed Wire
http://www.markmallett.com/blog/human-sexuality-and-freedom-part-iv/

Idézetek forrásai:

David Cain: What You Want Is Never A Thing
http://www.raptitude.com/2012/07/what-you-want-is-never-a-thing/

Timothy Ferriss: 4 órás munkahét
http://www.bagolyvar.hu