Rezsicsökkentő törölközés

Felhagyok azzal az energiapazarló szokással, hogy sokáig állok a tus alatt és gondolkodok. Hiába ez egy jó alkalom az elmélyülésre, ha utólag furdal a lelkiismeret, hogy mennyi ivóvizet elpazaroltam. Ezért kifejlesztettem egy módszert, egy nagyon egyszerű rutint, amivel vizet lehet spórolni. Egyszerűen így lehetne leírni: kádba dugó, kevés víz, csap elzár, kevés szappan, víz lötyköl, dugó kihúz, tus megnyit, lemos, kész! Azaz dugó — víz — csap elzár — szappan — víz — kész! Így a tisztálkodás ideje kb. 3 perc, vízigénye 5–10 liter.

A lényeg tehát ott van, hogy a csapot elzárjuk amíg egy menetben szappanozunk tetőtől talpig.

Gondolkodni így már nincs idő ugyan de van helyette három ötlet. Először is ha a kádba töltött kevés víz elég meleg, lehet benne feküdni 5 percig és gondolkodni.

Nagyon energiatakarékos gondolkodási mód.

A másik ötlet, hogy a törölközési időt nyújtsuk meg, és ezt az időt lehetne használni gondolkodásra. Általában lebecsüljük a törölközést, pedig nagyon kellemes, energiatakarékos, és gondolkodásra alkalmat adó tevékenység. Végül a tusolásnál felszabadult időt használhatjuk esti vagy reggeli sétára. A séta szintén nagyon energiatakarékos és gondolatébresztő, mindenkinek kellene sétálnia naponta egy órát. Például nem szálni kocsiba vagy buszra.

Ez lenne az igazi rezsicsökkentés.

A rezsicsökkentés egyébként elég korszerűtlen dolog, mert arra biztatja a buta, mintakövető tömeget, hogy továbbra is pazarló módon éljen. Inkább növelni kéne a rezsit, az lenne a korszerű gondolkodás.

Egy értelmes rezsicsökkentés

Igazából mégis van egy mód egy értelmes rezsicsökkentésre, ami motiváló és korszerű lenne. Nem egyszerűen csak csökkenteni kéne az energiaárakat, hanem olyan energiacsomagokat létrehozni, amely motivál a takarékoskodásra. Ez a megoldás a rezsicsökkentés és a rezsinövelés kombinációja lenne. Ez úgy valósulhatna meg, hogy egy ésszerű energiamennyiség árát per fő levinni nagyon kevésre — ez lenne a rezsicsökkentés része, viszont ezt a mennyiséget meghaladó fogyasztókra túlfogyasztási szankciót vetni ki. Azaz, ha meghaladjuk az ésszerű energiamennyiséget, és minél nagyobb mértékben meghaladjuk, akkor az energiaárak ennek megfelelően nőnek.

Tehát a fogyasztással a fizetett ár nem líneárisan, hanem exponenciálisan nőne.

Ez azt eredményezné, hogy a szegények valóban tudnának a rezsin spórolni, de csak az aktív részvételükkel, ha takarékosan élnek. A tehetősebb közép vagy gazdag rétegnek is megvan a lehetősége a spórolásra, de túlfogyasztás esetén többszörös árat kell fizetniük. Így az energiaszolgáltatók sem károsulnak de mégis megvalósul a rezsicsökkentés egy motiváló, igazságos módon.

Originally published at zoltancsikkovacs.net.