Makerek San Franciscoban
Hogyan lesz egy barkácsműhelyből hardware gyártó startup!
San Franciscoban járva sokszor kapkodom a fejem, hogy olyan sűrűn megyünk el ismert márkák irodái előtt, mintha az a leghétköznapibb dolog lenne. Az is. Az ittenieknek nem is repkednek pillangók a gyomrában, amikor elsétálnak a Twitter, vagy akár a Linkedin főhadiszállása előtt. Igazából mindenhol emberek dolgoznak és ahogy közelebb kerülünk ezekhez a helyekhez, semmiben sem különbözik az élet más startupoktól. Az eltérés csupán annyi, hogy ezek a cégek már unikornis fázisba léptek, azaz a cég értékelése elérte az 1 milliárd dollárt.
Viszont mindegyik kezdte valahol és az ismertség útja néha nem a piaci értékelésen át vezetett.
Ezért is érdemes néha a történetek mögé nézni.
Így futottam bele véletlenül anno a Noisebridge hackerspace-be, amelyről már korábban írtunk. Ismét a Meetupnak hála találtunk egy eseményt, amelyet épp a Noisebridge szervezett. Mivel mi Palo Alto-ból járunk be San Franciscoba, ezért igyekszünk egy-egy találkozó mellé estére szervezni egy meetupot is. Így jutottunk el a Stranger Parts-os Scotty által már jól ismert helyszínre. Ha valaki San Franciscoban jár, látogassa meg ezt a helyet a Mission streeten.
A Mission street nem a legmenőbb hely, mondhatni inkább autentikus. Talán épp ezért is jutunk fel az első emeletre egy kamerával ellenőrzött elektromos kapun át. Úgy tűnik a fejünk barátságosnak találtatott, mert a csengő megnyomása után a kapu zúgó hangja utalt arra, hogy szabad az út felfele.
A Noisebridge az Egyesült Államok első hackspace-e
Makerspace, ahova bárki bemehet és dolgozhat az ötletén. A cél az alkotás, a dolgok meghackelése, jobbá tétele, innovációja. Mindezt pedig egy barátságos, szerszámokkal felszerelt közösségi térben tehetjük meg. Amerikában ezt a helyszínt, vagy csoportot anarchista mozgalomnak is hívják, de azért nem kell semmi polgárpukkasztó dologra gondolni.
A hacker mozgalom lényege azért nem illik bele teljesen az általunk ismert kapitalista társadalomba, mert az itteni makerek alapvető hitvallása az, hogy “amit nem nyithatok ki, nem szerelhetek meg, az nem is az enyém”.
Ez manapság egyre több termékre jellemző /és most itt tegyük félre azt, hogy elveszik a garancia ha alá akarsz nézni egy új autó, vagy készülék borításának./ A maker mozgalom elvei szerint nem helyes az, hogy van egy terméked, amelyért fizettél, de nem kapsz szerelési útmutatót sem. Így lesz az, hogy az újonnan vásárolt autód motorházteteje alatt a műanyag borítás egy feketedobozt rejt, amelyet csak a márkaszerviz tud “dekódolni”. A makereknek ez a bajuk a jelenlegi világgal.
Ennek köszönhető az is, hogy a Noisebridge-ben nem nagyon szeretik, ha valaki végigmegy egy telefonnal és lefilmezi a jelenlévők arcát. Van, akit ez nem zavar, de volt aki konkrétan odajött, hogy ezt a szabályt szíveskedjek tiszteletben tartani. Beletelt néhány napba, mire megvágtam a videót amit a telefonommal vettem fel. A végeredmény itt tekinthető meg: https://www.instagram.com/tv/BwX7osRg6bt/
Van itt textil alkotó műhely, programozás, VR-sarok, fafeldolgozó műhely, fémfeldolgozó műhely CNC marógép, 3D nyomtató és rengeteg segítőkész ember, aki nem fog neked beszólni, hogy épp mit csinálsz, de segítségedre siet, ha tanácsot kérsz.
Később összeállt a kép (és ilyenkor libabőrös leszek, hogy mennyire jelen van a szinkronicitás az életünkben).
Az ENVIENTA a Magnet Bank és az Ökofilmklub támogatásával Budapesten tartott egy Maker film vetítést, amelyből itt egy kis ízelítő:
Majd belefutottam Mitch Altman TEDxBrusszel előadásába és láss csodát, Mitch volt az, aki egy német maker konferencia után megalapította a Noisebridge-t San Franciscoban (és még nincs vége a storynak).
Menet közben kiderült, hogy érdemes meglátogatnunk egy HAX nevezetű — hardware fejlesztő startupokra specializálódott — akcelerátort is. Mint később kiderült, ennek vezetője szintén Mitch, aki azóta a Noisebridge vezetését már vagy 1 éve átadta a közösségnek. A HAX egyébként abban segít, hogy az ötleted a megvalósulásig végigvihető legyen: kivisznek Kínába, ahol a megfelelő mentorokkal átvisznek a prototípus megvalósulásán át egészen a sorozatgyártásig.
Kicsi a világ, nem?
Mondhatnánk, hiszen az ENVIENTA projekt is épp erről szól. Azzal az eltéréssel, hogy a fejlesztőknek nem kell elutazniuk sehova, hanem minden online történik, decentralizálva a prototípus fejlesztést, a tőkebevonást és a gyártást is (hogy az általad megrendelt terméket a városodban, vagy faludban építse meg neked egy helyi szaki, vagy gyártócég).
Közben jártunk a HAX-ben is, akikkel szeretnénk együtt dolgozni. Náluk egyébként van biotech szekció is (amely a későbbiekben lesz fontos nekünk).
Minden este sétára indulunk, mielőtt visszaindulunk San Franciscoból. Aznap a 2nd street-i vasútállomásra gyalogoltunk hegyen völgyön át, hiszen a város épp a dombokra épült utcáiról híres. Ennek hála sikerült az alábbi fotót készítenem:
Ha követni szeretnéd az ENVIENTA projektet, gyere és csatlakozz a Facebook csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/736575179754144/
