Bubblegazing
a verse translation
translated by Joe Váradi, original by Zsolt Miklya
I’d count bubbles, though it be in vain,
bubbles that dance in the summer rain,
pounding out a spectacular show
as only summer pavements will know.
What of winter, fall and spring?
They barely step into the ring.
Autumn bubbles burst in a hurry,
get buried in a leafy flurry.
Winter bubbles don’t get much traction,
deaf ears and an icy reaction.
Spring bubbles foam and boil,
swallowed by fresh seeded soil.
Only summer is so bubbly yet,
long as clouds their fuzzy rain drops sweat.
And soon the tranquil lake is asplash
with bubbles that splinter and crash,
and autumn mischievously creeps back,
you’d think it’s summer, sneaky old hack,
a granny, who combs silver tresses
and dreams of bygone sequin dresses.
The original, by contemporary Hungarian poet and author of children’s books, Zsolt Miklya (published by Móra and Parakletos):
Buborékleső
Megszámolnám, de úgyse tudom,
hány buborék táncol az úton,
mikor veri a nyári eső.
Csak a nyár ilyen buborékleső?
Mit tesz az ősz, a tél, a tavasz?
Egyik se les. És nem is szavaz.
Őszi buborék szétpattan hamar.
Eltakarja a színes avar.
Téli buborék kopogva jár
a jégparketten. Csúszik a táj.
Tavaszi buborék felhabzik és
gyorsan beissza a friss vetés.
Csak a nyár ilyen bubori még,
amíg felhővel teli az ég.
De nemsokára szétpattanó
buborékokkal fürdik a tó,
huncutkodva jön megint az ősz,
nyárnak hiszed még, pedig idős,
mint a nagyi, ki fürtös haját
kézzel fésüli, s tüsszent, nahát.
Thanks for your attention!
