Push notification - átok és áldás a lock screenen
Őszinte leszek: sosem szerettem igazán a push notification névre hallgató képződményeket. Volt egy rövid időszak, amikor semmi bajom nem volt velük, mert akkor még nem is ismertem őket igazán. Aztán amikor először találkoztunk úgy rendesen, rá kellett döbbennem, hogy nem vagyunk egymásnak valók - a hiba bennem van, nem benned, nem keresek most semmi komolyat, köszi.
Ebből talán már kiderülhetett, hogy én abba a “push notis” csoportba tartozom, amiben a felhasználók egyszerűen kikapcsolják őket, vagyis hát a legtöbbet. Sajnos rendkívüli módon nyugtalanít, ha az okostelefon gyakorlatilag soha véget nem érő ostrom alatt van az értesítések miatt. Időjárás, árfolyamváltozás, valaki írt, ismerősnek jelöltek, e-mailed érkezett, új kupon, lejáró kupon, fel nem használt kupon, sárga kupon, lyukas kupon, leértékelés a kívánságlistádon, VALAKI BECSEKKOLT VALAHOVA.
Természetesen hosszasan fejtegethetném, hogy melyik fenti példának mennyi haszna, értelme vagy létjogosultsága van szociális szempontból rohanó világunkban, de szeretnék ennél egy kicsit jobban az objektivitás talaján maradni. Ugyanis attól, hogy én nem szeretem őket, még nem válnak ellenséggé, és haszontalanok sem lesznek.
Szerettem volna a jelenség mélyére ásni egy kicsit, jobban megismerni az emberek percepcióját az értesítésekről, ezért a következőket tettük:
- Megnéztem egy jó adag kész kutatást és elemzést a témában, hogy az egész kérdést kicsit kontextusba tudja helyezni
- A tanácsadó csapattal összeraktunk egy kérdőívet, amivel Budapest egy forgalmas csomópontjában letámadtunk 200 embert
- Megpróbáltam igazolni vagy cáfolni a hipotéziseimet, és összefoglalni a látottakat
Az egyik alapvető hipotézisem pedig az volt, hogy a push notification vesztes helyzetből indul, ami nem segíti az érvényesülésben. Miért gondolom ezt?
Hátrányból indulva
A push notification egy olyan állatfaj, amely jellemzően nem köszön. Alaphelyzetben teljesen normális és elvárható, hogy egy általunk használt rendszer visszajelzést adjon nekünk arról, ha valami történik vagy éppen történnie kellene. Ehhez képest egy tipikus push notification ugye egyszer csak megérkezik a — figyelem szempontjából erősen korlátozott — életünkbe a semmiből. Ebben a helyzetben kellene valami nagyon-nagyon hasznosat közölnie velünk, hogy ne gondoljuk szemétnek, és ne hozzunk elhamarkodott döntéseket.
Nézzünk az előbb említett dologra két példát:
- A termosztát alkalmazása szól nekünk, hogy egy adott szobában a hőmérséklet 20 fok alá esett, mert ezt adtuk meg határértéknek.
- Egy közösségi alkalmazás jelzi nekünk, hogy VALAMI történik,
érdemes lenne megnéznünk.
Persze ezek szélsőséges példák, éppen ezért óriási a különbség a két üzenet hasznosságában. Az egyik esetben egy általunk meghatározott, deklarált paraméter mentén tájékoztat minket, aminek van létjogosultsága (ráadásul azonnal), míg a másik esetben egy feltételezés alapján közöl velünk önmagában értelmezhetetlen információkat, pusztán azért, mert az alkalmazás jelen van az eszközünkön. Ebből a hatalmas hasznossági szakadékból fakadóan az emberek igen eltérően reagálhatnak ezekre, és még olyan elfajzott egyedek is vannak, akik egy ilyen trauma miatt akár kilövik az összes értesítőt a telefonjukon, vagy csak mérhetetlenül szomorúak lesznek.
