A szexualitást az állam emelte közüggyé
Gyakran elhangzó vélemény a Pride, vagy éppen a szivárványos zászlók kihelyezése kapcsán, hogy „én elfogadó vagyok a melegekkel szemben, de ez maradjon magánügy”. Nos, egy ideális társadalomban tényleg az lenne, csak sajnos ez a kérdés jó régen közüggyé lett emelve.
Azonban ezt nem az ellenzék, nem a civil jogvédők tették meg, hanem maga a magyar állam. Hozott ugyanis egy sor olyan törvényt, amelyben feketén-fehéren le van írva, hogy őket bizony érdekli, ki kivel bújik ágyba.
Önmagában fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy az államnak jogszabályban kell részletesen definiálnia, mi számít családnak és mi nem. Senki nem a jogtárat bújja, amikor családalapításban gondolkodik, és bár tudom, ahhoz vagyunk szokva, hogy állam bácsi életünk minden területét szabályozza, úgy érzem, erős szereptévesztésbe ment át, amikor szűken leírja az Alaptörvényben, mit tekint családnak. Férfi, nő, mert ő nekik lehet gyerekük. Aha, akkor egy meddő heteró pár nem család? Egy gyermekét egyedül nevelő szülő nem család? Vagy a nagymamával együtt? Esetleg bármi egyéb felállásban, vele lakik egy unokatesó, mit tudom én. Kell tényleg ezt törvényben keretezni?
Na, de ez még csak ilyen elméleti okoskodás lenne, ezen maximum öltönyös figurák elvitatkoznak a tévében, ha még van rá fórum. Az viszont ennél sokkal eklatánsabb példája a közüggyé emelésnek, ahogyan kizárta a homoszexuális párokat a polgári házasság intézményéből. Mindazonáltal érthetetlen és védhetetlen ez a döntés, hiszen egy közpénzből működtetett dologról van szó és igazából védhető érvet nem lehet fölhozni mellette. Az, hogy az egyház nem így csinálja, nem bánt senkit, hiszen az egyházi esküvő esetén kevés kivétellel nem lehet válni, a polgárinál pedig lehet, tehát már most bőven külön van választva a kettő, semmi baja nem lenne az egyházi esküvők tartásának, ha bevezetnék a házassági egyenlőséget. Meg is tették egy csomó, komoly vallásos hagyományokkal rendelkező országban, nem omlott össze a társadalom, nem tiltották be a vallásokat, semmi eget rengető nem történt azon túl, hogy a társadalom egy szelete végre nincs kirekesztve.
Szóval itt az állam egyértelműen közüggyé emelte a kérdést azáltal, hogy kijelentette: az azonos nemű pároknak nem jár házasság attól az államtól, amelynek ők is adófizető tagjai.
(Ne jöjjön senki azzal a baromsággal, hogy ellenkező nemű személlyel házasodhatnak, ha egy lisztérzékenynek reggeltől estig kiflit adsz, az ugyanúgy éheztetés). Meg utána egy sor másik törvénnyel, amely során bár bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthetnek, nincs megoldva az öröklésük, a névfelvételük, egészen odáig, hogy egy leszbikus pár egyik tagja ha azt hazudja, hogy szingli, örökbe fogadhat, ha elmondja, hogy barátnője van, nem.
Aki pedig azzal érvelne, hogy ezek régóta fennálló törvények nagyobb részt: egyrészt igen, de ez az Orbán-kormányt nem szokta zavarni. Másrészt a legutóbbi, 33-as rendeletként világszinten is hírhedté vált „alkotás” az övék. Ebben beleírják a személyi igazolványba a születéskori nemet, amely azon túl, hogy a kormánynak nem kell a transzneműekkel foglalkoznia, cserébe az ő életüket még kínkeservesebbé teszi, a világon semmire nem jó. Elképzelni nem tudok olyan ügyintézést, amely ettől könnyebb, gördülékenyebb lesz. Na, ezt már a NER találta ki. Aki tehát újabb törvénnyel emelte közüggyé a szexualitást, illetve megerősítette, vagy csak meghagyta az ezt eredményező korábbiakat.
Egyébként itt szűken értelmezve nem maga a szexualitás van közüggyé emelve, én legalábbis nem láttam még olyan momentumos sajtótájékoztatót, ahol a Kámaszútrából olvastak fel, ez csupán egy tulajdonság, amelyről nem tehet az ember, nem a saját döntése, viszont az állam kötelező érvényű törvényei ez alapján diszkriminálnak magyar embereket. Ami egyértelműen közügy. Sajnos. Viszont akinek ez nem tetszik, az a magyar kormányhoz forduljon, ne a civilekhez.
