Dr. Matlák Gábor védőbeszéde—Ligetvédők „csoportos garázdaság” tárgyalás, 2020. 02.05.
Újabb részletek a civil tüntetők ellen elkövetett törvénytelenségekről
Több cikk is foglalkozott már a 2016-os “liget balhé” jól észlelhető törvénytelenségeivel, amelyeket a rendőrség, és a helyszínre érkező verőemberek követtek el, például az alábbi átlátszós cikk:
2020 február 5-én újabb tárgyalásra került sor a városligeti 2016. júliusi civil demonstráció felszámolása kapcsán. A tárgyalás eredménye: nyolc civil vádlottat első fokon 100 óra közmunkára ítéltek, egyet felmentettek. A védelem fellebbezni készül.
A jogvédő civileket elítélik, a törvénytelenül eljáró verőemberek ügyét nem firtatják?
Azért felháborító ez az ítélet, mert egy korábbi bírósági tárgyalás ítélete szerint a demonstráló civilek jogosan tartózkodtak a területen, és rendőrségi túlkapás volt az eltávolításuk. Tehát ahol egészen világos az érdeksérelem, az a civil demonstrálók által elszenvedett vegzálás, értéktárgyaik eltulajdonítása, és rongálása, és a demonstráció felszámolása. És éppen ők lettek elítélve, a törvénytelenül eljáró verőemberek, és a hibák sorozatát elkövető rendőrök pedig megússzák a dolgot?
A 444 összefoglaló cikke a tárgyalásról:
A nyilvános tárgyaláson Dr. Matlák Gábor mondott a civil vádlottak védelmében beszédet. A beszédből fontos részletek derülnek ki, amelyek újabb fényt derítenek a torz igazságügy és Kubatov verőemberei kapcsán kirajzolódó mai magyar valóságra, ezért a beszédet teljes egészében közöljük.
A következő szöveg a Tilos rádió műsorában elhangzott hanganyag átirata, a kiemelések, gondolatjelek közötti címsorok a Ligetvédők értelmező kiegészítései. A beszéd eredeti hanganyagából és a szöveges átiratából a személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében az elhangzó neveket kihagytuk.
Dr. Matlák Gábor védőbeszéde
Ligetvédők „csoportos garázdaság” tárgyalás, 2020. 02.05.
Mielőtt a védőbeszédemet elkezdném, előre bocsátok két dolgot. Az egyik az, hogy védőbeszédemben a büntető igazságszolgáltatás szerveit, a nyomozóhatóságot és az ügyészséget bírálni fogom, ebben semmi személyes nincs, az ügyésznő tökéletesen képviselte azt a vádat, ami itt van, ezért kérem, hogy a bírálatomat ne vegye magára.
A másik. Ezen a tüntetésen én is részt vettem, és gondolkodtam is, hogyan tudok többet segíteni: ha tanúként vagy védőként járok el. Végül úgy döntöttem, hogy védőként tudok többet segíteni. De az ügy személyesen is érint, hiszen nagyon kevésen múlt, hogy magam nem vádlottja vagyok ennek az ügynek. Konkrétan azon múlt, hogy Xxxként azonosítottak engem, és őt próbálták behúzni olyan cselekményekbe ebben az ügyben, amit én „követtem” el, azonban nem tudtak azonosítani a videofelvételeken, csak ezért nem ülök a vádlottak padján. Így pontosan értem, hogy ezekben az emberekben mi játszódik le, és értem, hogy milyen érzés a vádlottak padjára kerülni olyan ügyben, amiben az ember a legjobb meggyőződése szerint a közösség érdekében és nem a közösség ellenében cselekszik, és konstruálnak ebből egy olyan ügyet, ami nem független a mindenkori hatalomnak a véleménynyilvánítással kapcsolatos és a büntetőjog koncepciózus felhasználásnak gyakorlatától, bár nem az ötvenes évek gyakorlatának értelmében, minőségben.
Pontosan tudom, hogy mi történt, sokkal jobban emlékszem rá, mint néhányan, akik a saját védelmükben nyilatkoztak, figyelemmel követtem, és jogászként néztem végig, hogy mi történt.
— Bejelentett, legális tüntetés —
Éppen ezért például Xxx tanúkihallgatása rendkívül tanulságos volt. A cselekmény tényállási részével is foglalkoznunk kell. Az ügyészség szépen összefoglalta, hogy az ő szempontjából itt mi történt. De ezt nem vonatkoztathatjuk el a kontextustól. Tehát itt zajlik egy tüntetés, ami nem aznap délután óta tart, hanem ez egy februártól december végéig bejelentett folyamatos területfoglalásos tüntetés. Be van jelentve, nincs ellene a rendőrségnek kifogása, incidensek nélkül folyik február eleje óta. Ennek a demonstrációnak kialakult egy rendje: vannak, akik kint laknak a ligetben, vannak, akik őrszolgálatot teljesítenek, vannak, akik az interneten népszerűsítik a célokat, vannak zenészek, akik kiköltöznek a hangszereikkel és részt vesznek a hangulat alakításában, vannak, akik élelemmel látják el a kintieket, vannak, akik a közelben laknak és megengedik, hogy akik kint laknak, hozzájuk járjanak mosakodni, átöltözni.
