Egy élő szervezet
Megbízható munkahelynek hirdeti magát a szolgáltató központ, mely hosszútávú karriert és fejlődési lehetőséget kínál, mellé csomagban kapod a cafeteriát, fitness bérletet, céges mobilt, laptopot, valamint évi két db alkoholmámoros éjszakát a vidéki wellness szállóban csapatépítés címén, valami hasonló áll az álláshirdetésben. Kellemes munkahelynek nevezi magát a világcég újonnan nyílt budapesti részlege, vezető pozíciót kínál, melyben középkategóriás autót választhatsz, külföldi tréninggel kombinálva várost nézhetsz egy másik kontinensen, koktélpartikon és öltönyös üzleti vacsorákon vehetsz részt.
Csupán néhány tőmondatban keres viszont munkaerőt az a cég, mellyel a véletlenek véletlen találkozása során ismerkedtem meg, és még mindig nehezen hiszem el, hogy ilyen létezik és működik, nem is akárhogy. Nyilvánvalóan itt is megteremtik a kényelmes munkavégzéshez szükséges környezetet, legyen az modern iroda, playstation, babzsák, gitár, iPhone vagy a legújabb MacBook, de ez szükséges és mellékes, nem szemkiszúró fegyver. A cég elsődleges vonzereje a filozófiája és működési mechanizmusa. Az első beszélgetésen azt állította a cégvezető, hogy a legfontosabb a munkatársak jólléte, ebben mérik az eredményességet. Náluk nincsen hierarchia, nincsenek menedzserek semmilyen szinten. Ez kicsit anarchisztikusnak tűnt nekem, aki több olyan helyen is dolgoztam, ahol a recepciós nagy önérzettel viselte a facility manager feliratú kitűzőjét. És ezeken a helyeken nem nagyon érdekelt senkit, hogy a feladatot elvégző robotokban kik laknak, ők csupán erőforrások, bármikor helyettesíthetők.
Tovább megyek. Ebben a cégben nem ismerik a timesheet-et, a blokkoló órát, a monitorozást, a tervszámokat. Vállalások alapján dolgoznak, meséli az alapító. A munkaidő rugalmas, nincsenek hatékonysági mutatók, kötelezően ajánlott események, nincs havonta teljesítmény értékelés, nincsenek szigorú process-ek, nincs parancs. Aki ilyen munkahelyen szocializálódott, annak nyilvánvalóan ez tök természetes, és borzalmasan riasztóak lehetnek az efféle corporate a kifejezések. De én nem, és szkeptikus voltam. Az első gondolatom az volt, hogy ez a srác hazudik, ez egy álomvilág. A második az, hogy ha igaz, akkor már rég csődbe ment a cég. A harmadik pedig az, hogy ha az első és a második állítás is hamis, akkor én itt akarok dolgozni!
Mázlista voltam, úgy alakult, hogy megpróbáljuk. Belecsöppentem az ideálisnak lefestett munkakörnyezetbe és az azt átölelő cégfilozófiába, és azonnal láthattam, hogy a festmény bizony valódi, ez nem egy gépezet, hanem egy élő szervezet. Két itt töltött hónap után pedig azt is látom, hogy a szervezet működik, méghozzá jól. Az első hetekben keményen küzdöttem, hogy visszatartsam a belémrögzült corporate neveltetés okozta zsigeri reakciókat, melyek régebben már az eredeti környezetükben is ellenérzéseket váltottak ki belőlem, de ebben a kontrasztban teljesen értelmetlennek és értelmezhetetlennek tűnnek. És annak ellenére, hogy minden porcikám, mely munkavégzésre teremtetett, azonnal ösztönösen azonosult ezzel az újonnan megismert filozófiával, mégis nehéz eleinte az átállás. Sok az évek során felgyűlt, begyepesedett tapasztalat. De mára úgy érzem, hogy ezek nagy részét levetkőztem, és egészen biztosan látom, hogy az eredményesség receptjének legfontosabb hozzávalója az emberközpontúság. Az étel is mennyivel finomabb, amikor élvezettel főzik, és amikor számít a szakácsnak, hogy ízlik-e a főztje!?
További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.
