Diósy Antal, a Városliget lírai festője
Számos kiváló művész — festők, írók, zenészek — munkássága köthető a Ligethez; ezek közül néhányan elsősorban pihenni, feltöltődni jártak a parkba, de többen meg is jelenítették műveikben a városligeti helyszíneket. Diósy Antal (1895–1977) mindkét csoportba beletartozik: Damjanich utcai lakásából gyakran kereste fel pihenésképpen a parkot és különleges hangulatú, lírai festményeket is készített a Városligetről.
A sokoldalú, többféle technikával dolgozó művészt már 1929-ben az „akvarellfestés nagy mestereként” méltatta Elek Artúr, a kor jeles kritikusa. Diósy a második világháború után évtizedeken át készítette a Városligetről vízfestményeit, s a számos darabból álló képsorozaton a Liget szinte minden helyszínét megjelenítette. Egy 1978-ban megjelent kis kötetben — Pereházy Károly „A Városliget” című könyvében — a művész 23 akvarellképe látható, ennél azonban jóval több darabból állt a ligeti sorozat — , de darabjai mindegyike ma már nem fellelhető. Viszont ha művészeti aukciókon felbukkan egy-egy újabb Diósy-kép, mindig nagy érdeklődést kelt. „Az alkotásaiban ábrázolt valóság elveszíti hétköznapiságát, finom pasztellszínei, légiesen könnyed piktúrája nem rafinált ízlést takar. A formák elmosódnak az atmoszférában, a színeket halk harmóniába foglalja össze, melyből egy sem rikolt ki élesen. Diósy az ifjúság édenét is belefestette városligeti képeibe, valami lelki megtisztulás, a szép és jó iránti vonzalom élményét közvetíti velük” — jellemzi ezeket a műveket Pereházy Károly említett könyvében.
Diósy Antal művészeti tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában s a képzőművészeti főiskolán végezte, Körösfői-Kriesch Aladár tanítványaként. Mesterével freskót készített a zebegényi templomban, 1929-ben az Országházban, 1938-ban a kőbányai Kálvária kápolnában. Diósy ugyan elsősorban akvarellista volt, de nemcsak itthon, hanem Hollandiában és Franciaországban is sikereket aratott illusztrátorként is. Az 1937-es párizsi világkiállításon a magyar pavilon éttermének freskóiért kapott aranyérmet, később számtalan hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát.
Diósy Antalt jó barátság fűzte a híres színésznőhöz, Bajor Gizihez. A festő felesége, Nagyajtay Teréz — aki később Kossuth-díjas textiltervező lett — ugyanis Bajor Gizi jelmeztervezője volt. A híres színésznő villájában vészelte át Budapest ostromát a Diósy-házaspár. 1944 őszétől ugyanis a villa alagsorában bújtatta Bajor Gizi Kertész Róbert és Tamási Áron írót, Diósy Antalt és feleségét, ezen kívül első férjét, Vajda Ödönt és családját, továbbá második férjét, Germán Tibor orvost, aki zsidó származású volt, de Bajor nem engedte, hogy férje bevonuljon munkaszolgálatra. A szomszédok megtévesztésére a színésznő eljátszotta, hogy elbúcsúzik tőle a kertben, és egy barát öltözött be a férje ruháiba. Ez a barát Diósy Antal volt.
A művésznek nemcsak a Városligetről, de a budapesti utcarészletekről és a a Balatonról készített akvarellképei is szenzációszámba mennek egy-egy árverésen. Diósy ugyanis gyakran adományozta el képeit műértőknek, s ezek az alkotások néha felbukkannak. Keresztury Dezső szerint a festő „villanásnyi színfoltokból összeálló, mégis a teljesség jogos igényével jelentkező” képei sok mindent megőriznek az eltűnt idők hangulatából.
Martos Gábor így ír a Műértő 2017. januári számában: És hogy vajon miért festett a művész ennyi képet a Ligetről? Aligha csak azért, mert a téma „kézre esett” neki, hiszen a szomszédban lakott. Úgy tűnik, Diósy amúgy is szeretett sorozatokban gondolkodni: szép számmal vannak balatoni képei is, mivel a háború előtti években és „az ötvenes és a hatvanas években a nyarakat rendszeresen Siófokon töltötte, a két móló közé benyúló »szigeten«, a Nemzeti Színház nyári üdülőjében. Karinthy Ferenc is itt találkozott Diósyval, aki, mint írja, »az erkélyről szokta festeni a Balatont, mindig ugyanonnan s mindig ugyanazon öbölrészletet, de azt mondta, sose látta és sohase festette kétszer egyformának a színét… .« Mint ahogyan a Ligetet sem látta kétszer ugyanolyannak: minden ott készült képe is más és más — miközben mégis mind ugyanolyan. Olyan, amilyennek talán csak Diósy látta: mesebelinek, tündérinek, idillinek.
Ma már aligha tudna Diósy Antal a Damjanich utca 9. alatti lakásából “csak úgy” átsétálni a Ligetbe: az 56-osok tere le van zárva az építkezés miatt. A házon pedig, ahol textilművész feleségével, Nagyajtay Terézzel lakott, nem jelzi emléktábla a művész-házaspár nevét. A festmények azonban talán megőrzik alkotójuk nevét az utókor számára s megmutatják azt az idilli világot, amilyennek Diósy Antal látta az egykori Városligetet.
Felhasznált irodalom:
https://utolsopercek.blog.hu/2015/01/12/februar_3_szombat_905
