Könyvek, melyekből sokat tanultam

Az elmúlt évek során több millió karakteren rágtam át magam, ezek bizonyos szempontból a legfontosabbak voltak közülük.

Gyerekkoromban utáltam olvasni — de tényleg. Alsó tagozatban még valahogy átküzdöttem magam a kötelező olvasmányokon, de amikor kaptunk egy listát a kiolvasandó könyvekről nyárra, majd hozzátették, hogy olvasónaplót is kell belőlük írni, az végleg kiverte a biztosítékot. Ezek után nem csoda, hogy mire középiskolás lettem, gyakorlatilag teljesen leszoktam az olvasásról, hiszen egyrészt sosem szerettem azokat a dolgokat, melyeket csak azért kellett csinálni, mert kötelezőek, másrészt addigra túl voltam már több százezer rettentő unalmas karakterkupacon, így érthető okokból nem vágytam további olvasmányokra.

A helyzet akkor kezdett változni, amikor 2000 tavaszán megkaptam életem első játékmagazinját, melynek egyébként 2006 és 2014 között később az egyik szerkesztője is lettem. Egy dologban különbözött igazán a korábban rám kényszerített könyvektől: érdekelt a témája. Ez a fajta érdeklődés vezetett el aztán pár köztes lépésen keresztül az újságíráshoz is. Az íráshoz, amely szintén annyiban tért el a pokoli kínokat okozó olvasónaplók elkészítésétől, hogy egyszerűen érdekeltek a témák, melyekről írtam.

Nem is tudom már pontosan, mikor, talán 2014 elején jött szembe velem egy könyvajánló. Nagyon érdekesnek tűnt a témája és egy olyan blogger ajánlotta, aki számomra hiteles volt és akit rendszeresen olvastam, így eldöntöttem, hogy annyi évnyi kijelző bámulás után veszek magamnak egy papír alapú könyvet. Ez az olvasmány aztán mindent megváltoztatott.

Charles Duhigg: A szokás hatalma

Charles Duhigg könyve volt az első és az egyik legérdekesebb olvasmány, mellyel az elmúlt években találkoztam. Persze, az is lehet, hogy azért gondolom így, mert ez volt tizenöt év után az első könyv, amit olvastam és amely rendkívüli módon lekötött. Az A szokás hatalma című művében Duhigg történeteken keresztül mutatja be, milyen módon alakulnak, illetve alakulhatnak ki szokásaink, mi közük az agyunk működéséhez, ezt hogyan használják ki adott esetben a kereskedők, illetve — és ez a legfontosabb — hogy ismerhetjük fel őket és hogyan változtathatunk rajtuk. Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen a szokáshurkok megfigyelésével kezdtem el beépíteni a manapság csak mindfullness-ként hívott tevékenységet az életembe. A könyvből többször is idéztem már, olvasása élvezetes és könnyű, mert a történetek érdekesek és úgymond olvastatják magukat.

Eckhart Tolle: The Power of Now

Ezt követte 2015 márciusában az a könyv, mely ezt a folyamatot egy jóval magasabb szintre emelte. Nagyjából két éve jógáztam már, mikor elkezdtem egy fajta nyugtalanságot érezni belül és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egy nagyon kedves barátnőm ajánlotta Eckhart Tolle talán leghíresebb könyvét (köszi Kriszti!), melyet még aznap délután megvettem az Október 6. utcában lévő Bestsellers könyvesboltban. Soha korábban nem olvastam angol nyelvű irodalmat, de utólag azt mondom, ezt a könyvet mindenképpen érdemes eredeti nyelven végig rágni. A The Power of Now (A most hatalma) egyszerre kalauzol el a mindfullness birodalmába és az önismeret erdejébe, elsősorban utóbbira koncentrálva. Tolle közérthető és jól felépített módon vezeti be az olvasót a jelenben való élésbe, útmutatást adva egyúttal különböző érzéseink értelmezéséhez, illetve gyökereinek felkutatásához.

