Ha hiszünk a szabadságban, tényleg higgyünk benne!
Sokan felkapták a fejüket arra a publira, amelyben Trombitás Kristóf kormányközeli műsorvezető-publicista amellett érvelt, hogy a kormány szigorítsa az abortusztörvényt. Ezt a progresszív oldalról kevesen érezték jó poénnak kommentben provokatív céllal feszegetni, mert páran féltek attól, hogy a magyar kormány jó knowhow-t lát a lengyel jóbarátaink fundamentalista államában. A többség ugyanakkor abban bízik, a magyar társadalom a kormánypárt folyamatos és részletes mérései alapján ennél jóval kevésbé konzervatív és ezért nem merik bevezetni.
Druszám pont azzal érvel egyébként például amellett, hogy a vasárnapi boltzárba is bele kellett volna állni, hogy nem kell ezekkel a hangokkal foglalkozni, ha ők a górék, hát legyenek is azok. Bár nem osztom a világnézetét, amit tisztelek ebben a gondolatmenetben, az a következetesség. Bár vélhetően kormányoldalon legalább annyira nem ez az elv, mint amikor mondjuk én ugyanezt az eszmefuttatást lejátszom pepitában a progresszív oldal felé, azért tegyünk egy próbát, sokadszor!
Az abortusz rossz dolog, szerintem egy szükséges rossz, de jóval kevesebb alkalommal, mint ahányszor manapság alkalmazzák. Persze ez nem csak az egyénen múlik, a társadalom szörnyű régi bigott beidegződései, az állami gyerekgondozás állapota vagy éppen a fogamzásgátlás nem éppen olcsó mivolta ebben sok más mellett erősen közrejátszik. A beidegződések és az nem megfelelő tájékozottság vegyes feladat a civilek és az állam közt (bár ha nem próbálnák meg megnehezíteni például civilek iskolai szexuális felvilágosító projektjeit, az segítene), az állami intézeteket értelemszerűen a kormánynak kéne végre így több mint tíz éves regnálás után rendbe tenni, de például egy óvszer-ÁFA-csökkentés is jó lépés lehet az abortuszok csökkentése érdekében.
Amelyet ugye megelőzni kell, nem megtiltani. Sokan ha megkérdeznének az abortusszal kapcsolatban, vélhetően megpróbálnám őket róla lebeszélni. Mégsem vagyok tiltáspárti, mert nem gondolom, hogy ezt sok más dologgal egyetemben állam bácsinak kellene szabályoznia. Távlatokban azért nem, mert hiszek az egyéni szabadságban és ahogyan oly sok publimban ecseteltem már, egy, a polgárait felnőttként kezelő társadalomban szeretnék élni. Konkrétan leginkább azért nem, mert ez nem megoldás, a tehetősebbeket az abortuszturizmus felé tereli, a szegényebbeket meg belekényszeríti a veszélyes és nem egyszer véglege meddőséget is okozó bizonytalan illegális eljárásokba.
Az ellenzéki pártok és a — nevezzük így — “progresszív oldal” civiljei ugyanakkor túl azon, hogy vérmérséklet és habitus függvényében felháborodnak egy ilyen megnyilatkozáson, tartoznak még egy értékválasztással a társadalom felé. Csak az abortusztilalmat ellenzik és csak erre a konkrét publira reflektálnak beleragadva a folyamatos reakciós kommunikációba vagy pedig nem csak ebben az egy ügyben, hanem általánosságban és következetesen képviselnek egy egyéni szabadságot pártoló politikát.
Ez arról szólna, hogy nem csak specifikusan az abortusztiltást ellenezzük, hanem alapvetően hiszünk abban, hogy a polgárok dönthetnek a saját életükről.
Nem pusztán konkrét intézkedéseken vagy véleményeken (!) szörnyülködünk, hanem kinyilvánítjuk, hogy elvi síkon a minél kiterjedtebb törvényi tiltások helyett az egyéni szabadságot preferáljuk. Csak hát nehéz következetesen szabadságelvű politizálást folytatni, hogy ha közben ugyanezek a szereplők más területeken épp a még és minél nagyobb állami kontroll mellett érvelnek a drogkriminalizációtól a kötelező oltáson át a női kvótákig bezárólag.
Akkor könnyű a szabadság mellett érvelni, ha épp én számomra szimpatikus dologról vitázunk, a szabadelvűség próbája pont az olyan helyzet, amely mondjuk az én értékrendembe nem fér bele, de ha az a többi embernek nem árt, akkor elfogadom, hogy ehhez az embereknek joga van. Ennek a nagy előnye, hogy ha a társadalom széles köre ezt magáévá teszi, akkor semmilyen ideológus nem agyalhat azon, hogy ma épp mit tiltana be, a hátránya pedig sokak számára ugyanez.
Minden más esetben maradunk annál, hogy a politika szereplői pusztán azon vitáznak, hogy ma épp mit tiltsunk be.