De most nem azért vagyunk itt, hogy a rossz példákat sorra vegyük, mert az kissé cheap win lenne. Inkább kicsit árnyalni szeretném a képet az értesítések jelenlegi helyzetéről, ehhez pedig átrágtam magam pár elemzésen, melyekben nagy az egyetértés azt illetően, hogy a perszonalizáció (lesz) a kulcs mindenhez, de van, aki már a tone of voice kapcsán is fordulópontot (okosabb copy = instant magasabb konverzió) vél felfedezni. A Localytics szerint pedig sokkal jobb az értesítők megítélése, mint három évvel ezelőtt. Sőt, viszonylag friss kutatásukban jelentős növekedésről számoltak be a perszonalizáció és szegmentáció terén, valamint javuló eredményeket mértek a szegmentált dinamikus értesítéseknél, ami ugyan nem feltétlenül meglepő, de fontos információ. Az elemzéseik azt mutatják, hogy az elmúlt pár évben ugyan elég jelentősen visszaszorultak a broadcast típusú “mindenkire-ugyanazzal-ugyanúgy-ugyanakkor” jellegű értesítések, de az átlagos opt-in rate alig mozdult valamennyit pozitív irányba, senki sem fedezte fel még a csodaszert, amitől hirtelen minden megváltozott volna. De egyre többen kísérleteznek a perszonalizációval, aminek természetesen ugyanúgy megvannak az előnyei és a hátrányai is. Például egyáltalán nem biztos, hogy mindenki örül annak, ha in-app behaviour alapján találunk ki neki valamit.
Nagyjából egy dolog van, amire általános igazságként hivatkoznak sokan: ha túl sokat használja valaki, az megütheti a bokáját. Ennek extrém példája az, ha valaki kevésszer használja, de akkor viszont nagyon rosszul, (lásd a fenti nem szándékos body shaminget). Ennek nagy lendülettel mond ellent az Urban Airship, amely szerint retention szempontjából óriási probléma lehet, ha túl kevés értesítést küld ki egy adott alkalmazás, nem kezdi el időben edukálni a felhasználóit, és nem használja elég hatékonyan és célirányosan ezt a csatornát.
A webes értesítéseknél kicsit más a helyzet, miután a böngészőben explicit engedély nélkül semmi ilyet nem kaphatunk. Ennek ellenére a PushCrew legutóbbi felmérése szerint az irány itt is ugyanaz: inkább kevesebbet, okosabban, személyre szabottabban.
Arról pedig még egy szót sem ejtettünk, hogy a felhasználónak egyátalán mennyire van lehetősége arra, hogy kedvére konfigurálja ezeket az értesítésket, és mennyire segíti őt az egyik vagy másik platform ebben a törekvésében. Amiről pedig végképp nem beszéltünk még, az annak a lehetősége, hogy valaki ennek az egésznek hátat fordítson a Center for Humane Technology (korábban Time Well Spent) útmutatásai alapján, beszürkítse minden ikonját, a nappaliban hagyja éjjelre a telefonját, mielőtt végezetül kidobja az ablakon vagy esetleg ledarálja. Őket amúgy érdemes figyelgetni, hiszen nem kisebb célt tűztek ki maguknak, mint az ún. “digital attention crisis” visszafordítása, eradikálása humánus design-sztenderdek megalkotásával.
A helyzet mindenképpen javul, az eszköztár pedig egyre gazdagabb, de még így is rengetegen használják feleslegesen, öncélúan, rosszkor, alapjaiban rosszul felépített rendszerekben, sokszor még rossz szándékkal is. Ez természetesen nem meglepő: egy mennyiségben korlátlanul használható, minőségben és megjelenésben pedig (még) erős korlátokkal rendelkező formátumról beszélünk. A költségek nem érezhetőek közvetlenül, mint mondjuk egy SMS-nél, a churn-számok pedig nem feltétlen jönnek olyan hamar, mint mondjuk egy rosszul elsült e-mailnél. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy rakat jó példa, és ne lehetne ezt jól használni.
De rengeteg irány, buktató, lehetőség és jelenség húzódik meg az értesítések mögött, így mi arra gondoltunk, hogy megvizsgáljuk ezt a magyar felhasználók szemszögéből egy kicsit.
Mit gondol az utca embere?
Annak érdekében, hogy legyen egy válaszunk erre a kérdésre, 200 embert kérdeztünk meg a tavalyi év második felében, az utca emberét egy pre-GDPR korszakban.
Mit kell a mintánkról tudni?
A 200 fő jelentős része 18–39 éves Android-felhasználó volt, döntő többségük két évnél régebben használ okostelefont. A mintavételezést véletlenszerűen végeztük Budapest egy forgalmas tömegközlekedési csomópontjában megkérdezve az embereket. Először általános dolgokról érdeklődtünk az okostelefon-használat kapcsán, majd egyre mélyebbre mentünk az értesítések terén.
Azt kijelenthetjük, hogy válaszadóink többségének életében kulcsfontosságú eszköz a telefon (meglepetés!), nem feltétlen követik a korábban említett Center for Humane Technology javaslatait, miután közel háromnegyedük az ébredés utáni órában ellenőrzi a telefonját, és 40%-uknak ez az első dolga. Az értesítések vizsgálatának szempontjából ez nekünk most speciel jó. Fontos, hogy ebbe az interakcióba az ébresztő lenyomása nem tartozik bele. A többszöri lenyomása sem.
Az értesítők kapcsán első körben arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mennyire pedáns ezeket illetően. Jellemzően hagyják tornyosulni pl. a lock screenen, vagy folyamatosan feldolgozzák őket? Kétharmaduk foglalkozik aktívan ezzel a kérdéssel, ami szerintem amúgy jó hír, én kisebb százalékra tippeltem volna.
Ami viszont sokkal inkább papírforma, az a 73%-os eredmény arra vonatkozóan, hogy bizony kapcsolt már ki értesítőt, mert idegesítette. Mondanám, hogy mindannyian csináltunk már ilyet, de nem lenne igaz, hiszen az mintánk harmada kapásból nem. Ezen túl azonban volt még két hipotézisünk, amit szerettünk volna ellenőrizni:
Az egyik, hogy az értesítőket is okolják az emberek amiatt, hogy túl sokat nyomkodják a telefonjukat. Ezzel a gondolatmenettel kissé lyukra futottunk, hiszen a többség ezzel nem értett egyet. A másik hipotézisünk pedig az volt, hogy az igazán jól összerakott és hasznos értesítők az adott alkalmazással kapcsolatos percepciót is pozitívan befolyásolják.
Ebben a kérdésben ezek alapján nem hirdetnék eredményt, a korábban idézett PushCrew-kutatás alapján vélhetően van ennek létjogosultsága, csak talán a felhasználóink ezt máshogyan élik meg. Az előzővel gyakorlatilag megegyező döntetlen közeli állás alakult ki a testre szabás kapcsán is, ugyanis a minta egyik fele foglalkozik csak ezzel aktívan.
Elmondhatjuk tehát, hogy a megkérdezettek többsége odafigyel az értesítőkre, reagál rájuk, és jelentős részüknek volt már negatív élménye velük kapcsolatban. Nem feltétlenül élik meg olyan drámaian ezt az egész kérdést, mint ahogyan mi azt feltételeztük, és a felük nem is foglalkozik azzal, hogy kicsit tekergessen az élményen manuálisan. Nézzük viszont meg azt kicsit konkrétabban, hogy milyen okokat említettek, amiért kilőnek egy-egy értesítőt:
“Mindent offoltam. Amúgy is sokat nyomkodom, és kikapcsoltam, mert frusztrált. Jelenlét!”
“Átok és áldás, hogy ennyi információ elér minket azonnal.”
“Apróság miatt szól, ami nem fontos számomra, mint pl. egy játék.”
“Felesleges. Azt hiszem, hogy amikor jelez, akkor valami fontos lesz, közben csak haszontalan info.”
“Állandóan zaklatnak, és azzal foglalkoznék. Így pedig akkor nézem meg, amikor én akarom.”
“Csak azzal szeretnék foglalkozni, ami nekem fontos, és nem azzal, ami az applikáció gyártója szerint fontos.”
“Feleslegesen jeleznek, zavarnak — pl. egy app napi szinten ugyanazzal a dologgal fárasztott, amit mindig újnak titulált.”
“Ne zavarjon, ne villanjon fel kellemetlen helyzetben.”
“Mert idegesít az, aki írna (messenger).”
Ezek természetesen egyedi esetek, és semmiképpen sem a leggyakoribb válaszokat hivatottak reprezentálni, azonban mégis érdekes jelenségeket mutatnak be a kontroll iránti igénytől a messaging okozta fejfájásig (ez utóbbi amúgy rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel nagy mennyiségben, és őszintén remélem, hogy egyszer lesz majd lehetőségünk és időnk egy kutatást készíteni a social-messaging-blokkolás háromszögben). De az érdekességek mellett szerettük volna a teljes képet is látni, ezért az összes választ besoroltuk az alábbi 4 kategória egyikébe:
- haszontalan - nem érdekes vagy fontos számára, feleslegesnek tartja
- idegesítő - amikor kifejezetten említésre került, hogy zavarja a válaszadót valamilyen okból
- kontroll - fontos számára, hogy ő döntse el, hogy mi és hogyan értesítheti, akár proaktívan
- technikai - valamilyen technikai problémába ütközik az értesítők vagy azok értelmezése kapcsán
Nem feltétlenül meglepő, mégis kissé nyugtalanító, hogy az esetek majdnem felében valamilyen módon zavarta a válaszadókat az értesítő. Sőt, közel 80%-ban egész egyszerűen nem képviselt olyan értéket az adott notification, ami bármilyen módon hasznára vált volna a felhasználónak.
Ezzel pedig meg is érkeztünk gyakorlatilag ahhoz az elvhez, aminél okosabbat aligha fogunk tudni mondani értesítések kapcsán: valamilyen módon (legyen szó kontextusról, perszonalizációról vagy bármi egyébről) értéket kell közvetítenie a felhasználók számára. Teljesen mindegy, hogy utazáshoz kapcsolódó alkalmazásról vagy a bankunkról van szó, nem számít, hogy a journey irányából, vagy a feature elemzéséből érkeztünk meg a megoldáshoz, ha semmilyen módon nem közvetít értéket, akkor potenciálisan a fenti idézetek egyikével fogjuk szemben találni magunkat.
Ezen érték meghatározása persze korántsem könnyű vagy magától értetődő, és nem áll hozzá rendelkezésre semmilyen univerzális forgatókönyv sem. Mi úgy próbáltunk meg jelen esetben kicsit közelebb kerülni hozzá, hogy magukról az alkalmazásokról kezdtünk kérdezősködni. Az érdekelt minket, hogy amúgy milyen alkalmazások esetében gondolják azt a válaszadóink, hogy hasznos értesítéseket kaphatnának. Ehhez az alábbi kategóriákat definiáltuk (példa alkalmazásokat említve):
- közösségi média: Instagram, Facebook, Swarm, Linkedin…
- kapcsolattartás: Gmail, Messenger, Hangouts, Whatsapp, Skype…
- szórakozás: YouTube, Spotify, bármilyen játék…
- szolgáltatóhoz kötődő: taxirendelés, mobilbank, telco app, Airbnb…
- segédeszközök: térkép, naptár, zseblámpa, jelszókezelő, jegyzetek…
- életmód: mozgás, táplálkozás, egészség…
- vásárlás: Ebay, Vatera, Amazon, H&M, Tesco…
A kapcsolattartásra, üzenetváltásra való alkalmazások dominanciája korántsem sokkoló, viszont szépen összecseng azzal a gondolatmenettel, mely szerint a notification már egy ideje gyakorlatilag az új SMS. Hab a tortán, hogy amúgy a Center for Humane Technology is azt mondja, hogy csak olyan értesítőket hagyj meg, amik hús-vér emberekhez kapcsolódnak. A közösségi alkalmazások visszafogott, habár holtversenyben második helyezése is érthető, bár ez valószínűleg egy magasabb szám lett volna pár évvel ezelőtt, amikor még sokan gondolták azt jó ötletnek, hogy mondjuk Foursquare-értesítéseket kapjanak percenként. Ami egy kicsit meglepőbb, az a szolgáltatókhoz és vásárláshoz kapcsolható alkalmazások gyenge szereplése. Ugyan pontos magyarázatot nem tudunk rá szállítani, de erősen gyanítható, hogy egész egyszerűen még nem elég jók azok az értesítések, amiket küldenek, miközben ezekben a kategóriákban a potenciál bőven ott van.
Ennél a kérdésnél is kaptunk konkrét válaszokat adott kategóriákhoz kapcsoltan, melyek közül szintén szeretnénk egyet-egyet megmutatni, ugyanis érdekes insightok rejlenek a sorok között:
Itt igazából minden egyes kategória igen érdekes kérdéseket vet fel, amelyeket a későbbiekben érdemes lehetne más kutatások keretein belül kicsit fókuszáltabban vizsgálni:
- Priorizálás: el tudják dönteni, hogy szükséges/érdemes-e az üzenettel azonnal foglalkozni, vagy várhat még.
