Nem szolga vagy, hanem polgár: egy fél mondat csodát tenne a diákoknál!
Dühös vagyok, mert folyamatosan jövök rá, mennyire rossz dolgokat nevelt belém az oktatási rendszer és mennyire kevéssel kellett volna mindezt megtoldani, amivel egészen más eredménye lett volna az egésznek. Gyakorlatilag az egész oktatási rendszer ad hoc fejlehajtásra, engedelmességre nevel. Mert csak. Menj be kisgyerekként ebbe a terembe, ahol fogadj szót a tanító néninek! Mert csak. Menj és tanuld meg a leckét, hogy jó jegyet kapj, teljesítsd az elvárásokat! Mert csak. Olvasd el a kötelezőt, ami a jövő hétre kell, készülj fel, írd meg a dolgozatot, add be a beadandót, mert csak.
Sőt: sokszor egészen konkrétan megkaptam, amikor nem voltam teljesen képes beilleszkedni a keretekbe, hogy ezért majd ki fog rúgni a főnököm a munkahelyemen, vagy föl se vesznek oda. Mert az életem rendeltetése és célja, hogy engedelmeskedjek a majdani főnöknek, mert csak.
Pedig nagyon kicsivel kellett volna többet hozzátenni, hogy szolga helyett öntudatos polgárt lehessen nevelni a gyerekből. Menj be az iskolába azért, hogy szerezhess egy olyan végzettséget, amelyben a saját képességeidet majd olyan módon kamatoztathatod, hogy az a szükséges szintig belefér bizonyos társadalmi keretekbe, hogy így kielégíthesd a saját igényeid és elérd a céljaid. Jó, ez nem kevés, de valami ilyesmi.
Nem azt kell belenevelni a diákokba, hogy azért kell „jól viselkedni”, mert az életben majd mindig ez lesz a kötelességünk, mert akkor alattvalókat nevelünk belőlük, akik azt gondolják, hogy a születésüktől való elrendeltetésük az, hogy a felsőbb kasztba tartozóknak alávetik magukat.
Holott: nem, nem és nem.
Azt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy a munkahelyedet, az állásodat a saját és a környezeted boldogulása, jóléte érdekében HASZNÁLD, aminek érdekében bizonyos keretekbe bele kell férned. De te döntsd el, merre akarsz menni, milyen irányba, milyen keretekbe, meddig tudsz és akarsz beleférni és ha kell, ha úgy érzed, válts, keress másik munkahelyet! Mert polgár vagy és nem szolga.