Eckhart Tolle: A New Earth

A Power of Now folytatásának is tekinthető az A New Earth (Új föld), melyet már azelőtt megrendeltem Angliából, mielőtt befejeztem volna annak előzményét. Ez a könyv tovább viszi az ego, az Én feltérképezését és a fókuszt a nyers önismeretről a tudatos életre és saját céljaink megismerésére helyezi át. Bár külön olvasmányként is biztosan élvezhető és értelmezhető, több olvasó is arról számolt be, hogy nem nagyon érti a könyvet. Éppen ezért én is azt ajánlom, hogyha belevágsz Tolle két legismertebb könyvébe, a megfelelő sorrendben tedd és hagyj magadnak időt arra, hogy befogadd és megértsd a különböző fejezeteket. Nem ajánlom feltétlenül mindenkinek, de ha régóta olvasod az írásaimat, akkor több mint valószínű, hogy számodra ezek kötelező olvasmányok. Én sok mindenre választ kaptam általuk, ugyanakkor még több kérdésem lett mind magammal, mint az életemmel kapcsolatban, mint korábban valaha is volt. A második könyv befejezése után egy hónappal bejelentettem a felmondásom, nem sokkal később pedig kezdetét vette az az utazás, melynek többek között ennek a blognak a létrejötte is köszönhető.

Dan Millman: A békés harcos útja

Számomra egyszerűen csak “A könyv”. Szintén ajánlásra vágtam bele, ezúton is köszönöm Annának, aki kölcsön adta nekem egy héttel az indiai utazásom előtt. A sokadik olyan könyv volt, amely jókor talált meg. Mysore városában, az Ashtanga jóga szülőhazájában kezdtem bele az olvasásába és annyira magával ragadott mind a történet, mind a stílus, ahogy Millman írt, hogy egyszerűen nem bírtam letenni. Annyira nagy hatással volt rám, hogy azóta is előszeretettel idézek belőle. Egy karriert magam mögött hagyva, munkanélküliként a világ másik felén ücsörögve annyira mélyen megbújó, könyörtelen, ám annál fontosabb kérdéseket hozott fel bennem, hogy elképzelésem nincs, hol tartanék ma e nélkül a könyv nélkül. Alig, hogy hazaértem, belevágtam a folytatásába (A békés harcos szent utazása), illetve pár hónapja befejeztem az előzményét (Szókratész utazásai) is. Mindhárom művet nagyon kedvelem, de mindenképpen a sorban elsőként megjelent írást tartom a legtöbbre. Nemrég megjelent a befejező rész (A titkos iskola) is, kíváncsi vagyok, mit lehet tanulni belőle.

Tim Ferriss: 4 órás munkahét

Tim Ferriss méltán híres könyve a másik olvasmány volt, amit magammal vittem a távol-keleti utazásomra. A 4 órás munkahét elsősorban a ma már sokak által ismert digitális nomád életforma kialakításáról, illetve az első generációs ún. újgazdagokról szól: hogyan kezdj bele egy új dologba, hogyan ismerj fel általa piaci réseket, miként szervezz ki és automatizálj bizonyos folyamatokat, illetve hogyan segítsd elő, hogy az üzlet idővel skálázható legyen. Miután az A békés harcos útját letettem és százával maradtak bennem kérdések azzal kapcsolatban, mit kezdjek az életemmel, ez a könyv kifejezetten érdekes volt, hiszen mondanivalójánál fogva egyszerre kínált pénzügyi függetlenséget és szabadságot. Bár Ferriss 2008-as írását tök hasznosnak látom mindazok számára, akik online üzletépítésben gondolkodnak, számomra elsősorban a könyvben itt-ott feltett kérdések miatt volt érdekes. Hogyan érjük el, hogy a főnök megengedje a távmunkát? Miért fontos ez és hogyan segíti az új ötletünk megvalósítását? Hogyan ismerhetjük fel a céltalan munkavégzést? Miért akarunk (új)gazdagok lenni? Mit kezdünk az egyre több szabadidővel? Mit kezdünk az egyre több pénzzel? Honnan ered a boldogságunk és miért nincs köze ennek ahhoz, mennyit keresünk? Miért gondolunk egy csomó mindenre úgy az életben, hogy az számunkra luxus dolog és elérhetetlen? Egy szórakoztató olvasmány, amely helyenként feladatokkal bombázza az olvasót és túl azon, hogy segíthet egy parkolópályára tett ötlet megvalósításában, a vissza-visszatérő kérdéseknek hála az életünk irányba állítására is jó hatással lehet.

