Semmi

Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”. Jöttek a válaszok, volt akit a csapatjáték motivált, volt akinek a téma volt kedves, volt akinek az ügyfél, volt aki a pénzt emelte ki. Ekkor megszólalt, és egyetlen szót mondott, amitől liftezett egyet a gyomrom:

- Semmi.

Itt ülünk azért, hogy megrajzoljuk a közös motivációs teret, erre jön, és benyögi, hogy semmi. Itt ez a csapat, amelyik már letett az asztalra egyet, s mást. Ahol fél szavakkal is megértik egymást, ahol a kód gyönyörű műalkotásként vonul a repóba, hogy másnap egy közös review keretében az egész menjen a kukába. Abban a cégben, amelyik köztudottan nem kilóra árulja a fejlesztőket. Ahol nincs titoktartási szerződés és nincs eladott idő.

- Semmi?

WTF? Hogyhogy semmi? Tudod te, hogy hány kört kellett lefutnunk azért, hogy megnyerjük ezt a projektet, és mennyit izzadtunk, amíg egy klasszikus szerződést agilis működésre konvertáltunk? Tudod te, hogy minden nap azon pörgök, hogy a csapatnak jó legyen, hogy motivált legyél te személy szerint is? Hogyhogy semmi??

- Semmi nem motivál ebben a projektben.

Bepánikoltam. Úristen, ez a srác óriási érték, és én nem vettem észre, hogy nincs jól. Mondhatott volna egy langyos félkész mondatot, hogy feszülés nélkül belesimuljon a környezetbe. De valamiért nem akarta megúszni. Pedig mondhatta volna akár azt is, hogy passz. De nem. Beleállt, és kimondta azt, amit gondolt. Köntörfalazás nélkül.

Felugrott a pulzusom, vettem egy mély levegőt, és elengedtem a késztetést, hogy bármiről is meggyőzzem. A probléma megoldása helyett figyeltem és kapcsolódtam.

Célkitűzős alkalom

Egy ideje szokássá vált, hogy minden projekt elején közösen megrajzoljuk a motivációs térképünket. Megnevezzük azokat a személyeket, akik érdekeltek a projekt sikerében beleértve az ügyfelet és a megvalósító csapatot. Bemondjuk, hogy szerintünk miben motiváltak, és mikor lesznek elégedettek a projekttel. Ez rendszerint gördülékenyen megy, szépen kirajzolódik a kép.

Ezután jön a személyesebb rész: miért áldozok sok órát arra, hogy ez a munka elkészüljön? A következő mozzanat, hogy mindenki felírja a táblára, hogy mit kér a csapattársaktól annak érdekében, hogy a szükséglete kielégüljön, majd tesz egy felajánlást, hogy mivel tudja segíteni a projekt megvalósulását.

A lezárás előtt mindenki választ egy színt, és azzal bejelöli azokat a kiejelentéseket, amelyekhez tud kapcsolódni. Ezzel kirajzolódnak a csapathangsúlyok.

Gergő rutinos abban, hogy miként lehet gyorsan, pörgősen tálalni súlyos kérdéseket, és befogadni rá a bármilyen választ. Az ilyen alkalmak segítenek kapcsolódni ahhoz az egyéni és csoport szintű szükségletekhez.

Egy hónap múlva

Túl vagyunk egy sikeres demón, elkészült a munka legnagyobb része. Kiváló eredményt adtunk át. A felhasználói visszajelzések jók, az ügyfél elégedett. Pedig nem oldottuk meg a problémát. Csak kapcsolódtunk.

További írásaink az integralvision.hu oldalon érhetőek el.