Kevéske hó, röpke jégvilág Tolnában
Téli kalandozások Paks / Csámpa környékén, két ünnep közt, 2014. december 28–30. Egy vadászházzal kezdődött, majd az atomerőmű árnyékában és egy halastó kíséretében folytatódott, végül… (de az majd a következő bejegyzésbe kerül)
December vége sok szépséget rejt magában — már ha nem egy unalmas, locskos téli időszak jellemző a Kárpát-mdencére épp, ami azért valljuk be, nem ritka. Most egy kicsit azért szerencsénk volt: érkezett némi lehűlés, erre egy mediterrán ciklon, ami a Dunántúl jó részére szép havakat hozott.
A 2014.12.28-i havazás Duna vonalába történő érkeztekor mi is megérkeztünk — Paks mellé, Csámpára, egy igen kiváló vadászházba. Itt mi lehettünk a Kályha Ideiglenes Urai — figyelhettünk a Tűzre, majd nézhettük vagy az ablakból, vagy a szórványos telepített erdők közül az érkező hó játékát. A havazás először a már említett ciklonhoz tartozott (bár alulteljesített errefele, de sebaj, legalább láttunk valamit), később pedig termetes hózáporok játékaként hozott nekünk pihés ajándékot.
Erről a két napról következzen most pár kép; — a harmadik nap, a legszebb mind közül — külön írományt / galériát érdemel, így hát ne siessünk ennyire. Jelen fotók mobillal készültek, semmi vagdosás, finomhangolás nem végeztetett rajtuk (van is bennük bőven hiba). Egy minimális válogatáson estek át, de így is lesz köztük pár “másként éles” ☺
Az Erőmű mellett, a tavak felé vezető úton
(Atom-Jézus és energiaisztán Fekete-fehérben)
… és még mindig a Tó felé…
Útba eső lencsefelhőkkel, csirkelenyomatokkal, kandelláberekkel, vaddohány / selyemkóró által túl-uralt réttel, jégbefagyott jeti-lábbal, hóba mártózó traktorgumival, telepített fenyőkkel és további ipari-tájkép elemekkel. Később egy szelet falnivaló jég is csatlakozott kis csapatunkhoz, amit a Nap fényével tudtunk csak áttörtni.
(itt is lesz életlen / rossz kép.)
Végül, a Tó : jéggel, gömbbel, kupolával, haltáblával.
Bár ekkor már megmakacsolták magukat elektromos eszközeink, ami vagy a metsző téli szélnek, vagy a nagyfeszültésgnek, vagy a paksi maghasadásnak volt betudható — mindenesetre fényképezőnk vagy megmakacsolta magát, vagy újra 2009-ben érezte magát.
Így eme alapvetően kiváló, a városi mindennapokban nem gyakran látható témáról sajnos érdemben nem sikerült valamire való lenyomtatot készítenünk. Nem kicsit sajnáljuk! ☹
(a Természet viszont megtette, majd a Szél megette.)
