Három éve, a válság kellős közepén egy nemzetközi kiadó válságmenedzsmentet végzett — mintha a válság menedzselhető lenne. Én is részvettem az igazgatótanácsi ülésen, ahol a fő kérdések megvitatásra kerültek: ki vezesse a céget ki a válságból, nagyjából mit kell elérni és mikorra, mire van remény, mire nincs. Világos volt, hogy brutális változások jönnek: falak lesznek ledöntve, a “nekem jár” mentalitást rövid időn belül ki kell írtani, nem lesz mindenkinek asszisztense, stb. Dr. HR (tényleg doktor), aki vendégként vett részt a találkozón (az, hogy meghívták világosan jelezte a válság mélységét), és fájón nem passzolt komoly emberek közé, mindössze egy sort volt képes produkálni: “hogy adjuk ezt el az alkalmazottaknak???” Ezen a ponton felemeltem az ujjam, és körülnéztem: az a fajta civilizált pillantás tükröződött a szemekben, amit többnyire egy fogyatékos kisgyerek 20%-ban összejött kacsatánca, vagy valami hasonló vált ki a nézőkből. Ekszkuzáltam magam azért, ami jön, és öblös magyar akcentusommal (ami azért még mindig sokkal coolabb például az indiainál) három szóban kifejtettem az álláspontomat: fuck the sheep! A királynő nyelvét nem anyanyelvi szinten beszélőknek: ez durván annyit tesz, hogy a francba a birkákkal.

Az alkalmazottak cinikus egy társaság. 98%-ban abszolút haszontalanok minden olyan cégnél, ami több, mint 5 éve életben van. Öt évente nyugodtan le lehetne cserélni az összes cinikus, követelődző, lusta, gondolkodásra képtelen, passzív, de öntelt típust, akinek “járnak” dolgok: röviden: durván 98%-ot. Kit érdekel, hogy mit akarnak? Ebben az esetben valóban asszisztenst akart mindegyik, saját irodát, izolációt, stb. Lehet lelépni!

Egy nem doktor, viszont annál belevalóbb HR-es mesélt egy idevágó sztorit az embernek nemigen nevezhető alkalmazottakról az ő cégénél: csináltak egy, a multiknál tipikus hülye rendezvényt, ami nélkül ugyebár nem csapat a csapat, ahova meghívtak egy szimpatikus arcot, aki egy rendkívül szomorú és megható történetet adott elő arról, hogy vesztette el kislányát egy ritka betegségnek, pont annak, amire az ő cégük -ebben az esetben túl későn-kifejlesztett egy gyógyszert. Arra számítottak, hogy szem szárazon nem marad és persze az emberek büszkék lesznek, hogy milyen fasza életmentő cégnél dolgoznak. Rögtön meg is kérdezték az alkalmazottakat kérdőívben, hogy mit gondolnak a rendezvényről, stb. Mi jött vissza? Pozitívumot nem nagyon találtak, viszont sérelmezték, hogy nem lett megvitatva, hogy kinek milyen autó jár…ki tudja, lehet, hogy utálták a gyógyszergyárakat…

Fontos szabályok:

• Ne kezeld az alkalmazottakat emberként. Ez ugyan olyan ostobaság lenne, mintha a birkákat sasként kezelnéd
• Gondolkodás nélkül rúgj ki mindenkit, aki nem csinálja a dolgát, függetlenül attól, hogy arogáns vagy “kedves ember”
• A legjobb csapatok arrogáns pszichopatákból állnak össze. Aki nem pszichopata, az mindenképpen paranoiás skizofén. Akkor már inkább a pszichopata

BUM, TESSÉK! MEGVILÁGOSODÁS!