Kialakul egyfajta rend, amiben sem a hatóság sem a demonstrálók semmilyen jogsértést nem követnek el hónapokon át, ez válik az élet rendjévé a volt Kertem helyén, ahol ma a Zene Háza alapjai vannak, ami akkor egy fákkal beültetett terület volt. Hiszen a demonstráció fő célja az volt, hogy ezeket az épületeket ne építhessék meg ott, a fákkal beültetett közparkban.
— A tüntetés feloszlatása —
Ezek alatt a hónapok alatt a hatalom kereste azokat az eszközöket, hogy hogyan lehet az alaptörvény, az alkotmányos jogszabályok létező legkisebb sérelmével ezt a demonstrációt felszámolni.
Azt az eszközt találta erre, hogy kiad egy építési engedélyt, és keres egy jegyzőt, aki hajlandó a nevét és arcát adni ahhoz, hogy építési területté nyilvánítsa a demonstrációs területet — ilyent már egyébként többször alkalmaztak Magyarországon tartósabb tüntetések felszámolására, tehát ez azóta bevált.
Ennek megfelelően ezt az engedélyt kiadták, ezt a petíciót aznap hajnalban felolvasták. A tüntetők úgy reagáltak, hogy passzív ellenállásba kezdtek, kiláncolták magukat a megfelelő helyekre, hogy ne lehessen őket eltávolítani.
— Sorozatos rendőri hiba: a terület jogellenes kiürítése, a személyes tulajdonnal szembeni jogsértés —
A rendőrség eltávolította a demonstrálókat. Ez munkaidőben történt, tehát viszonylag kevesen voltak jelen azok közül, akik később ebben a demonstrációban részt vette. Majd elkövette a rendőrség az első nagyon súlyos hibát, hiszen a rendőrség nem értelmezi a jogszabályokat, tehát nem tudhatta azt, hogy jogellenes volt ez a kiürítés, parancsot teljesítettek. De arra nem lett volna joguk, és semmilyen ésszerűségi elv nem állt a mellett, hogy ne engedjék meg a tüntetőknek azt, hogy elvigyék a saját dolgaikat. Saját dolgaik nem csak az ott felállított sátrak, a zenészek hangszerei, de mobiltelefonok, pénztárcák, személyes iratok is voltak ezek között. Kiürítették úgy a területet, hogy erőszakkal kivitték az embereket. Sőt, aki nem tanúsított ellenállást, aki azt mondta, amikor a rendőrség megérkezett, hogy aláveti magát a rendőri intézkedésnek, annak sem engedték meg, hogy a sátrából kivigye a laptopját, pénztárcáját, mobilját. Ennek semmilyen racionális indoka nem volt, ez egy súlyos érdeksérelem volt, amit a rendőrség azzal intézett el, hogy majd mindenről jegyzőkönyvet vesznek fel és mindenki visszakapja mindenét.
— Futballhuligánokhoz szokott verőemberek békés civilek ellen —
Igen ám, de közben megérkezett a K kommandó, a Valton Security és alvállalkozói, a Xxx és Xxx urak által vezetett csapat. Erről a csapatról azért egy kicsit hadd beszéljek. Ezek az emberek már többször kerültek a médiába.
Ezek azok a biztonsági őrök, akik a specialistái annak, hogy hogy lehet erőszakos tömeget megfékezni. Ugyanis évek, évtizedek óta gyakorolnak a futballpályákon.
Ennek a módszere az, hogy a stadionban egy saját területet kialakítanak, majd a demonstrálókkal vagy adott esetben a futballhuligánokkal szemben agresszíven, őket szidalmazva fellépnek, kiprovokálják, hogy látszódjon, hogy kik a hangadók. Majd amikor eldurvul a helyzet, akkor a hangadókat behurcolják az ő területükre, ott a rendőrség jelen lévő képviselőinek félrenézésétől vagy kollaborálástól, vagy ne adj isten jogszerű fellépésétől függően ezeket az embereket bántalmazzák, vagy nem bántalmazzák.
Elég az hozzá, hogy az lesz a vége, hogy ezeket az embereket garázdaság vagy mindenféle más bűncselekmény vádjával bíróság elé állítják.
Soha nem történt olyan, hogy ilyen esetben az így fellépő biztonsági őröket állították volna bíróság elé.
Ez az a magatartásforma, ami ezeknek a securitysoknak, különösképpen a vezetőiknek a bevett módszere. Xxx ekkor az MLSZ biztonsági tanácsadója volt. Xxx úr pedig általában ilyen problémamegoldó ember volt akkor, ha a biztonsági őrséggel kapcsolatban valami probléma merült fel, vagy ha — nem mondom meg kihez közel álló — emberek olyan helyzetbe kerülnek, amit ilyen módon kell elrendezni. Legutóbb a sajtóban a Borkai videó erőszakos visszaszerzése kapcsán indított sikertelen akcióban szerepelt Xxx és Xxx úr fényképpel ellátva. Ezt nem akarom a továbbiakban kommentálni.
— Demonstráló tömeg érkezése —
Folytatva az eseményeket: amikor megérkeztek a munkából a demonstrálók, az a több ezer ember, azzal szembesültek, hogy bent nem rendőrök vannak már, hanem biztonsági őrök. A rendőrök a saját nem megfelelő eljárásukat — miszerint nem engedték a benti személyes holmikat kivinni — tetézték azzal, hogy a területről levonultak (a rendőrség már csak később, a demonstrációra tért vissza), és átadták a területet ezeknek a biztonsági embereknek, Xxx és Xxx beosztottjainak.
