A Kiskunság Májusban — Orgoványi-rétek

Az év első igazi “kiskun-túráját” május végén sikerült megtennünk. A tervek közt alapvetően egy, a Peszéradacsi-rétek tágabb környékének meglátogatásával végződő természetjárás szerepelt — de mellette a Kiskunsági Nemzeti Park más részei is benne voltak a “túracsomagban”. Eleve részben az időjárástól tettük függővé a fő úticélt, ugyanis egy sekély ciklon (+ a közép-magas troposzférikus háborgás) nem kevés csapadékot dobott le az ország jó részén. Mikor indultunk a fővárosból, épp ismét esni kezdett, félig-meddig konvektív (beágyazott gomolyfelhős csapadéktömbök) formában, a radarra nézve egyértelmű volt, hogy jobb, ha picit délebbre megyünk Peszértől. Így aztán a déli órákban Ágasegyháza környékén találtuk magunkat, ahol az Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek egy-egy szegletét kívántuk bejárni. Nemsokára abba is maradt a csepergés, és elindultunk a Rekettye-tanösvény szúnyogokban, majd virágokban, lepkékben és a lápi, majd homokos élettér minden jellemzőjében gazdag útvonalán.

Az alábbiakban erről láthattok egy kisebb képsorozatot, illetve itt egy másik kamera szemszögéből láthattok fotókat.

Végtelenbe vezető utak — erdőbe be, pusztára ki!

Erdők, mezők, borókák — a Kiskunság szárazabb részeit hasonlóképp láthatták több száz évvel ezelőtt (emellett jóval több vízzel is találkozhattak.)

Öreg alföldi fa és erdő — itt szerencsére nem az akác dominál.

Készül az alföldi vihar. Előtte árvalányhajakat lenget a szél.

A Táj megunhatatlan, kifejezetten változatos, emellett nincs telis-tele kirándulókkal, nincs külön “infrastruktúra” — azaz ha a Természetben szeretsz lenni, akkor ez a Táj Neked tálalja fel magát!

// Vigyázz rá.