Fényfestés Processinggel 1.
Amióta találkoztam a fényfestés “műfajával”, azóta szeretnék ilyen képeket készíteni. Megfelelő fényképezőgép és egyéb eszközök híján eddig csak áhítoztam, nemrég azonban belevágtam és elhatároztam, hogy a lehető legklasszabb lightpaint képeket fogom készíteni.
A lightpaint vagy fényfestés egy fotózási technika, amelyben sötét helyeken hosszú expozíciós idővel készítenek fényképeket, miközben kézben tartott különféle fényforrásokkal mintákat “rajzolnak” a levegőbe/tárgyakra, majd a fénykép elkészültekor ezek a fénypászmák összeállnak egy festett látvánnyá.
Mire van tehát szüksége egy kezdő fényfestőművésznek? Először is fényképezőgépre. Lányunk születése előtt a család beruházott egy Nikon D3200-as DSLR gépbe, ennek vannak hosszú expozíciós lehetőségei (ez a legfontosabb tulajdonság lightpaint szempontjából). Szükség van egy állványra, hogy a kép stabilnak képzelt részei valóban stabilak legyenek, hiszen nem lehet több percen keresztül a kézben tartani egy fényképezőgépet. Szükség van fényforrás(ok)ra, amelyekkel elkészítjük a mintázatot, valamint jó sötét helyekre vagy terekre, amely a vászon szerepét tölti be.
A négy alkotóelemből egyedül a fényforrás az, amellyel egyedivé lehet tenni a képeinket. Milyen fényforrást használjunk? Minél színesebb, minél erősebb, minél jobban alakítható, annál jobb, annál változatosabb lesz az “ecsetünk”. A próbaképeket a mobiltelefonom LED-es fényforrásával, zseblámpával, cigarettával, lézerpointerrel készítettem. De ezekkel az a gond, hogy unalmasak, mindenki ilyeneket használ. A változatos színeket, alakot nehéz ezekből kicsalni.
A lightpaint projektemtől teljesen függetlenül találkoztam a Processing nevű programozási nyelvvel, amely főképpen grafikai jellegű programok írására alkalmas, többek között ilyen animált gifeket lehet vele készíteni:
A Processingnek van iOS operációs rendszereken működő verziója is, tehát az iPad minimen kiválóan elfut, ezáltal egy kézben tartható, flexibilis fényforrást kapunk, melyre magunk programozhatjuk az ecsetünket, amely olyan alakú, színű lesz, amilyet csak akarunk. Akár még mozoghat is, például egy egyre növekvő majd csökkenő sugarú körrel látványos vonalakat rajzolhatunk. A színek vagy alakok változását akár a képernyő érintése is előidézheti, és a programnyelv nagyon változatos grafikai megoldásokat kínál, így valóban érvényes az a közhely, hogy “a lehetőségeknek csupán a képzelet szab határt”. Eddig nyolc “ecsetet” programoztam le; ezeket terveim szerint a későbbiekben megosztom, hogy akit érdekel, tanulhasson belőle (még én is tanulom), továbbfejleszthesse és használja őket.
A következő posztokban majd egyesével bemutatom az “ecsetjeimet”.