— A verőemberek személyes értéktárgyakat tulajdonítottak el és rongáltak meg —
Így előállt az a helyzet, hogy — nem szeretnék senkit bűncselekménnyel vádolni, bár nem hiszem, hogy jogellenesen tenném ezt, hogyan fogalmazzak — az őrök kialakítottak egyfajta viszonyt a bent lévő értéktárgyakra vonatkozóan, és ezt többen elkezdték a kerítésen keresztül szóvá tenni.
Ez volt az a momentum, ami miatt az OSB lapok és geotextíliák felszerelésére sor került, hogy ne kerülhessen rögzítésre az, hogy ezek az emberek nem a legmesszemenőkig, és a római jogból ismert felelős őrzés magatartását tanúsítják az ottani értéktárgyakkal kapcsolatban.
Ez nem csak az eltulajdonításra vonatkozott, hanem amit nem tudtak eltulajdonítani, azt pusztították módszeresen, tehát a napelemek kalapáccsal szétverése, az ott talált dobnak késsel való tönkretétele stb. Ezek mind olyan esetek, aminek többen szemtanúi voltak. Ezekről vannak videofelvételek. De az a lényeg, hogy mire több ezren megérkeztünk, addigra ezt a tüntetésen már mindenki tudta. Elterjedt, hogy a rendőrség átadta a területet a biztonságiaknak, és bent a területen a biztonságiak vannak, akik lopják és pusztítják az értékeket, és a rendőrség nem tesz semmit. Ez volt a harmadik momentum, amiben a rendőrség nem állt a helyzet magaslatán.
Ezeket a jogsértéseket folyamatosan jeleztük a rendőrségnek, és a rendőrség meg sem hallotta őket.
A rendőrség körülbelül úgy járt el, mintha mi futballhuligánok lennénk a Rába ETO-Ferencváros mérkőzésen, és ott próbálnánk a biztonsági őrséggel szemben a rendőrséget valamilyen jogvédő magatartásra sarkallni. Ezen nagyon-nagyon sokan felháborodtak. Megindult a párbeszéd, hogy „bűnözőket védtek”, „ti vagytok a bűnözők”. Itt egy zárójelet tennék: még a biztonsági őrök között felismertem az egyik védencemet és megkérdeztem: kedves Attila, ha ellened életellenes bűncselekmény miatt eljárás folyik, akkor te hogyan lehetsz biztonsági őr? Azt mondta, hogy nem kértek semmit, csak már véget ért az eljárás és behívtak.
A bekiabálások, kikiabálások folyamatosak voltak, igen, előfordult az, hogy bentről dobálták a kint lévőket, nem féltéglákat kell elképzelni, de repültek kavicsok, egyebek, a kintről dobálást én nem láttam, de mindegy, most nem tanúvallomást teszek, hanem védőbeszédet mondok. Az jelen volt a tüntetők közötti közbeszédben, hogy jogellenes a helyzet, és a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán, ami súlyosbította a helyzetet. A rendőrséghez jellemzően a tüntetők fordultak saját jogos érdekeik védelmében. Ha ez egy garázda tüntetés lett volna, ahova azért érkeznek az emberek, hogy ott garázda bűncselekményt kövessenek el, a biztonsági őrök, a rendőrség, az általuk odahordott mindenféle OSB lapok és geotextíliák rovására, akkor nem fordulnak a rendőrséghez azért, hogy a rendőrség csináljon már valamit ennek a helyzetnek a megoldására. Tehát abszolút jogkövető magatartás külső kellékei nem a biztonsági őrök részéről voltak meg, hanem a tüntetők részéről. Egyébként a tüntetés rendezetten zajlott, én már sokkal korábban féltem, hogy elszabadulnak az indulatok, mint amikor tényleg elszabadultak.
— Hangadók kiemelése, megfélemlítése —
Az indulatok akkor szabadultak el, amikor Xxxet és Xxxet behurcolták a területre. Ez számomra teljesen nyilvánvalóan annak a futball biztosító biztonsági őrségnek az eljárási protokollja, miszerint kiemelik a hangadókat. Ez egyébként a rendszerváltás előtt a rendőrségen le volt írva, hogy így kell eljárni a tüntetőkkel szemben. Hangadókat kiemelni, többiektől elkülöníteni, olyan helyre hurcolni, ahol a többek nem látják, ott kihallgatni, megfélemlíteni. Letérdeltették őket. Lefektették őket a markoló alá, ezt többen látták kintről, nem tudtuk, hogy ezekkel az emberekkel mi van.
Egy nagyon fontos körülmény: a rendőrök nem egyenruhában léptek fel. Amíg a TEK nem érkezett meg, addig az ott lévő rendőrök többsége biztonsági fényvisszaverő mellényben volt, és a biztonsági őrük is pontosan így voltak öltözve. Régen, 40–50 éve erre nagy hangsúly fektettek, hogy a rendőrök, különösen, ha tömegesen intézkednek olyan területen, ahol összekeverednek civilekkel, akkor egyenruhában lépjenek fel, mert a rendőri egyenruha az, ami mindenkiben tudatosítja, hogy ez egy rendőr, az meg nem az. Ez itt nem történt meg.
Látványosan és szándékosan ugyanúgy öltöztek a biztonságiak, ahogy a rendőrök egy része. Emiatt senki nem tudta, hogy azok, akik Xxxet és Xxxet oda behurcolták, Xxxet bántalmazták is súlyosan, hogy azok közül ki rendőr, ki biztonsági őr.
Utóbb, itt a tárgyaláson derült ki, hogy akik behurcolták őket, azok rendőrök voltak, majd azt mondták nekik, hogy maradjanak itt, és a biztonsági őrök biztosították ezt. Eközben került sor Xxx bántalmazására. Xxx ugyanis alávetette magát ennek az eljárásnak, őt nem bántalmazták, Xxx azonban kiabált és szidalmazta az őt amúgy jogellenesen ott tartó embereket, ezért őt bántalmazták.
A tüntetésen ekkor szabadult el minden. Elterjedt egy pillanat alatt, hogy valakiket közülünk bevittek. Xxx, azóta parlamenti képviselővé választott tüntető és én, ketten elmentünk a rendőrségre, az intézkedő rendőrök parancsnokához, és megmondtuk, hogy na, ez így nem megy. Az, hogy nem intézkednek semmit, csak a tüntetők ellen, az egy dolog. De az, hogy megengedik ezeknek a figuráknak bent, hogy bevigyenek embereket, akiket ők kiválasztanak valamilyen magatartás alapján, és ezeket rendőri segédlettel beviszik — mert rendőri segédlet nélkül ez akkor azért már nem nagyon ment –, de hogy ott nem a rendőrök, hanem ezek a kopaszok vigyáznak rájuk, ezt nem teheti meg a rendőrség. Ha ő intézkedik velem szemben, és a személyi szabadságomban ideiglenesen korlátoz akár úgy, hogy azt mondja, hogy maga most maradjon itt — ez egy enyhe korlátozása a személyi szabadságnak, de jogszerű, mert a rendőrség járhat el így intézkedés közben –, de azt nem teheti meg, hogy engem rábíz három kopaszra. Hogy akkor most ők vigyáznak rád. Ilyen nincs. Ezt a rendőrség nem teheti meg. Vagy az van, hogy azt mondja a rendőr, hogy maga maradjon itt, és akkor nekem ott kell maradnom, vagy…
Xxx képviselő úrral — akkor fővárosi képviselő volt — odamentünk és megmondtuk a rendőröknek, hogy így vér fog folyni, ha itt nem lesz rend, ha továbbra is elszabotálják az intézkedést, mert ez nem maradhat így, hogy túszul ejtenek embereket.
Elraboltak közülünk valakit és túszul ejtették. Túszokat szednek. Nem arról volt szó, ahogy a rendőrök intézkednek Xxx és Xxxel szemben, hanem a kopaszok túszokat szednek a tüntetők közül.
— Tárgyalás a kopaszok egyik vezetőjével —
A rendőrség összeengedett minket Xxx úrral, ahol Xxx úr tárgyalás helyett azt az arrogáns dolgot engedte meg magának — amit itt sem tagadott a kihallgatása során –, hogy amikor megtudta, hogy én ügyvéd vagyok és ebben a minőségemben próbálom a jogszerűségre felhívni a figyelmüket, akkor megfenyegetett azzal, hogy a kapcsolatain keresztül kizárnak engem a kamarából. Ezt ő el is ismerte, erről hangfelvétel is van. De körülbelül ez volt a hozzáállásuk és az arroganciájuk.
— Igazán elszabadulnak az indulatok —
Ezek a tárgyalások eredménytelenül végződtek, és valóban ki is tört a balhé, amikor látták azt, hogy Xxxet ténylegesen bántalmazzák. Eddigre már a geotextíliákat és az OSB lapokat nagyjából már felszerelték, bár ezeket a tüntetők közül többen próbálták megakadályozni. A geotextilia csíkokból állt. Én magam is részt vettem abban, hogy a csíkokat széthúzzam, és filmezzem, hogy odabent mi történik. Egész egyszerűen azért, mert úgy láttuk többen, hogy abban a helyzetben, ami kialakult, miszerint bent totálisan jogellenes dolgok történnek, súlyos bűncselekmények, és a rendőrség, amikor aktívan, felhívjuk erre jogászként a figyelmet, akkor sem hajlandó ez ügyben érdemi intézkedéseket tenni. A bent lévők vezetőjeként fellépő Xxx pedig arrogáns magatartás kíséretében elutasítja a közreműködést abban, hogy bármi másképp legyen, akkor úgy gondoltuk, hogy az egyetlen eset, ami a bent lévők biztonsága és az egész helyzet eszkalálódását megakadályozhatja, az, ha ezekről felvételt készítünk minél többen. Amióta elterjedtek a kamerás mobilok, nagyon sok esetben az erőszakot az fogja vissza, ha hárman-négyen elkezdjük filmezni, mi történik. Akkor valahogy mindenki, akinek olyan hatalmas gerjedelme van arra, hogy a másik ember lerendezze erőszakosan, rögtön eszébe jut, hogy jogkövetkezménye lehet annak, ha ezek a felvételek kikerülnek az internetre. Nagyon sok erőszakos cselekmény elfajulását megakadályozza a filmezés.
