Az orvos, aki nem visel fehér köpenyt
Dr. Zacher Gábor, az ország legismertebb orvosa, toxikológusa. Neki köszönheti az ország, hogy az emberek ma már tudják, mit csinál egy orvos. A Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetőjeként úgy döntött, felmond, ugyanis nem tudta megfelelően végezni munkáját, veszélyesnek érezte a készlet- és orvoshiány miatt. Úgy gondolja, az orvoskultuszt le kéne rombolni és közelebb hozni az átlagember az orvosi, zárt közeghez.
A Betone Studio által létrehozott Felforgatók podcast második évadának első vendége Dr. Zacher Gábor, aki Kadarkai Endrének mesél a “fehér köpeny-mítoszról”, a Honvédkórházból való távozásról, lázadásról, hiúságról és természetesen az alkoholizmusról is. Ha inkább meghallgatnák az epizódot, kattints!
Zacher Gábor orvosdinasztiából származik, testvérével ők az ötödik generációs orvosok a családban, így nem volt kérdés a karrierút. Az élet azonban mást hozott, első és második próbálkozásra sem vették fel az egyetemre. Az ok: nem volt szükség orvosdinasztiákra. 2–3 hétbe telt, mire kilábalt ebből a fajta megcsillagozásból, de felállt belőle és harmadjára maximális pontszámmal vették fel. Sebészként végzett, de kiderült: gumiallergiája van. Ez új kihívások elé állította, területet kellett változtatni és önmagának is változnia kellett. Mindez persze nem volt könnyű, de mint fogalmaz: “nem volt pia meg gyógyszer”, egyszerűen csak le kellett győzni.
“Saját magával szemben nem engedheti meg az ember azt, hogy földre kerüljön.”
Bár pozitívan került ki belőle, maga is tudja, hogy ebben a szerencse is közrejátszott, jókor volt jó helyen.
Az egyetem elvégzése után, mint mindekinek, be kellett vonulnia katonának. A Honvédkórházban volt katona, amely semmiben nem különbözött egy osztályon dolgozó orvos feladatköreitől, észre sem vette a katonaságot. Lázadó hajlamát mutatja, hogy hosszú hajjal és nagy bajusszal kezdett neki a pályának, s a katonaság alatt sem engedett a nyomásnak, hogy levágják azt. Ám mivel egy műtőben minden szőrzetet le kell fedni, egy idő után saját élete megkönnyítésére levágta a haját és megkurtította a szakállát.
A profilváltás után a Péterfy Kórházba került a “zárt osztály, öngyilkos osztályra, csupa negatív fennhanggal”. Ezzel szinte egyidőben kezdett el megjelenni a médiában. Az embereket érdekelte, hogy mit csinál egy toxikológus, mi történik egy zárt osztályon, de állítása szerint nem az volt az érdekes, hogy melyik ismert ember mit vett be, hanem hogy mennyire gyakori és mekkora probléma ez Magyarországon. Akkor még a rádióban beszélt arról, hogy a véletlen mérgezéseket hogyan lehet elkerülni, mint például a gombamérgezést. Ez egy edukációs folyamat is volt, az emberek elkezdtek erre odafigyelni.
Elsőként 2 perces híradós anyagok készültek róla, aztán mikor kiderült, hogy könnyű vele dolgozni, többször hívták. Zacher Gábor szerint ez valahol egy hiúsági kérdés is, hogy az ember el tud mondani 10 értelmes mondatot egymás után. Bár Czeizel Endre volt az első népszerű és ismert orvos, aki ezt a furcsa és zárt világot megpróbálta közelebb vinni a emberekhez, de igazán Zacher Gábor által tudhatjuk, hogy mit csinál egy orvos valójában. Mindazonáltal, hogy beszélt a mérgezésekről, halálról, számadatokról, az országos toxikológiai ellátás is átalakult azáltal, hogy a nyilvánosság elé vitte.
Kétségkívül másként tekint az orvosi szakmára, mint a legtöbb orvos, nem a külsőségek foglalkoztatják, hanem a betegellátás. Kívülállását jelzi az is, hogy csak és kizárólag tornacipőt hajlandó hordani, mert azt tartja kényelmesnek. Nem hord fehér köpenyt és nem szereti, ha doktorúrnak hívják, címeit sem használta soha. Zacher Gábor szerint az egészségügyben “van egy ilyen fehérköpeny-mítosz, ami arról szól, hogy annak az embernek, doktornak úgy kell kinéznie, hogy olyan doktoros legyen”. Szerinte azonban nem ez fogja meghatározni a megítélést, hanem a szakmai tudás, a beteghez és a gyógyításhoz való hozzáállás.
Vallja, az embereknek joguk van tudniuk rengeteg információt — részben a betegségükről — , amely szükséges az egészséges élethez is. Az orvosi, zárt világot igyekszik kinyitni az emberek felé, például a kommunikáció segítségével. Számára az elfogadhatatlan, hogy a beteg latinul, három szót kap információként. Szerinte úgy kell beszélni a beteggel, hogy az akkor is megértse, ha szókincse 300 szavas és akkor is, ha 30 ezer. Zacher Gábor ezen a területen is formabontó és sokszor drasztikus. Bár tudja, hogy sokakat bánt, de sosem volt híve a mellébeszélésnek, hiszen nem látja értelmét. Szerinte a betegnek joga van tudni a dolgokat, így ha nagy a baj, ő megmondja azt is, hogy meg fog halni.
Karakán stílusát akkor sem veszítette el, amikor 2018-ban osztályvezető főorvosként úgy döntött, feláll és köszöni, elég volt. Mindez persze egy hosszú folyamat eredménye. Eljutott oda, hogy nem tud tudott a kollégák és a családja szemébe nézni és lépnie kellett. Zacher Gábor állítja, akkor is megtette volna, ha nem ismert ember, hiszen a személyi és műszerállomány a normál 60 százaléka volt, s azt érezte, emberéleteket veszélyeztetnek ilyen feltételekkel. Vallja: “Feltételek nélkül nem lehet gyógyítani és lettek feltételek”.
Hogy miből merít inspirációt, mivel tesz a kiégés ellen és milyen fiatalkori bátor és merész cselekedetei voltak? Kiderül, ha meghallgatok a Betone Studió Felforgatók podcastjének első epizódját, amelyben Zacher Gábor, az ország legismertebb orvosa mesélt Kadarkai Endrének.
Iratkozz fel a Felforgatók Hírlevélre. Kapj extra tartalmakat a műsorról és hallgass meg elsőként minden epizódot 💚 👇
A Felforgatókat megtalálod a népszerű közösségi felületeken is. Kövess minket Facebook-on (https://www.facebook.com/felforgatok), Instagram-on (https://www.instagram.com/felforgatok/) és a YouTube-on (https://www.youtube.com/channel/UCPVg5SOdBubD-Y9O017xRtw/featured).
Keresd a legújabb Felforgatók epizódokat a Spotify-on:
