Itthon is lehet hatása Trump és a Parler tiltásának
Képzeljük el, hogy a közeljövőben valamelyik kormányközeli oligarcha valamelyik informatikai cége (van pár) elkezdi felvásárolni a hazai szerverparkokat. Addig ügyeskednek nemzetgazdasági érdeknek blöffölve a portyázást, míg nem szinte monopol helyzetbe kerülnek. A nagyobb független hírportáloknak pedig egyik nap egy futár levelet hoz, hogy sajnos a plakáthengerek után a szervereken sincs rájuk kapacitás, ne haragudjanak. Az ügyről elkezd cikkezni a Politico, a CNN, stb., mire Kovács Zoltán a rá jellemző arrogáns stílusban közli, ők csak ugyanazt tették, mint a közelmúltban a tengerentúlon az Amazon és társai. Csúsztatna – mily meglepő – sok ponton (például mert a közpénzekkel kitömött cégek nem piaciak), de nem lenne teljesen alaptalan az érvelése és jól mutatná, hogy a Parler rapid kivégzésének kulturális precedense mennyire túllép az Egyesült Államok határain.
A magyarok többségéhez hasonlóan nem használtam a szolgáltatást (van elég bajom a Facebook-kal is) és valószínűleg az ott posztolók nagy részével nem is értenék egyet, de ijedtséggel hallgattam a cég teljesen tanácstalan vezérigazgatójának nyilatkozatát, mert ami velük történt, az erősen felülírt egy sor eddig legalább elvben logikus mantrát. Ha nem tetszik a Facebook, csinálj másik közösségi felületet! Aha, meg saját szerverparkot, saját alkalmazásboltot és nemzetközi fizetési rendszert is.
Ahogyan sok korábbi politikai alapvetést felülírt a Capitolium egyébként barbár lerohanása után Donald Trump, a még regnáló amerikai elnök tiltása. Azt sem gondolom, hogy neki mindent lehet. Konkrét posztjainak törlése simán lehet jogos, a kék factcheck feliratok még imponáltak is, bár hamis biztonságérzetet adnak a meg nem jelölt hírek hitelessége kapcsán. De eddig azt hittük, az Egyesült Államok elnöke a szabad világ legnagyobb hatalmú embere – ez az alapvetés most erősen megkérdőjeleződött. Ahogyan a világ többi országában, köztük idehaza is az, hogy ki és mi adja a politika keretrendszerét. Hogy mik a feltételei egy politikai erő létezésének és fennmaradásának mondjuk akkor, ha egy ország egyébként többnyire vállalhatatlan zsebnáci eszméket valló, de mégis polgártársaink egy részét képviselő pártját vagy annak egyik vezetőjét egyszer csak törli az éterből a Facebook.
Rég túl vagyunk már a Voltaire-epigon szólásszabadság idézetek világán, ahogyan a hagyományos és ezáltal jól ismert politikai kereteken is. Az egészben a legrosszabb pedig nem is az, hogy természetesen ehhez is a felelőtlen populisták tudnak a legjobban alkalmazkodni, hanem hogy folyamatosan látjuk, mennyire buta és esetlen az a monstrum, amely mintha fel sem fogta volna egészen eddig, mekkora változásokat idézett elő. Most, hogy felfogta, pedig őrült kapkodásba kezdett a károk mérséklésére, de ez amellett, hogy még rosszabb precedenseket teremt, nem is hiteles és nem is működik. Többen rámutattak, hogy míg Trumpot a tényleg felelőtlen posztjaiért véglegesen felfüggesztették, addig tényleg autoriter diktátorok simán tolhatják az önfelmentő propagandájukat a Twitteren. Pedig őket könnyebb lenne tényleg számba venni egyesével, mint az összes megosztott hírt ellenőrizni. Nyilván fél a vállalat, hogy ha őket tiltánák le, akkor esetleg jelentős mennyiségű felhasználótól és hirdetési bevételtől esnének el, ha erre válaszul betiltanák az egészet pár ilyen országban. Vagy véletlenül elfogyna a szerverkapacitás.
Illusztráció: Nathan Dumlao (Unsplash)