Itt is valami hasonló kezdődött. Ennek lett az a következménye, hogy aki odatette a kezét a kerítéshez, hogy filmezzen, vagy felkapaszkodott a kerítésre, urambocsá’ megpróbálta megakadályozni az OSB lapok felszerelését, akkor ezeket az embereket a lehetőségek és a pillanatnyi buzgalmuk szerint bántalmazták bentről. Több embernek ráütöttek a kezére különböző tárgyakkal. Xxx, aki mellettem állt két-három méterre, amikor ez előfordult vele, ő nem is emlékezett arra, hogy ő mit csinált. Kapaszkodott a kerítésbe, és próbálta csillapítani azokat, akik kint voltak, és azt a kezét, amivel kapaszkodott a kerítésbe megütötték bentről úgy, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okoztak neki.
— Az eseményeket komplexen kell a bíróságnak értelmeznie —
Ennek azért van jelentősége, mert ezeket a magatartásokat, amiket az ügyészség képviselője összeszedett a videofelvételek és a tanúkihallgatások alapján, nem lehet steril módon, ebből a kontextusból kiemelve elbírálni, ha olyan helyzet áll elő, hogy a személyi szabadság sérelmére követik el egy jogellenes alaphelyzetben. Hiszen a jegyzőnek nem volt joga kiadni ezt az utasítást, ilyenről nem volt szó, hogy el lehet foglalni a kertemet egy aktív, rendőrség által nem kifogásolt demonstrációtól, ezt utólag a bíróság megállapította, és kénytelenek voltak visszaadni a volt Kertemet két évvel később, erről jogerős bírói ítélet van. Tehát utólag a bíróság is igazolta a tüntetők passzív ellenállásának jogosságát.
— Jogellenes alaphelyzet rendőrségi hibákkal tetézve —
Tehát jogellenes alaphelyzet van. Ilyen módon lépnek fel a biztonságiak. A rendőrség sorozatos hibák — és ki merem mondani –, törvénytelen és jogellenes eljárás során aktívan asszisztál ahhoz, hogy ez a helyzet kialakuljon, majd amikor erre tömegesen felhívják a rendőrök figyelmét, a demonstrálók részéről többek között magukat igazoló jogászok is, akkor az a maximum, amit a rendőrség csinál, hogy jó, akkor itt Xxx, tárgyaljátok meg.
— A tüntetőket videófelvételek alapján azonosítják, éjszaka kimennek lakásukra, a verőemberek bűncselekményeivel nem foglalkoznak —
Utána történik ez, hogy bántalmazzák azokat az embereket, akik részt vesznek a demonstrációban. Mit csinál ezután hatóság. A büntető igazságszolgáltatás…. Aki Xxx kezét eltörte, annak a személyi azonossága nem állapítható meg. Amikor ugye elvileg a biztonsági őrség minden tagja munkakönyvvel bejelentve ott van, és legfeljebb 60–70 –en voltak. Aki bármi olyat csinált, amire utólag ráhúzható a garázdaság, rongálás, vagy bármilyen közösségellenes magatartás, erőt és fáradságot nem kímélve, videofelvételeket több órán át nézegetve, több ezres tömegből megpróbálják több-kevesebb sikerrel ezeket az embereket azonosítani. Éjszaka kimennek a lakásukra, behurcolják őket. Xxx testvére csak azért nem vádlott, mert a rendőrség ugyan azonosította vádlottként, de az események alatt véletlenül éppen Portugáliában volt, amit bizonyítani is tudott. Xxx úr pedig azért nem vádlott, mert sikerült a rendőrségen bebizonyítania, hogy nem azonos velem.
Mindenféle eszközt a legmesszemenőbbekig megragadtak arra, hogy a tüntetőknek — ahogy Xxx az első, bíróság előtt tett tanúvallomásában fogalmazott — a geotextília sérelmére elkövetett bűncselekményét kivizsgálják, felderítsék.
De a rendőrség semmit nem tett annak érdekében, hogy akik a valódi, személyes szabadság korlátozására irányuló, illetőleg több embernek súlyos testi sértést okozó bűncselekményeket elkövették, azokat az embereket akár azonosítsa. Pedig azok azonosítása jóval könnyebben ment volna.
— A bíróság kettős mércét alkalmaz? —
Ennek azért van jelentősége, mert amikor egy bíróság ítéletet hoz — természetesen a bíróság függetlenül a politikai kontextustól és kizárólag a jogszabályok alapján és a tárgyaláson elhangzottak, illetve a becsatolt anyagok alapján hoz ítéletet, de a társadalom a bíróságot általában végrehajtó szervként látja. Tehát amikor a bíróság ítéletet hoz, az valamilyen szinten — abban a kontextusban, hogy van az államhatalom és vannak az állampolgárok, abban az értelemben — a bíróságot az államhatalom valamilyen szervének tekinti. És vannak olyan iskolák, amelyek ezt így is gondolják. Tehát az igazságszolgáltatást az átlagember egy egységnek látja, az első rendőri jó napot kívánoktól a jogerős ítéletig, és annak — ne adj isten — BV-ben történő végrehajtásáig, és a viszontlátásra ne találkozzunk többet című szabadulásig.
Ezért amikor a bíróság ítéletet hoz ebben a kérdésben, azt gondolom, hogy a bírói eljárásnak az éthoszától nem függetleníthető az, hogy azok ellen, akik Xxxnak az ujját eltörték, nem indult eljárás. Azok pedig, akik az OSB lapokat nem engedték felszerelni, ne adj isten berugdosták azokat, illetőleg a geotextíliát széthúzták, ne adj isten el is tépték, azok ellen pedig 3,5 év múlva, időt és fáradságot nem kímélve, bírói szakban lévő eljárás folyik.
Bűncselekménnyel vádolják őket, és fennáll az esélye annak, hogy marasztaló bírói ítélet születik, ahol megállapítják a bűnösségüket. Kiemelném, hogy a bíróság nem felelős azért, hogy az ügyészség mit hoz ide. Azért az ügyészség felel. Minden bírói ítéletnél figyelembe kell venni, hogy az milyen képet alakít ki az igazságszolgáltatásról az, aki erről értesül.
Az átlagember szintjén ez úgy fog megjelenni, hogy a tüntetőnek a kezét a biztonsági őr, a K gárda eltörheti, annak jogkövetkezménye ma Magyarországon nincs, de ha ezt megpróbálod lefilmezni, és ezért a geotextilia elszakad, akkor bíróságra kell járnod, itt kell ülnöd.
Arra hadd térjek ki, mint Xxx védője, hogy az ügyészség — és ezt ne vegye az ügyésznő személyesnek — 3,5 év eljárás után, az utolsó tárgyaláson jutott arra a következtetésre, hogy ez az ember nem követett el bűncselekményt, illetve arra a következtetésre jutott, hogy az általa elkövetett bűncselekmény az ügyészség álláspontja szerint nem bizonyítható. Mi változott meg az első tárgyalás óta? Eltűntek azok a videofelvételek, amelyek akkor bizonyították Xxx bűnösségét, most meg nem? Nem tűntek el. Kiderült, hogy voltak tanúvallomások, amelyek bizonyították volna az ő bűnösségét, csak a bíróság nem engedte az ügyészségnek ezeket a tanúvallomásokat ismertetni? Nem volt ilyen.
— Megvádolták, mert megtapsolta a kerítést letépőt —
Egy embert évek óta hurcolnak meg, akiről az ügyészség első pillanatban tudta — mert hiszen mivel vádolták meg? És a vádiratnak ezzel a mondatával mentem volna a sajtóhoz — hogy az a vád ellene, hogy egy tüntetésen tapsolt. Ez az a magatartás, amiért ez az ember 3,5 éve büntető eljárás alá van vonva. Xxx letépte a kerítést, és Xxxnak ez tetszett, és megtapsolta. És ezzel pszichikai bűnsegélyt nyújtott. Arra nem térek ki, hogy pszichikai bűnsegélynek vissza kell hatnia az alapelkövetőre, tehát ha Xxx először tépi le és Xxx utána tapsolja meg, akkor ez jogilag kizárt, hogy pszichikai bűnsegély legyen, hiszen a pszichikai bűnsegélynek az a lényege, hogy a ténylegesen elkövető nem követné el, vagy nem így követné azt el, ha nem kapná meg a bűnsegélyt. Az, hogy ők nem ismerik egymást, nem egységesen lépnek fel, és hogy utólag valaki megtapsolja őket, ehhez gratulálok, ha bárki, az ügynek bármilyen szakában ezt pszichikai bűnsegélynek értékelte. Erről nem akarok többet beszélni, mert az ügyészség, nagyon helyesen, ezt a vádat ejtette. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit töltött volna előzetes letartóztatásban Xxx, ha ő például azt mondja, hogy kivonja magát ez alól a büntetőeljárás alól.
— Jogi gumiszabály — bírói önkény döntheti el, mi az ami közösségellenes és megbotránkoztató —
A tényállásról nagyjából ennyit. A… minősítéssel kapcsolatosan a kollegáim már elmondtak nagyon sok mindent, amit én is elmondtam volna. Garázdasággal kapcsolatban van ez a kirívóan közösségellenesség és a másokban való megbotránkozás okozása.
Ezzel mindig bajban van a bíróság. Ez egy olyan fából vaskarika passzus, amit a bírói gyakorlat a pillanatnyi helyzetnek és körülményeknek megfelelően értékel. Ez nem jó dolog. Az, hogy valamit csinálok, és az kirívóan közösségellenes vagy nem, és másokban megbotránkozást, félelmet okoz, vagy nem, ahhoz nekem tudnom kell, akkor, amikor a cselekményt megkezdem, és nem azt kell találgatnom, hogy a bíróság majd ezt hogyan fogja értékelni. Az én saját ügyvédi praxisomban homlokegyenest eltérő értékelések is előfordulnak. Volt, akit felmentettek azzal, hogy azokban, akik ott voltak, azokban nem keltett semmi ilyesmit, úgyhogy ez nem az. Volt egy olyan eset is, amikor egy októberi késő éjszaka két ember egy üres vasúti töltés mellett, ahol a kutya nem járt, elkezdte egymást bántalmazni, majd ők maguk feljelentették egymást a rendőrségen, és a bíróság megállapította a garázdaságot, hiszen ha járt volna ott valaki — nem érdekes, hogy nem járt ott senki — akkor ez objektíve képes lett volna megbotránkozást és félelmet kelteni. Úgy érzem, hogy az ügyészség is erre az objektív álláspontra helyezkedik. Hogy nem az a lényeg, hogy a tüntetőket, a rendőröket, a médiát, bárkit zavarta volna ez a cselekmény, amit felrónak a vádlottaknak, hanem az számít, hogy ez objektíve alkalmas erre.
