Életünk legnehezebb döntései — így küzdök meg velük és így fogsz Te is

Három kérdés, amely segíthet irányba állítani magad

Három napja már, hogy visszatértem Londonból, de azóta is nagyon sok gondolat és érzés kavarog bennem. Egy ránézésre egyszerűnek tűnő, ám legbelül pokolian nehéznek érződő döntés előtt állok. Talán sosem voltam még ennyire nehéz helyzetben, így elhatároztam, hogy segítségül fogom hívni Tim Ferriss egyik, ha nem leghasznosabb eszközét, az ún. Fear-settinget, melyet magyarra talán a Félelmekkel való leszámolásként lehet leginkább fordítani.

Tim két évvel ezelőtt egy TED előadáson beszélt arról, miért fontosabb a félelmeinket, mintsem a céljainkat definiálni egy nagyobb döntés előtt. Miért olyan nehezek egyáltalán ezek a döntések? Mint a sztoicizmus nagy kedvelője, Tim erre egy Seneca-tól származó idézettel válaszol, amely így hangzik: “Többet szenvedünk a képzeletünkben, mint a valóságban.”. Hasonló jelentéssel bírnak Mark Twain sokszor emlegetett sorai is: “Öreg ember vagyok, szörnyű dolgokon mentem keresztül az életben, és ezek közül néhány valóban meg is történt velem.”.

Az emberi agy egy fantasztikus és bonyolult szerkezet, mely többek között abban tér el az állatokétól, hogy képes a jövőn, mint a jelen valóságtól eltérő idősíkon lamentálni. Bár ezt a tulajdonságát sokszor előnyünkre is fordíthatjuk, a legtöbb esetben, főleg döntéshozatalok előtt kifejezetten problémás lehet számunkra. A tények és érzések helyett gyakran kitalálunk olyan dolgokat (értsd: félelmeket), melyek jó eséllyel nem fognak bekövetkezni, mégis képesek vagyunk magunk számára teljesen hihető módon megindokolni és alátámasztani őket. Annak érdekében, hogy ezeket a lehető legpontosabban fel tudjuk térképezni és megküzdhessünk velük, Tim az alábbi, három oldalból álló gyakorlatot találta ki.

Mi lenne, ha…?

Az első oldal tetejére írjuk fel jó nagy betűkkel magát a döntést, kérdés formájában (például “Mi lenne, ha munkahelyet váltanék?” vagy “Mi lenne, ha megmondanám annak a lánynak, hogy nagyon tetszik?”, esetleg “Mi lenne, ha fizetésemelést kérnék?”). Ha ezzel megvagyunk, egy három oszlopból álló táblázat vár ránk, hogy kitöltsük. Az első oszlopban meg kell fogalmaznunk a félelmeinket, definiálnunk kell mindazt, amitől tartunk, pontosabban, ami visszatart minket attól, hogy igent mondjuk az adott lehetőségre. Érdemes legalább ötöt, de még inkább tízet feljegyezni belőlük.

Ha ezzel megvagyunk, menjünk végig rajtuk egyesével és mindegyiknél gondoljuk át, hogyan tudjuk megelőzni az adott valamit, esetleg hogyan tudunk elejét venni neki, valamint, ha mégis bekövetkezik az, amitől tartottunk, hogyan tudunk javítani a helyzeten. Ezek a dolgok kerülnek a másik két oszlopba. Tim nagyon sokat dolgozott például a saját vállalkozásán és szinte rettegett attól, hogyha szabadságra megy, az egész darabjaira hullik, vagy legalábbis nagyon rossz dolgok fognak történni, ha nincs a közelben, hogy cselekedni tudjon.

Tim azon gondolkodott, hogy átszelve az óceánt Londonba megy az egyik barátjához, hogy végre pihenjen kicsit. Az utazással kapcsolatban megannyi félelme volt. Mi lesz, ha érkezik egy fontos irat, amit nem tud átvenni? Mi lesz, ha csapnivalóan rossz idő lesz Angliában? — és a többi. Ezeket szépen leírta egymás alá, majd átgondolta, hogyan tudja megelőzni őket (vagy felkészülni rájuk), illetve, ha mégis bekövetkezne az, amitől tartott, hogyan lesz képes minimalizálni a veszteséget vagy ki az, akitől segítséget kérhet.

