A Liget-projekt díja az európai (?) versenyen (?)

Egészen szűk körben versenyzett a Biodóm az ingatlanos díjért

A Parlament alapterületű Biodóm megépítéséhez letarolt parkrész légifelvétele (forrás: Ligetvédők)
„A Pannon Park Biodómját választották Európa legjobb szabadidős épületének” — láthatta többek között az index.hu nyitóoldalán százezernyi olvasó.

A városligeti építkezésekről annyi megtévesztő reklámot láttam már, hogy gondoltam, utánajárok. Vajon kikkel versenyzett az Biodóm? Hány száz épület indulhatott a versenyen a legjobb „European Leisure Architecture” díjért? Kétszáz? Háromszáz?

Még százat sem találtam.

Ebben az alkategóriában háromra bukkantam.

Ennyi versenyző közül választották volna a legjobbnak a Biodóm épületét? (A másik kettő mellesleg nem is igazán európai…)

De kezdjük az elején.

Régóta követem a Biodóm történetét. Az építkezéseket méltató újságcikkek mellett olvastam Lányi András publicisztikáját, Garay Klára erről írt cikkét. Később pedig a Ligetvédők számtalan beszámolóját (pl. itt és itt). (Egy se kapott akkora nyilvánosságot, mint a díj elnyerése). És persze a projekt reklámkiadványait.

Ezért is érdekelt a díj háttere. A verseny honlapján a nyerteseknél hat nagy kategória található földrajzi egységek szerint. Csak a „European 2018” kategóriában 35 „Best”, azaz legjobb díjat találtam, melyet az adott alkategória nyertese vihetett haza. De mennyi résztvevő lehetett egy-egy alkategóriában?

A Biodóm épülete a „Best Leisure Architecture Europe” díjat nyerte el, ezért ennek az egy alkategóriának néztem utána.

Egy, azaz egy jelöltet találtam, magát a Biodómot.

Némi ellentmondás viszont, hogy a díjazottak között a Biodóm mellett még két török épület is feltűnt, összesen tehát hárman lehettek. Európai verseny három résztvevővel?! És mindhárman díjat kaptak!

Valamit tán rosszul látok — gondoltam.

Fiam általános iskolai szavalóversenyét egy vagy három jelölt esetén meg se tartanák, ez pedig egy európai verseny! Írtam a szervezőknek, nehogy félreértés áldozata legyek.

Dawn Wightman, a The International Property Awards PR és marketing menedzsere válaszolt emailben. Két levélváltás után rákérdeztem a lényegre.

If I write, there were three nominees/participants in this category, I am not wrong, I hope?” (Ha azt írom, három nevezett/résztvevő volt ebben a kategóriában, ugye nem tévedek, remélem?)

“ Yes that is correct and thank you.” (Igen, így helyes, és köszönöm.)

Eszerint a European Leisure Architecture alkategóriában, ahol a Biodóm épülete a legjobbnak bizonyult, tényleg összesen két másik épület versenyzett.

Bele se menjünk abba, hogy Törökország mióta része Európának. Nézőpont kérdése. De azért a városligeti építéssorozatot népszerűsítő PR-osok, marketingesek csapatától több szerénység és tárgyilagosság kellett volna a díjjal kapcsolatban.

Nem méltó így telehinteni a sajtót, és a páratlan siker megtévesztő látszatát kelteni szakmabeliek, újságírók és legfőképpen a lakosság körében. Mindez ugyanis a mi pénzünkből valósul meg. Hisz a verseny és a díj köré épített hírverés árát is mi fizetjük…

Minden jel arra mutat, hogy a városligeti építkezéssorozatot kísérő, Budapest lakosságát, szakmákat, újságírókat is megtévesztő, milliárdos reklámgépezet újabb gyöngyszemére bukkantam.

Bár eljutna e kiegészítés ugyanannyi emberhez, mint az építkezéssorozatot népszerűsíteni akaró újabb megtévesztő reklámkampány! Félek, nem így lesz, és sokakban meggyőződéssé erősödik majd az így felépített látszat, és még nehezebb lesz a Városliget sorsáról érdemi vitát folytatni. Hisz ki is venné a bátorságot Európa legjobb épületének kritizálására?

UPDATE1: Az index kiemelten foglalkozott a díjjal. Főcímben, nyitóoldalon méltatta “Európa legjobb szabadidős épületét” (2018. december 5). 2018. december 14-én a nyitóoldal felén fél napon át volt látható egy hosszú cikk a Biodómról, amelyben az első bekezdés ismét a díjról szólt. Százezrekhez jutott el a PR kampány üzenete az index-nek köszönhetően.

Cikkem megjelenése előtt ezért elsőként az index főszerkesztőjének és a témával foglalkozó újságíróinak juttattam el írásomat. Arra gondoltam, hogy ők is elszenvedői a megtévesztő információknak, és hasonló nyilvánosságot fognak biztosítani a cikkemnek is. Nem így történt. Még csak nem is válaszoltak.