- Emlékeztető: ugyan valamilyen közvetetten kapcsolt logika alakítja ki őket, de emlékeztetőként funkcionálnak, legyen szó életmódról vagy a magáról a hardverről.
- Monitoring: vloggereknek, bloggereknek, bármilyen típusú influencernek értelemszerűen kulcsfontosságú, hogy azonnal tudomást szerezzen arról, ha egy rajongó, versenytárs vagy piaci szereplő valamit csinált.
Van még egy kérdés, amivel eddig nem foglalkoztunk: kirajzolódik-e valami számottevő különbség a nemeket, az operációs rendszereket vagy mondjuk a kort kiemelten figyelve? Nos, azért sem írtunk róla, mert semmi kiugróan eltérőt vagy izgalmasat nem fedeztünk fel, leszámítva azt, hogy az iOS-felhasználók nagyobb arányban kapcsoltak már ki és szabtak testre értesítőt. Erre a legadekvátabb magyarázat az operációs rendszerek közötti különbség lehet, miután az androidon kicsit szofisztikáltabban, csoportosítva, és nem feltétlenül annyira tolakodóan jelennek meg az értesítések - cserébe automatikusan be vannak kapcsolva. Ezzel szemben az iOS-nél a lock screent ledominálják a különböző notik, viszont először engedélyezni kell őket.
Mit tanulhattunk e rövid kaland során?
Az a borítékolható válasz természetesen megérkezett, hogy a kép árnyaltabb, mint ahogyan azt én gondoltam volna. Az alanyaink jellemzően foglalkoznak ezzel a kérdéssel, nem szeretik, ha teleszemetelik az értesítéseiket, és ha valami nem tetszik nekik, akkor lépnek is. Az esetek döntő többségében az a probléma, hogy egész egyszerűen nem elég hasznos az az információ, amit kapnak, és ez bizonyos esetekben átfordul abba az állapotba, hogy már idegesíti is őket. Erőteljesen leszűkült a köre azoknak az alkalmazásoknak, melyek esetében relevánsnak gondolják az értesítőket, toronymagasan vezetnek ezen a téren a kapcsolattartást elősegítő appok. Kicsit mélyebben az okokat megvizsgálva viszont kirajzolódnak olyan irányok, melyeket érdemes lehet jobban kibontani, vizsgálni, kipróbálni, de természetesen ésszel.
Mert akármilyen irányból is vizsgáljuk vagy elemezzük ezt a kérdést, nagyjából mindig ugyanoda fogunk kilyukadni, és ezt már a cikk egy korábbi részében pedzegettem is: érték. Hogyan lesz a felhasználó számára értékes az, amit próbálunk vele közölni?
De szép is lenne, ha lenne egy olyan mondás, ami ezt a kérdést univerzálisan megválaszolja, de nincs ilyen, vagy legalábbis én nem tudok róla. De a válasz megfogalmazásánál tán sokkal fontosabb maga a kérdés, amit minden kanyarban érdemes feltennünk magunknak. Teljesen mindegy, hogy a termosztátunk kapcsán szeretnénk jobban involválni a felhasználóinkat, hasznos navigációs tanácsokat szeretnénk nekik adni, vagy a kuponjaink segítségével szeretnénk növeli a kosárértékeinket, mindegyiket pontosan ugyanannyira lehet rettenetesen elrontani, ha nem tartjuk szem előtt azt, hogy valamilyen módon értéket közvetítsen az értesítőnk. Ebből a szempontból nem számít, hogy retentionre szeretnénk ezt hasznáni, vagy a konverzió növelésére, egyik esetben sem lehetünk sem felelőtlenek, sem felületesek.
Az idézett külső kutatásokból láthatjuk, hogy egyre szélesebb azon technológiai megoldások köre, melyek segítségével nagyobb eséllyel tudunk releváns értesítőket létrehozni. Ezzel párhuzamosan természetesen növekszik is annak a lehetősége, hogy akaratunkon kívül bemászunk Creepyville-be, mert valami olyan viselkedésből származtatott információt használtunk, amit nem kellett volna. Ettől függetlenül értehető módon a dinamikus szegmentált megoldásoknak jó eredményei vannak, és vélhetően egyre jobbak lesznek. A saját kutatásunk pedig azt mutatja, hogy nem zárkóznak el a felhasználók ettől a műfajtól, nem tartunk ott, hogy lehúzták volna teljesen a rolót, azonban nem szabad visszaélnünk a bizalmukkal. Ha ebben kételkedünk, akkor csak idézzük fel magunkban azt a pillanatot, amikor először vagy éppen utoljára azt jelezte nekünk a rádiótelefonunk, hogy Linkedin-networkünkben a múlt héten voltak történések.
