A hülye intellektüellek

….és a pirosarany

Kezdem is rögtön a lényeggel: azok az intellektüellek hülyék, akik

• azt remélik, hogy a multiknál intellektuális kihívás várja őket
• azt képzelik, hogy a csúcskarrier alapja az intellektus

Azokat az intellektüelleket, akik ilyen hiedelmeket táplálnak, de még csak pályakezdők, csak potenciális hülyéknek tartjuk. Azok, akik már több, mint egy éve futnak, és még nem jöttek rá, hogy ez milyen baromság, nyilván aktuális hülyék.

Azoknak, akik rájönnek, hogy ez baromság, egy lehetőségük van: valamelyik top 4 tanácsadó cég (a gyengébbek kedvéért: McKinsey, Boston, Booz, Bain). Itt az intellektüell kiélheti magát, írhat könyvet, figyelnek a véleményére, stb. és hamar emelkedhet, ha intellektualitása nem száraz, másszóval ha képes befolyásolni az ostobákat: van stílusa, mosolyog, ritkábban és lendületesen beszél, meggyőző, elhiszik róla, hogy eszi-issza a témát, stb.

Aki figyel, az rögtön felteheti a kérdést: ha képes menedzselni az ostobákat, akkor miért kellett konzultáns céghez mennie?

A válasz kézenfekvő: bár nyilván ezeknél is van átlag, és az átlag mindig a legostobább szintjét tükrözi, ott ez a szint egy kicsit magasabb, és mint közeg, egy pályakezdőnek vonzóbbnak tűnik. Amint élettapasztalatra tesznek szert, azonnal mennek oda, ahol az igazi pénz és az igazi action van: céget hoznak létre, ügyvezetők lesznek több, mint 10 milliárdos cégeknél, stb. — de most nem az okos intellektüelekkel foglalkozunk.

A hülye intellektüel száraz, egy tárgykörben elszigetelt, és (nem eléggé) hiú: kizárólag az én vagyok a legjobb illúziójában tetszeleg, állandóan okoskodik és mazochista kéjjel dolgozza fel, hogy igazán senki sem érti. Az ilyenekkel szoktunk gyakorlati tréfákat űzni, néha megkérdezzük őket és kész. Olyanok, mint a pirosaranyos tubus, vagy a csupán egy testrészével azonosuló nő. Ritkán van rá szükség.

BUMM, TESSÉK! MEGVILÁGOSODÁS!