— A politika területére tévedt bíróság? —
Vizsgáljuk meg ezt az objektív alkalmasságot. Ilyenkor a bíróság két dolgot tehet. Vagy azt mondja, hogy elképzel egy általános társadalmi zsinórmértéket, egy sztenderd állampolgárt, és azt mondja, hogy ennek a sztenderd állampolgárnak a nézőpontjából kell ezt a cselekményt nézni. Tehát ha valaki dobál vagy gyújtogat, templomokat gyújtogat, futballmeccsen megrongálja a berendezést, szétver egy kocsmát, ez az átlagember, függetlenül annak nemétől, vallásától, szexuális irányultságától, bármitől, általában egy kihívó, közösségellenes magatartásnak értékeli, és az átlagember ott lapul majd a sarokban, mert félelmet érzett volna, vagy ha nem annyira félős, akkor legalább megbotránkozik.
A másik megoldás pedig az, és ez van elharapódzóban az utóbbi időben, hogy a bíróság azt vizsgálja, hogy van-e a társadalomnak olyan szelete, olyan ember, vagy embercsoport, akiben ez a cselekmény megbotránkozást kelt. Innentől fogva, ha ezt elkezdi a büntető igazságszolgáltatás, és eltéved arra a határterületre, ami a politikai véleménynyilvánítás és a gyülekezési-egyesülési jog gyakorlása, másfelől ennek a büntetőjog eszközeivel való aktív korlátozásának a súrlódási területe — pontosan értik, mire gondolok –, szóval, ha eltéved erre a területre az ügyészség — általában az ügyészség vagy a rendőrség –, akkor a bíróság nagyon kényes helyzetbe kerül. Ugyanis ha valaki egy politikai demonstráción követ el bármit, és a bíróságnak azt kell mérlegelnie, hogy ez a cselekmény másokban félelmet vagy megbotránkozást kelt, akkor megengedhetetlen bírói jogértelmezés az, hogy ezt kiterjesztjük abba az irányba, hogy van-e a társadalomnak olyan szelete. Hiszen pontosan erről szól a politikai vita, politikai demonstrálás, politikai véleménynyilvánítás, hogy van a társadalomnak egy olyan része, amelyiknek ez tetszik, és a szívéből szól, és van olyan része, akiben ez megütközést, megbotránkozást kelt. És sajnos ez történik, hogy nem azt nézi a bíróság sok esetben, ilyen esetekben, hogy az ügyészség úgy tesz indítványt, hogy a bíróság ne azt nézze, hogy a társadalom általános igazságérzete szerint mi történik, hanem azt nézi, hogy vannak-e olyan emberek a társadalomban, akikben ez megütközést kelt.
— Politikai jellegű tüntetés esetében nem működik a hagyományos bírói gyakorlat —
Itt van ez a — már nem kilenc, hanem nyolc — ember: amit ők csináltak, az bizony egy csomó emberben megütközést kelt. Egy csomó emberben pedig nem. Volt ezügyben közvéleménykutatás Budapesten. A 83% egyetértett azzal, amit a Ligetvédők csináltak akkor, ott. A maradék pedig vagy nem nyilatkozott, vagy nem értett vele egyet. Vannak ilyen emberek. De a bíróság nem tévedhet oda, hogy azt mondja, hogy a 83% nem érdekel, az érdekel, hogy van tizenvalahány %, akiben ez megbotránkozást kelt. Hiszen akkor ez végtelenül leszűkíti azt a bármilyen fajta nyilvános fellépést, amit nem politikai közszereplőként, hanem állampolgárként tesz valaki, hiszen mindig lehet találni a társadalom valahány %-át, a dolog jellegéből fakadóan, akikben ez megbotránkozást kelt. Én azt gondolom, hogy egy ilyen jellegű politikai tüntetésen az ügyészség által garázdának minősített cselekménynél a bíróság nem mondhatja azt, hogy kérem, ez azért garázda cselekmény, mert vannak olyan emberek, akiknek a szemében garázda ez a cselekmény, mert sajnos, bármilyen nehéz, az általános társadalmi zsinórmértéket kell figyelembe venni. Mikor 100, 200, 500 éve a garázdaság bűncselekmény és az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat kialakult, akkor ez egy jóval egyszerűbb társadalmi megítélés volt. A társadalom sokkal homogénebbnek volt vélelmezve, másrészt sokkal homogénebb is volt. Ma már ezer ember ezer féle dolgot gondol arról, hogy őt mi botránkoztatja meg. Gondoljunk csak a Pride felvonulásra, ami elég csúnyán megbotránkoztat egy csomó embert, más embereket viszont egyáltalán nem. Lehet azt garázda cselekedetnek minősíteni, nyilván egy csomóan meg úgy érzik, hogy nem az, pedig a társadalom 12%-a úgy értékeli, hogy őbennük ez súlyos megbotránkozást kelt.
