Céges jól-lét

Három éve mérjük a cég jól-létét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?

Egy megosztott táblázatba beírjuk az értékeket,

melynek változásait egy frissülő grafikonon követjük. Ez a jól-létünk grafikonja:

A három szubjektív dimenzió mellett látható az objektív is, amely a konkrét, mért teljesítményt mutatja. A hangulat és a flow viszonylag szorosan követi egymást, a másik két dimenzió — az érzékelt és mért teljesítmény — viszont önálló utat jár be.

Martin Seligman a pozitív pszichológia meghatározó alakja. Ő volt az, aki a boldogság helyett a jól-lét fogalmát kezdte el használni, melyet öt elemre redukált: értelem, teljesítmény, elmélyülés, kapcsolatok, pozitív érzelem.

Ha jó munkakörnyezetet szeretnénk kialakítani, ezeket a dimenziókat minden bizonnyal célszerű szem előtt tartani. Az, hogy mennyire lehet tartós eredményt elérni vitatható. A helyzet úgy fest, hogy egy pesszimista embert nagyjából annyira nehéz optimizmusra hangolni, mint egy túlsúlyos embert lefogyasztani. Mindkettő lehetséges, az igazi kihívás azonban a fenntarthatóságban van. Hosszú távon a legtöbben visszaszedjük a leadott kilókat, és az általános jókedvünk is visszatér egy már korábban megalapozott állapotra.

A legjobb szokások is elavulnak néhány hónap múltán. Fontosnak tartom, hogy időről időre reflektáljon a csapat arra, hogy a jelen helyzetben mi működik jól és mit érdemes megváltoztatni. Ezt a megfogalmazott feszültségek rendszerint jól jelzik, abból kiindulva érdemes kísérletezni az eszközökkel.

Az alábbiakban bemutatok néhány szokást, ami nálunk, az Integral Visionben bevált és a jól-lét valamely dimenzióját jótékonyan befolyásolja.

1. Értelem — Projektindító alkalmak

Minden projekt elején felrajzoljuk a projekthez kapcsolódó személyek motivációs térképét. Ezeket az alkalmakat rendszerint Gergő moderálja, és részt vesz minden olyan munkatársunk, aki szerepet vállal a projektben. Felírjuk az összes érdekelt felet, majd megfogalmazzuk a saját, és az ügyfél oldali szereplők motivációit. Ezt követően mindenki kifejezheti azt is, hogy mit kér a többiektől és mit ajánl fel annak érdekében, hogy motivált legyen a megvalósítás alatt.

A fejlesztések élesítése után rendszerint tartunk egy projektzáró alkalmat is, amikor az objektív számok tükrében és az átélt élmények alapján újra ránézünk a motivációs térképre.

2. Teljesítmény — Egyéni vállalás

A teljesítményt komplexitási pontokban mérjük. Mindenki maga határozza meg negyedévre előre, hogy mennyit fog vállalni. Van egy megosztott táblázatunk, melybe mindenki beírja a saját vállalását projekt bontásban. A sprint végén a Ingrid, a céges robot a feladatkezelőből átvezeti a teljesült pontokat. Így százalékban kifejezett értékként látszik, ki mennyit hozott az adott sprintben. Az alábbi képernyőkép szemlélteti, hogy miről is van szó.

3. Elmélyülés — Védett idő

Az elmélyüléshez háborítatlan időre van szükség, olyan körülményekre, amikor nem fordulnak hozzád, nem szakítanak félbe. Zoli említette legutóbb, hogy nehezen viseli a sok megszakítást, és nem tud úgy haladni a feladataival, ahogy nap elején megtervezi. Innen is jön egy impulzus, onnan is jön egy kérés — így nehéz fejleszteni. Ez visszatérő probléma annak ellenére, hogy foglalkozunk vele, és igyekszünk megtalálni az egyensúlyt az együttműködés és a magányt igénylő, elmélyült munkavégzés között.

Az egyik erre irányuló szokásunk a védett idő, melyet hónapok óta alkalmazunk. Ebéd után, 1 és 3 óra között a munkatérben kiemelten figyelünk arra, hogy nem beszélgetünk és nem zavarjuk egymást. llyenkor, ha valakinek mégis dolga van a másikkal, rendszerint Slacken megy a közvetlen megkeresés, amit a másik fél akkor olvas el, amikor a saját ritmusa szerint be tudja fogadni.

A másik ehhez kapcsolódó szabály, hogy a fejhallgatós ember védettséget élvez. Az már az ő felelőssége, hogy lelőtte-e a Slacket, hogy ne zavarják, és az ő döntése, hogy mikor reagál.

4. Kapcsolatok — Céges ebéd és retrospektív

Minden demónapon közösen ebédelünk. Ehhez elengedhetetlenül fontos egy akkora konyha, ahol mindenki asztalhoz tud ülni, és együtt elfogyasztani a reggel megrendelt fogásokat. Úgy gondolom, hogy ez egyébként is az egyik legfontosabb kritérium a jó munkatér kialakításakor. A konyha a legfontosabb helyszíne a kapcsolatok kiépülésének. A demónapon szoktuk megünnepelni a szülinaposokat is, és a betolt cukorbomba után a délutáni retró is jobban megy.

5. Pozitív érzelem — #thanks csatorna

Az egyik legjobban pörgő céges csevegőszobánk a #thanks nevet viseli. Thamas vetette fel, hogy próbáljuk ki, hátha beválik. Jó érzés kifejezni a többiek előtt, ha hálás vagyok valakinek a segítségéért. Úgy tűnik, hogy ezzel más is így van.

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.