Az előbb említett két dologgal kapcsolatban például azt találta ki, hogy átmenetileg átirányíttatja minden fontosabb postai küldeményét egy megbízható barátjához, így értesülni fog, ha fontos dokumentum érkezik, illetve, ha tényleg pocsék az idő Londonban, vesz egy repjegyet és tovább megy Spanyolország tengerpartjai felé.

Mi lenne a haszna egy kísérletnek vagy részleges sikernek?

A második oldal a félelmeinkről az esetleges sikereink felé fordítja a figyelmünket, ezáltal a fókuszunkat sokkal pozitívabb dolgokra irányítjuk. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit nyerhetünk abból, ha megpróbáljuk azt, amit az első oldal legtetejére felírtunk, milyen részeredményeink lehetnek, ha belevágunk? Erősíthetünk-e az önbizalmunkon? Teremthetünk-e belőle anyagi biztonságot magunknak?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések el tudják vonni a figyelmünket a tipikusan jellemző fekete-fehér gondolkodásról, azaz, ha bekövetkezik az, amit elterveztem, akkor azt sikernek, ha nem következik be vagy nem úgy, akkor azt kudarcnak könyveljük el. Érdemes erre a részre egy bő tíz percet szánnunk, hiszen ez a fajta kitekintés vagy előre való tekintés segítségünkre lesz az utolsó, harmadik oldal kitöltéséhez.

A Status Quo elfogadása, avagy a nem-cselekvés ára

A harmadik oldal a legfontosabb az összes közül. Ez a lap ugyanis pontosan az ellenkezője az első oldalnak. Míg ott a félelmeinket vettük sorra és azt, hogyan tudjuk megelőzni őket, illetve adott esetben eloltani a tüzet, a harmadik oldal arra kényszerít minket, hogy szembe nézzünk azzal, milyen következményei lehetnek (érzelmileg, anyagilag, fizikailag, stb.) a jövőnkre nézve annak, ha nem cselekszünk vagy nem vagyunk hajlandók dönteni — és így hagyjuk, hogy mások vagy egy külső körülmény tegye meg ezt helyettünk.

Akárcsak az első oldanál, itt is három oszloppal találjuk szembe magunkat. Az első oszlopnál 6 hónapra kell előre tekintenünk, míg a másodiknál 1, a harmadiknál pedig 3 éves távlatban kell gondolkodnunk. Példának okáért, vajon milyen hatása lesz az életemre nézve, ha nem kérek fizetésemelést? Mi lehet ennek a következménye ezen időtávokra vonatkozóan? Akármilyen döntés előtt is állunk, ez a legfontosabb rész, hiszen a félelmeink miatt hajlamosak vagyunk nagyon rövid távon gondolkodni és (ha csak átmenetileg is, de) nagyon szűk látókörrel rendelkezni. Törekedjünk a részletekre, illetve részletességre, amennyire csak lehet.

Bár Timnek valóban voltak kisebb kihívásai, melyekkel foglalkoznia kellett, a félelmei közül szinte egyik sem következett be, sőt, az utazása végül nem csak, hogy nem ért véget Londonban, de további másfél évet keringett a világban, s hazatérvén Amerikába végül megszületett a ma már szinte mindenki által ismert New York Times bestseller, a 4 órás munkahét című könyv.

Az elkövetkezendő napokban le fogok ülni és kitöltöm mind a három oldalt, mert úgy érzem, most először segítségemre lehet ahhoz, hogy egy nagyon fontos kérdést illetően meghozzam a döntést. Ha Te is hasonló cipőben jársz és úgy érzed, megbénít egy ilyen helyzet, azt javaslom, tegyél egy próbát Tim módszerét használva, hátha segít — egy órát biztosan megér az életedből.

“Ha húsz év múlva visszanézel, sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.” (Mark Twain)

Források:

Borítókép: https://unsplash.com/photos/Ce3XLxac0f4
Fear-setting: https://tim.blog/2017/05/15/fear-setting/