Tehát én azt gondolom, a garázdaságot nem lehet a politikai élménytől elválasztani. Politikai demonstrációs felületen, pláne ilyen… helyzetben követi el valaki, azt, amit éppen elkövet, ezt garázdaságnak minősíteni nem lehet.
Lehet azt mondani, hogy XY felmászott a kerítésre, belökte az OSB lapot, emiatt az OSB lapot rögzítő 0,2 es drót elszakadt, és ez bizony rongálás. Lehet ezt mondani. Erőszakos magatartás, az erőszakos magatartás következtében kár keletkezett, akár adott esetben nem szántszándékosan. Mert ekkor a védelemnek olyan lehetőségei nyílnak meg, miszerint ez rendkívüli felindulásból történt, vagy jogos védelmi helyzetben történt, miszerint ennek a társadalomra való veszélyessége csekély.
Én azt gondolom, hogy a garázdaság ebben a helyzetben egy olyan gumicselekmény, ami jelentősen a jogbiztonság rovására megy, ha ilyen esetekben a garázdaság kerül megállapításra, ugyanis ezek a szabályok.
És higgyék el nekem, hogy én tüntettem 1988-ban is, amikor azt csoportos garázdaságnak minősítették, hogy hárman kimentek az utcára, és azt mondták, hogy Kádárnak mennie kell. Hiszen a társadalom jelentős részében ez megütközést, sőt, volt, akiben félelmet keltett. Nagyon sikamlós felület az, ha garázdaságot állapít meg a bíróság egy politikai helyzetben. Állapítson meg rongálást. Mondja azt. És akkor a másodfokon megküzdünk azért, hogy a rongálás megállt-e, vagy nem. Voltak-e olyan körülmények, amelyek a büntethetőséget kizárják stb. De a garázdaságnak azt a részét, hogy kihívóan közösségellenes, hogy másokban megütközést, félelmet kelthet, erre alkalmas — azt gondolom, hogy ez a jogértelmezésnek olyan szintű kiterjesztése, amihez nincs jogunk. A büntetőjogi normákat nem lehet kiterjeszteni. Nem lehet olyan ítéletet hozni, hogy XY bűnös azért, mert az ügyészség, bíróság kiterjesztve értelmezi a tényállásra a büntetőjogi normát. Ez egy megengedhetetlen kiterjesztés. Hogy ha a társadalom általános zsinórmértékétől elszakad.
Ha azonban lehántjuk a történtekről a politikát, az átlag állampolgár azt mondja: én ott tüntetek heteken át, majd jogellenesen kiraknak, az értéktárgyaimhoz nem férhetek hozzá, bár azt megígéri a rendőrség, hogy majd leltárba veszi és visszakapom őket. Ennek ellenére átadja a területet egy kopasz verőemberekből álló K gárdának, akik ezeket az értéktárgyakat kihívóan és demonstratívan részben magukévá teszik, részben megsemmisítik, majd utána az ez ellen tiltakozók közül két embert elhurcolnak. És minden jel arra mutat, hogy ezekkel az emberekkel szemben jogellenesen intézkednek, a rendőrség vagy félrenéz, vagy ott sincs, és valakiket ezek közül bántalmaznak. Ebben a helyzetben felrohan valaki a kerítésre és bedöntik az OSB lapokat, amelyek megakadályozzák, hogy ezt ellenőrizze, lássa, illetve széthúzzák a geotextiliát és adott esetben el is szakítják, és fényképeznek — ez a társadalom zsinórmértéke szerint nem kirívóan közösségellenes magatartás. És nem alkalmas arra, hogy másokban félelmet, megbotránkozást keltsen. Ez a dolognak a megerőszakolása, ha ezt így értelmezzük. Én azt gondolom, hogy ezt nem lehet így kiterjesztve értelmezni.
Ha a bíróság mindezek ellenére mégis úgy gondolná, hogy ezeket az embereket garázdaságban marasztalná, akkor én is azt kérném a bíróságtól, amit kollegáim is már kértek, hogy vegyük már figyelembe, amellett a sok-sok minden mellett, amit az ügyészség felsorolt és összeszedett, hogy ennek a társadalomra veszélyessége csekély. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ténylegesen elkövettük volna a bűncselekményt, akkor is a mindenkori védelem hivatkozhat arra, hogy fennállt a menthető felindulás.
Illetve vizsgáljuk meg a társadalmi veszélyességét, hogy milyen üzenetet közvetít az a társadalom felé, hogy Xxx kezét eltörni szabad, kővel dobálni embereket szabad, értéktárgyaikat összezúzni, megsemmisíteni szabad, ezt pedig lefilmezni, odamenni, ennek érdekében a láthatóság feltételeit akadályozó fizikai dolgokat eltávolítani, akár azok sérelme mellett, az viszont egy olyan bűncselekmény, ami 3,5 év után büntetőeljárást von maga után.
Úgyhogy elsődlegesen az elmondottak alapján bűncselekmény hiányában a vádlottak felmentését kérem az összes védencemnek, illetve a teremben ülő összes embernek…
A védőbeszédről készült eredeti hangfelvétel a Tilos rádióarhívumában meghallgatható:
