Búcsú a közösségi médiától
Nyolc év után fordítottam hátat a Facebooknak
Nagyjából egy évvel ezelőtt írtam a minimalizmusról és azon belül helyet kapott a szelektív tudatlanság vagy más néven információs diéta is, mint téma. Egy ilyen kúra során kivételesen nem felesleges súlyoktól, hanem felesleges információktól szabadulunk meg, így több időnk marad, illetve figyelmünket is sokkal kevésbé kötjük le, melynek hatására jobban tudunk koncentrálni más, fontosabb dolgokra.
Mióta ismét van az életemben egy iroda, ahova bejárok dolgozni, sokkal többet utazom tömegközlekedéssel, mint korábban. Alig telt el fél év azóta, hogy megrökönyödve tapasztaltam, hogy szinte minden második ember a telefonját bámulja a metrón, arra lettem figyelmes, hogy egyre többet veszem elő én is, hogy valamivel lekössem a figyelmemet az utazás alatt. Mindig ott van a hátizsákomban az éppen aktuális könyv, amit olvasok, de húszból jó, ha egyszer veszem elő, inkább a telefont nyomkodom helyette.
Bár pontosan tudatában voltam annak, hogy ezt azért csinálom, hogy valamivel kitöltsem azt az összesen öt megállónyi időt, amit a föld alatt töltök, azzal is tisztában voltam ugyanakkor, hogy ezzel kialakítok egy szokást is. Az agy pedig imádja a szokásokat és a különböző rutinokat, hiszen az automatikus folyamatok sokkal kevesebb munkát jelentenek a számára.
Elhatároztam, hogy megvizsgálom, milyen tartalmakat böngészek és nem lepett meg a végeredmény: az esetek legalább felében a közösségi média egyik felületén kötök ki. A cikkekkel ellentétben, melyeket az érdeklődési köreimnek megfelelően tudatosan válogatok össze, a Facebookon töltött idő nagy része nettó időpocsékolás volt. A fel-alá görgetés alatt próbáltam a sok reklám és nem kívánatos tartalom között megtalálni a számomra releváns információkat. A probléma az, hogy ilyen alig jött szembe.
Eljött a digitális zaj kora
Hogy fordulhat ez elő? Nos, az ún. hírfolyam (eredeti nevén News Feed) felépítése az elmúlt egy-két évben drasztikusan megváltozott. Eleinte csupán az ismerőseink által megosztott, illetve feltöltött tartalmak kaptak itt helyet, majd azt is láttuk, milyen tartalmakat kedvelnek, milyen oldalakat kezdtek el követni, satöbbi. Ezek az információk korábban is rendelkezésre álltak, ám a többség figyelmét elkerülte, hiszen a jobb felső sarokban kaptak helyet.
Majd jöttek a reklámok. Kezdetben egyszerű volt a helyzet, a különböző oldalak tulajdonosai által készített hirdetéseket láthattuk, ha beleestünk az általuk meghatározott célközönségbe. Természetesen itt sem álltak meg a dolgok, hiszen az ún. sütik (böngészéssel kapcsolatos adatok tárolására létrehozott fájlok) használatával most már lehetőség van testre szabott hirdetésekkel bombázni az embereket. Elég, ha pár percig bújod az amazon.com-ot fejhallgatók utána kutatva, mikor legközelebb belépsz Facebookra, szinte azonnal szembe jön majd Veled egy hirdetés, melynek tárgya az éppen megtekintett fejhallgatók egyike (vagy mindegyike) lesz. Ez csak egy kiragadott példa természetesen, de a mechanizmus ugyanígy működik teligumival, mosógéppel, akármivel. Ezért a funkcióért egyébként hihetetlen mennyiségű pénzt hajlandók fizetni a hirdetők, ugyanis így ahelyett, hogy meg kellene tippelniük a potenciális célközönséget egy-egy reklám esetében, maguk a vevőjelöltek jönnek házhoz.
Ha egy napon úgy döntenél, hogy mostantól egyik ismerősödet sem kívánod követni, azaz nem érdekel, milyen tartalmakat osztanak meg, a hírfolyamod akkor sem lenne üres. A Facebook által generált tartalmakat ugyanis kiirtani nem, csupán finomítani tudod. A célzott és a böngészési szokásaidon alapuló reklámok ugyanúgy meg fognak jelenni, ahogy az ajánlott oldalak elől (melyeket legalább egy ismerősöd követ) sincs menekvés. Mint említettem, az oldal által generált tartalmak finomítására bármikor megvan a lehetőségünk, ám ez egy nagyon veszélyes lehetőség.
Mi történik ugyanis akkor, ha egy hirdetésre vagy bejegyzésre azt a visszajelzést adjuk, hogy nem releváns számunkra? A Facebook elkönyveli ezt az információt és a gépi tanulás segítségével egyre pontosabb képet fog kapni arról, amik viszont tényleg érdekelnek minket. Ha ő a rendelkezésre álló adatokból úgy látja, hogy minket a foci, az úszás és mondjuk a jóga érdekel, de folyamatosan jelezzük neki, hogy a focis bejegyzésekre nem tartunk igényt, egyre nagyobb arányban fogunk kapni a másik kettőből. Figyeljük meg, nem azt mondtuk meg neki, mi az, ami minket érdekelhet, hanem mi az, ami nem.
Egy óra az életünkből naponta
Biztos vagyok benne, hogyha megkérdeznélek, mennyi időt töltesz a Facebookon, azt válaszolnád, hogy nem sokat, majd azt is hozzá tennéd, hogy kevesebbet, mint korábban. Bár lehet, hogy ez Rád tényleg igaz, nézzünk kicsit a számok mögé.
2015-ben globálisan nézve az emberek átlagosan valahol 20 és 25 perc közötti időt töltöttek a Facebookon naponta. A forgalom jelentős részét az amerikaiak adták, ők ugyanis ennek dupláját, 40 percet böngészték a Facebookot, illetve használták annak szolgáltatásait. Az amerikaiak 30 százaléka azt nyilatkozta, hogy kevesebb időt tölt a Facebookon, mint egy évvel korábban.
Ezzel szemben mi történt 2016-ban? A felhasználók világszinten nézve már 50 percet töltöttek a közösségi oldalon, igaz, ebbe már az időközben felvásárolt Instagram is beletartozik. Idén várhatóan meglesz az átlag napi egy óra, ráadásul az Instagram mellett most már a WhatsApp nevű üzenetküldő alkalmazás is a Facebook tulajdonába került, ami valószínűleg még feljebb tornássza majd ezt a számot.
“Ha napi 1 órát Facebookozunk az olyan, mintha minden évben másfél hónapot(!) csak azzal töltenénk, hogy rajta lógunk — feltételezve, hogy minden nap 8 órát alszunk és ugyanennyit dolgozunk.”
Szintén 2016-ban kezdte tolni a Facebook a feljebb már említett célzott reklámokat, illetve a részletes beállításoknak köszönhetően maguk a hirdetők is könnyebben találhatták meg innentől kezdve a célközönséget. Nem meglepő, hogy alig pár hónap leforgása alatt 50 százalékkal nőtt a reklámok ún. fogékonysági értéke, magyarul arányaiban ennyivel több ember kattintott rájuk, mint korábban.
Az álhírek gyűjtőhelyére járunk híreket olvasni
2013-ban a Facebook profillal rendelkező amerikaiak 44 százaléka állította azt, hogy a közösségi médiából értesül a hírekről, nem véletlen, hogy a cég nem sokkal később kurátorokat vett fel, hogy az aktuális és népszerű témákat még jobban be tudják lőni. 2016-ban már az amerikai Facebookozók 66 százaléka vallotta azt, hogy a kifejezetten a hírek miatt nyitja meg az oldalt. Ez a szám azért is megdöbbentő, mert a kifejezetten rövid posztokkal operáló Twittert csupán az emberek 59 százaléka tekintette elsőszámú hírforrásának.
2016-ban az amerikai lakosság 62 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a közösségi médiából (ami nem csupán a Facebookot jelenti) értesül a hírekről, míg ez az arány 2012-ben még csupán 49 százalék volt. Ami ennél is meglepőbb, hogy a lakosság 64 százaléka kizárólag egyetlen közösségi oldalról tájékozódik a híreket illetően, a listán természetesen toronymagasan a Facebook az első.
A tájékozottság szerintem alapvetően ott kezdődik, hogy az információt több helyről szerezzük be, legyen szó akár szóbeszédről, akár hírolvasásról. Mi a probléma azzal, ha az emberek döntő többsége a Facebookról tájékozódik a világ dolgaival kapcsolatban? Ha valaki az elmúlt egy-másfél évben egyszer is megnyitotta az oldalt, biztos, hogy találkozott olyan klikkvadász címekkel, mint “Harminc évig élt egy barlangban s mikor újra emberek közé ment, hihetetlen felismerésre jutott” és társai. A bejegyzésből (amely körül az oldalon több hasonló is található egy rakás reklámmal karöltve) aztán kiderül a nagy büdös semmi.
A digitális zaj korában annyi információ zúdul ránk, hogy aki a zavarosban szeretne halászni és a zsebünkből valamilyen módon pénzt kivenni, nem a pénztárcánkra, hanem a figyelmünkre kell, hogy vadásszon. Biztosra kell mennie, hogy az üzenet eljusson hozzánk és azt is el kell érnie, hogy felkeltse az érdeklődésünket, illetve kíváncsiságunkat annyira, hogy tovább megyünk a folyamatban.
A tudatlan tartalomfogyasztás lassan népbetegséggé válik, egymásnak mutogatjuk a különböző, számunkra egyébként semmilyen hasznossággal vagy értékkel nem bíró információkat, másokat is erre sarkallva. A digitális zajt tehát mi magunk gerjesztjük és állítjuk elő.
Megszoksz vagy megszöksz
Nagyjából másfél milliárd ember él jelenleg a Földön, akik még nincsenek fent a világ legnagyobb közösségi hálóján. Ebből 730 millió kínai, akik jó eséllyel nem is fognak csatlakozni a Facebookhoz, hiszen az oldalt a kínai kormány blokkolja, ráadásul az ottani lakosoknak megvan a saját maguk Facebookja, a Renren. A kínaiak mellett ráadásul ott vannak a különböző afrikai népek, ahol mindennapos probléma az élelemhez, a tiszta vízhez vagy mondjuk az áramhoz jutás. A Facebook tehát hamarosan eléri a plafont, legalábbis ami a felhasználók számát illeti, viszont a bevételek csökkenése nyilvánvalóan nem az a téma, amiről a részvényesek hallani szeretnének.
Mit lehet tenni, ha nem lesz több ember, akinek hirdetéseket lehet mutogatni? Hát, toljunk a már meglévők arcába még többet! Igen ám, csakhogy van egy kis baj. A Facebook hírfolyamán található reklámok mennyisége ugyanis elérte azt a határt, ahol még pont nem csorbul annyira a felhasználói élmény, hogy a felhasználók tömegesen hagyják ott az oldalt. A kérdés tehát adott: hogy lehet még több reklámot mutatni a meglévő felhasználókkal, ha az elsőszámú felületen már nem helyezhetünk el többet?
Válasszunk le kulcsfontosságú szolgáltatásokat az oldalról, illetve vásároljunk fel olyanokat, melyek népszerűek. Így született meg annak idején a Messenger app, melyben nemsokára szintén el lehet majd helyezni különböző típusú hirdetéseket, de ott van az Instagram Stories is, amely hatalmas népszerűségnek örvend, így videó formájában oda is beköltöznek majd reklámok az ismerőseink által megosztott tartalmak közé. Akárcsak a YouTube-on, hamarosan a Facebookon is várható, hogy a videós tartalmakba reklámokat helyeznek el, ehhez már el is kezdték keresni a megfelelő szolgáltató partnereket. A még teszt fázisban lévő Marketplace (amolyan digitális bolhapiac, lásd eBay) is terítéken van, könnyen lehet, hogy már a hivatalos startnál sem lesz reklámmentes. A trend tehát egyértelmű.
A Twittert valamikor tavaly ősszel, az Instagramot pedig év elején hagytam ott és egyik sem hiányzik igazán. A Facebook viszont egy sokkal nehezebb falat, mert bár van olyan opció, hogy csak a Messenger szolgáltatást kívánjuk használni mostantól, létező profil nélkül nem lehet oldalakat üzemeltetni. Ez nem csak azért fontos, mert ennek a blognak is van egy, hanem azért is, mert több olyan munkám is van jelenleg, melyekhez a szolgáltatás használata elengedhetetlen. Leiratkozni tehát nem fogok és nem is feltétlenül célom, viszont a tartalom fogyasztásomat már hetekkel ezelőtt elkezdtem visszafogni és minden túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb döntés, amit mostanában meghoztam.
Nem vagyok ugyanakkor próféta, így csupán egy dolgot javaslok, hogy próbáld ki egy hétig, milyen érzéseket vált ki Belőled, ha szigorúan megszabod, naponta mennyi időt tölthetsz a közösségi oldalakon. Kezdd a mostani felével! Személyes tapasztalatom az, hogy azzal, hogy az agyamat kevésbé terhelem számomra irreleváns információkkal és szükségtelen folyamatokkal, még több kreatív energiám lett, hogy olyan projekteken ötletelhessek, melyeket bármilyen oknál fogva, de meg szeretnék valósítani. Fontos volt az is, hogy felismerjem az életemben jelenlévő unalmat és rájöjjek, mi az oka.
Ehhez elengedhetetlen volt az információs diéta, hiszen ahogy Alan Watts is mondta: ha életünket annak szenteljük, hogy a figyelmünket eltereljük, hirtelen nagyon kényelmetlenné válik a digitális zaj hiánya, azaz a csend:
“An enormous number of people devote their lives to keeping their minds busy and feel extremely uncomfortable with silence. When you’re alone nobody’s saying anything, there’s nothing to do just this worrying, this lack of distraction.” (Alan Watts)
Nem szabad felhasználású képek forrásai:
Felhasznált irodalom:
Facebook is putting ads everywhere in hopes of finding the next News Feed
Nearly half of U.S. adults get news on Facebook, Pew says
Here’s how much time people spend on Facebook, Instagram, and Messenger every day
Here’s how much time people spend on Facebook per day