Hogyan tovább, hova tovább?
Egyrészről mi tovább fogunk nézelődni és kérdezősködni a témában, tervezünk újabb kvalitatív kutatásokat a kérdésben, ahol ennek a jelenségnek egyes jellemzőit kicsit részletesebben fogjuk megvizságlni. Míg mi ezen ügyködünk, az Apple gőzerővel dolgozik az iOS 12-n, aminek már ki is lehet próbálni a béta verzióját, ebben kicsit tekernek a notificationök kezelésén, átláthatóbbak (csoportosítva) és kevésbe intruzívak lesznek azok, viszont a felhasználók sokkal könnyebben ki is lőhetik az egészet. Úgyhogy az élet zajlik, és folyamatosan változnak a lehetőségek és a keretek, de jelen helyzetben a fentiek alapján én a következőeket tudnám mondani útravalóul:
- Nem indulhatunk ki abból, hogy a felhasználók majd testre szabják
A kutatásunkból is az látszott, hogy csak a userek fele csinált már ilyet, ráadásul ezt is több helyen, többféleképpen tehetik. Nem építhetünk arra, hogyha nem elég jók az értesítéseink, akkor ők majd jól belövik maguknak, hanem nekünk kell jól csinálni.
2. Erős a verseny ezekért a helyekért, nem szőnyegbombázhatunk
Amivel versenyezni kell jelen pillanatban, az egy személyes üzenet egy ismerőstől, miután jellemzően azoknál az alkalmazásoknál tartják elfogadottnak leginkább a felhasználók az értesítőket. Gondoljuk végig egy pillanatra, hogy az adott értesítő mennyire releváns ehhez mérten. Gondoljuk végig ezt nagyon alaposan, amikor éppen minden felhasználónknak ugyanazt az értesítőt készülünk elküldeni.
3. Az érték irányából kell közelítenünk
A stratégiánkat és az eszközeinket kialakíthatjuk rengeteg irányelv, kutatás és elképzelés mentén, de kicsit feleslegesen dolgozunk, ha elfeledkezünk arról, hogy valamilyen értéket kell közvetítenie, hasznosnak kell lennie annak az értesítőnek, amit kiküldünk. Nem számunkra, hanem a felahsználóink számára.
4. Ésszel kell a technológiát alkalmaznunk
Sok mindent érdemes perszonalizáció terén kipróbálni annak érdekében, hogy a hőn áhított értéket szállítani tudjuk, sőt, ez elengedhetetlen hozzá. Viszont itt is ésszel kell a gázpedált taposnunk, ha nem akarjuk elidegeníteni a felhasználóinkat. Egy “valamit történt…” értesítésnél talán egy fokkal rosszabb a “látjuk éppen WC-n vagy…” kezdetű.
5. Ügyelnünk kell a legfontosabb irányelvekre
A használhatósági szabályok itt is ugyanúgy kulcsfontosságúak: legyen könnyen értelmezhető, legyen egyértelmű, hogy mit kell tenni, ne kényszerítsük semmire a felhasználóinkat.
6. Tesztelj rommá haveeer!
Mert semmi sem fogja pontosabban megmondani nekünk, hogy a saját bázisunkra milyen üzenet működik a legjobban és miért, mint a tesztelés, ami alapján tudjuk iterálni azt, amit csinálunk.
De bármit is csinálunk, nagyon fontos: ésszel.
Rólunk
A Mito kreatív és digitális ügynökség, és az ügynökségi munkák mellett komoly fejlesztéseket is végzünk, büszkék vagyunk rá, hogy többek közt az OTP Bank, a Magyar Telekom, a Deutsche Telekom, a WIZZ Air, a Szerencsejáték Zrt., valamint az izlandi lottótársaság számára szállíthatunk webes és mobil megoldásokat.
