Meditáció, ahogy én “csinálom”
Íme a mentális pihenő, amit az elmúlt hetekben egyre többször iktatok be a mindennapjaimba
Ez a bejegyzés eredetileg a Facebook oldalamon jelent meg, viszont úgy gondoltam, elég fontos téma ahhoz, hogy végül a blogon is megosszam.
Tudjátok, hogy mindig is közel állt hozzám a zene, már egészen kicsi koromtól kezdve előszeretettel és rendszeresen hallgattam, mi több, gyűjtöttem is őket. Akkor még nem voltam tudatában annak, milyen hatással vannak rám, csupán az elmúlt pár évben kezdtem tudatosabban szemlélni és alakítani a zenehallgatási szokásaimon az éppen aktuális hangulatom ismeretében. Ekkor kezdtem felfedezni, micsoda erő rejlik ezekben a dallamokban, melyek adott esetben képesek egy kicsit gyógyítani is minket és ehhez a szó hétköznapi jelentését tekintve nem kell betegnek sem lennünk.
Az elmúlt napokban, sőt hetekben egyre frusztráltabbá és feszültebbé váltam az előttem álló költözés és az ahhoz kapcsolódó teendők, valamint kihívások miatt, így a fizikai jóga gyakorlás mellett szerettem volna egy másik típusú tevékenységet kipróbálni, ami segíthet túllendülni ezeken. Bár nagyon régóta léteznek és amennyire én tudom, tudományosan mai napig nem sikerült bizonyítani a szervezetre és főként az agyra jelentett pozitív hatásait, a binaurális hangok vagy ütemek kétségkívül felkeltették az érdeklődésemet — bár mint utólag rájöttem, volt már dolgom velük korábban, csak a nevezéktannal nem voltam tisztában. Tekintettel arra, hogy nem mozgok otthonosan a témában, inkább nem írnék róla, de a Heinrich Willhelm Dove által 1839-ben felfedezett módszerről vagy jelenségről szerencsére mindent megtudhatunk egy rövid keresés után.
Arra gondoltam, megosztom Veletek az én, egyelőre rövid távú, de mindenképpen pozitív tapasztalataimat. Fontos már az elején leszögezni, hogy én földelő, stabilizáló, illetve nyugtató hatást szerettem volna elérni, így eleve olyan zenét kerestem, ami ehhez hű társam lehet. Nem csupán hallgatni terveztem, hanem egy fajta meditáció részeként kívántam alkalmazni (a linket megtaláljátok majd a poszt végén). Lényeges, hogy hagyjunk legalább két-három órát az utolsó étkezésünk után, mielőtt belevágunk, hogy a szervezetünknek a lehető legkevesebb energiát kelljen emésztésre fordítania. Keressünk egy biztonságos helyet, ahol tudjuk, hogy senki nem fog minket zavarni az elkövetkezendő húsz-harminc percben, a telefonunkat némítsuk le és ami az öltözékünket illeti, igyekezzünk elkerülni, hogy túlságosan melegünk legyen vagy fázzunk.
Keressünk egy ideális helyet és foglaljunk helyet törökülésben vagy még inkább féllótuszban (hacsak nincs extrém nyitott csípőd, én nem javaslom a teljes lótusz póz felvételét, hiszen egy idő után kényelmetlen lehet és ellenállást válthat ki a testben). Üljünk egyenesen, de a gerincünk természetes görbületét meghagyva, csukjuk be a szemünket, engedjük le a vállainkat s a kézfejeinket tegyük a térdeinkre úgy, hogy a tenyereink az ég felé mutassanak. A szemünkkel fókuszáljunk arra a képzeletbeli pontra, amit az orrunk talajjal párhuzamos meghosszabbításával kapnánk magunk előtt nagyjából fél méterrel. Ez az egyik legkevésbé megterhelő pont a szemmozgató izmaink számára, s így erőlködés nélkül a legtovább fenntartható.
Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk vagy kényelmetlen számunkra ilyen sokáig ülni, akkor le is feküdhetünk a földre. Ebben az esetben a lábainkat és a kezeinket tárjuk szét úgy, hogy nagyjából harminc fokot zárjanak be a testünk síkjához képest. A kézfejeinket ebben az esetben is fordítsuk felfelé, de csak addig, amíg nem kell megerőltetni hozzá a csuklóinkat, hiszen a pozíciójuk itt kicsit eltér attól, amit ülő helyzetben tapasztalunk. Ha úgy érezzük, gyújtsunk magunkhoz közel egy lassan égő füstölőt, ám arra figyeljünk, hogy az illata ne legyen tolakodó vagy erős, hiszen az egész folyamatnak a célja egy fajta nyugodt állapot elérése, illetve megtapasztalása. Amennyiben ülünk, úgy érdemes fejhallgatót használnunk, ha fekszünk, akkor inkább a kompaktabb és jóval könnyebb fülhallgatók a javasoltak, melyek jellegüknél fogva biztosan nem esnek majd le a fejünkről. Fontos, hogy bármilyen típusú eszközt is használjunk, semmiképpen ne szorítsa vagy nyomja a fejünket!
Kezdjük el szépen lassan megfigyelni a légzésünket és ha szükséges, fokozatosan lassítani rajta. Ehhez nyugodtan hívjuk segítségül a zenét és annak ritmusát. Ha elértünk egy számunka kényelmes és kellemes állapotot, akkor következő lépésként próbáljuk meg összehangolni a ki- és belégzésünket, azaz, hogy mindkettő nagyjából ugyanannyi ideig tartson. Néha, ha jól esik, nyugodtan vegyünk egy mély lélegzetet (ezt is lassan), majd a levegőt kivételesen szájon át fújjuk ki a sietségnek minimális jelét sem mutatva. Egy idő után elképzelhető, hogy fel-feljönnek majd képek, érzések vagy gondolatok, ezeket hagyjuk nyugodtan kibontakozni, minimalizáljuk az ellenállást velük kapcsolatban, hiszen ahogy jöttek, úgy el is fognak tűnni. Ha szükséges, finoman tudatosítsuk magunknak, hogy ezek mind bennünk vannak, de nem mi magunk vagyunk. Ha elkezdenénk könnyezni, majd idővel sírni, próbáljuk meg a kézfejeinket továbbra is a térdeinken (vagy, ha fekszünk, a földön) tartani, ne törölgessük az arcunkat. Hagyjuk, hogy a könnyeink végig folyjanak rajta, ami nem szárad meg, azzal ráérünk majd később foglalkozni.
Ha már nem érezzük a füstölő illatát, vagy csak kezd kényelmetlenné válni az ülés, esetleg a fekvés, szépen lassan fordítsuk meg a kézfejeinket, amennyiben fekszünk, úgy forduljunk a jobb oldalunkra és pár lélegzetvételt követően üljünk fel. Ha szükséges, most már megtörölhetjük az arcunkat, majd nagyon lassan nyissuk ki a szemünket. Tegyük össze a két kezünket először a szívünk, majd a homlokunk előtt és köszönjük meg az elmúlt húsz-harminc percet, amit magunkra fordítottunk. Ha az éppen aktuális fizikai állapotunk engedi, hajoljunk előre és miközben mindkét kezünket kinyújtva letesszük a talajra, homlokunkkal is igyekezzünk megérinteni azt. Egyenesedjünk fel és fokozatosan halkítsuk le a zenét, hogy a fülünknek legyen ideje adaptálódni a csendhez vagy éppenséggel az eddigiektől eltérő hangokhoz, zajokhoz
Ahogy ígértem a poszt elején, íme a zene, amit én használtam. Amennyiben igény mutatkozik rá, szívesen felkutatok és összeállítok egy listát a rám pozitív hatással lévőkből.
Namaste!