Robert Wringham: Escape Everything!

A New Escapologist blog korábbi írója a Tim Ferriss által megkezdett témát boncolgatja tovább, de egy teljesen más megközelítéssel indítva. A könyv hátoldalán az áll, hogy 87 ezer órát töltünk munkával, mielőtt meghalnánk, illetve további 5 ezret a munkába járással. Elég erős felütés, ugyanakkor hatásos ahhoz, hogy az ember belelapozzon a tartalomjegyzékbe. Wringham hasonló kérdéseket feszeget, mint Ferriss, ugyanakkor számomra az Escape Everything! inkább tűnt gyakorlatiasnak, mint a 4 órás munkahét. Rácsodálkozhatunk, mennyire nehéz lenne eltűnni a társadalmat körülvevő bürokrácia elől, mi a gond a tudattalan fogyasztással, a hitellel és mindenféle adóssággal, miért tesz tönkre minket a legtöbb munka és miért érzünk magunkban olyan sokszor egy fajta ürességet. A könyvet kifejezetten szerettem azért, mert nem csak szemfelnyitó volt a maga tényekre alapuló módján, de roppant érdekes sztorikat is tartalmazott. Tudtátok például, hogy Kanadában van olyan város, ahol már évekkel ezelőtt készült egy térkép, hogy az év mely időszakában hova érdemes menni nézelődni a városban kidobott ruhák, bútorok és műszaki cikkek után? A nagy részét ugyanis van, hogy sosem hordják, illetve ki sem bontják. A könyv ezen fejezete abszolút összecsengett azzal a minimalista szemlélettel, amit akkoriban kezdtem el magamévá tenni. Az már csak hab a tortán, hogy a könyv előszavát az egyik kedvenc bloggerem, David Cain írta. Itthon sajnos nem elérhető, viszont mind az Amazon, mind a Book Depository házhoz szállítja.

Dr. Pedram Shojai: A városi szerzetes

Bár összességében nem tartom egy kiemelkedően jó könyvnek, számomra mégis volt pár fejezet, amely kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy változtassak egy kicsit az életemen múlt télen. A városi szerzetes a keleti bölcsességeket és tanításokat próbálja beépíteni a nyugati társadalomban élő emberek mindennapjaiba, ez által segítve elő gyógyulásukat azokból a kórokból, melyekben valójában szinte mindenki szenved. Ennek megfelelően találunk benne meditációs gyakorlatokat, de olyan tanácsokat is, melyekkel kiszakadhatunk a mindennapos rohanásból és lelassulhatunk kicsit, időt hagyva ezzel agyunknak a regenerálódásra. Nekem elsősorban az étkezéssel és az alvással foglalkozó részek voltak értékesek, hiszen akkoriban mindkettővel hadilábon álltam. Ennek a könyvnek a hatására döntöttem el például, hogy kipróbálom, milyen hatással van a szervezetemre, ha egy ideig nem iszom kávét, illetve változtat-e a teljesítő képességemen az, ha korábban fekszem le aludni és még több időt töltök a természethez közel.

Az itt felsorolt könyveket pontosan ebben a sorrendben olvastam és bár helyenként bőven tartalmaznak átfedést egymással, úgy gondolom, mindegyiknek megvolt a maga hozzáadott értéke az életemhez, illetve hozzájárult mind saját magam, mind a világ működésének megértéséhez. Egyik sem tekinthető a Szent Grálnak, egyik sem írja le a teljes igazságot, viszont mindegyik foglalkozik olyan témákkal, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni és melyekkel a saját fejlődésünk és boldogulásunk érdekében előbb vagy utóbbi úgyis foglalkoznunk kellene. Az olvasásuk viszont önmagában még nem ér semmit. Ahhoz, hogy az életünk érdemben változzon, nekünk is változnunk, illetve változtatnunk kell.

Ahogy Morpheus is mondta Neo-nak a Mátrixban:

“Más dolog ismerni az utat, és járni rajta.”