Hatodik nap: Moni — Bajawa

Másnap korán keltünk, elfogyasztottuk banános palacsintáinkat és újra útnak indultunk a már jól ismert girbe-gurba szerpentineken.

Inerie vulkán

Mivel idefelé mindent megnéztünk, amit útközben szerettünk volna, visszafelé kényelmesen haladtunk, sokszor megálltunk csak úgy tájat nézni meg feneket masszírozni. :)

Kicsit megcsúszott a föld…
Random mangó :)

A tengerparti szakaszon találtunk egy kis büfét, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, szóval úgy döntöttünk, hogy elidőzünk itt és megvárjuk, hogy kevésbé égessen a Nap.

Majd beértünk egy városkába, ahol termelői arakot lehet venni (ez a helyi pálinka, ami az egyik pálmafa gyümölcséből készül és csak itt lehet venni igazit, mert amit Balin vagy bárhol máshol árulnak az mesterséges), szóval be kellett szereznünk egyet, hogy majd ha hazaértünk Labuan Bajoba, akkor Korneliussal együtt kipróbáljuk.

A mai napon először nemcsak, hogy világosban értünk Bajawába hanem egészen korán. Szállást sem kellett sokat keresgetnünk: egyértelmű volt, hogy szeretnénk még egy olyan holland reggelit enni! :) Hiába, 2 hónap után néha jól esik a kenyér! :)
Viszont még rengeteg időnk volt a napból és pár óra a világosból, szóval úgy döntöttünk, hogy megnézünk még egy hot spring-et, ami itt van a környéken, hátha jobb, mint az előző. Ahogy elindultunk, az eső is rákezdett, de sebaj, így csak még mókásabb a meleg vízben ülni…

Lóg az eső lába Bajawában

A hot spring bent, mélyen a vulkánok között volt, közel a kis törzsi falukhoz, úgyhogy ismét motoroztunk le-föl a meredeken kanyargós szerpentineken. Hiába a kevés út, a fantasztikus maps.mi app és a segítő helyiek, nem igazán találtuk a forrást és az eső csak egyre-jobban szakadt…
Peti mondta, hogy menjünk vissza, mert szar az idő és azt sem tudjuk hol vagyunk és nemsokára sötétedik, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ha már eddig eljöttünk… mert a terv az volt, hogy ma hot springezünk és ugyebár a tervhez ragaszkodni kell, de minden áron… Bepukkadva folytattuk az utat minden logika ellenére. Aztán egyszer csak megérkeztünk… Te jó ég!
Peti önelégülten, nevetve szállt le a motorról és mondta, hogy na márpedig akkor én most hotspringezni fogok, tartsam magam szépen a szent tervhez, ő majd itt vár az esőben egy pálmalevél alatt… :) Kiderült ugyanis, hogy már napok óta esik itt az eső, megemelve ezzel az összes hegyi patak vízszintjét. A melegvizes forrás pedig nagyon közel tör fel az egyik patakhoz valahol a dzsungel közepén. Ezekből adódik, hogy jelenleg a patak teljes egészében a hot spring. Ezzel amúgy nem is lett volna semmi gond, viszont az esőzések miatt megáradt patakok nagy sodrása belemosta a fentebbi részeket a vízbe, (azt a tipikus narancssárgás, esőerdős talajt). Belemosta ezen kívül az ágakat meg mindenféle hordalékot így egy óriási, hömpölygő, narancsárga sárfolyamot képezve… Elég undi volt!
Azért, hogy Peti ne élvezhesse maximálisan a helyzetet, leszálltam a motorról és gondoltam, hogy legalább odamegyek és beledugom a lábujjam, hogy elmondhassam, hogy meleg volt a víz, de akkora iszonyat sár volt mindenhol, hogy bokáig süllyedtem benne, úgyhogy meg sem lehetett közelíteni a helyet… (Nagyon vicces lett volna megörökíteni ezeket a pillanatokat, de sajnos annyira esett, hogy nem mertük elővenni a kamerát.) Kuncsorgó kiskutya szemekkel kellett felkéredzkednem a motorra.
‘Na mivan, nem lesz wellness???’ :)
Hot spring kipipálva, Emi kinevetve, mehetünk haza! :)

Az eső egyre inkább szakadt, mi a kis esőkabát-bunker alatt szépen, óvatosan kapaszodtunk a kanyargós úton, amikor az egyik lejtőnél Peti szinte szívrohamot kapott és a következő emelkedőnél azonnal leszállított.
???
Nem fogott a fék! Pfff.
Nagyon messze voltunk még Bajawától valahol a hegyek között és esett és sötétedett. Hirtelen nem volt olyan mókás a helyzet, hiszen itt akkora emelkedők, lejtők voltak, hogy pusztán lassan menéssel nem lehet megoldani a helyzetet, főleg, ha épp hajtűkanyarban vagy, amiből itt rengeteg van. Óvatosan próbálkozott felmérni a helyzetet Peti és kiderült, hogy csak a hátsó fék szállt el és az első még működik valamennyire. Nem volt mit tenni, mivel a semmi közepén voltunk, elindultunk gyök kettővel és a lejtőknél rettentő óvatos kis fékezésekkel operáltunk, nehogy fejreálljunk. Szerencsére Peti nagyon ügyes volt és nem lett baj, épségben megérkeztünk a szállásra.

Hetedik nap: — Bajawa hot springs

Másnap az első utunk a szomszédba vezetett, a motorszerelőhöz. 2 perc alatt feltöltötték a fékfolyadékot elől-hátul, meg kikapták a régi hátsó féktárcsát és beszereltek egy vadi újat, ráadásul meglepően olcsón (nem akarták ránk verni a turista árat -kb 10x annyi- amivel mi eredetileg számoltunk).

Ezt a napot pihivel és wellness-szel akartuk tölteni eredetileg is, és mivel a tegnapi sárlavina-hot spring befürdött, visszamentünk kedvenc helyünkre a ‘Gyűrűk Ura’ forráshoz.
Hétvége lévén, nem volt olyan elhagyatott a hely, családok jöttek piknikezni, plusz érkezett egy belföldi turista csapat Malukuról. Volt egy nő a csoportban, aki nagyon szeretett volna velünk fényképet (nyilván) és miután ez megvolt úgy gondolta, hogy akkor már oda is ül hozzánk beszélgetni és bemutatja egyébként az egész családját is. A probléma ott volt, hogy a pár nagyon alap indonéz, angol és univerzális mutogatós szón kívül egyáltalán nem tudtunk kommunikálni, ami őket semennyire sem zavarta, megelégedtek csupán az együtt ülés és mosolygás kategóriával is…. :) Miután nem volt min többet mosolygogni és a közredobott keksz is elfogyott a gyerekek körében, ők szépen kezet ráztak, elköszöntek és a csoportjukkal együtt elindultak a buszhoz, mi pedig belevetettük magunkat a habokba.

Az sem zavart, hogy az eső megint rákezdett és csak szakadt és szakadt. (Ahogy megtudtuk -és egyre inkább meg is tapasztaltuk- most, hogy megyünk bele az esős évszakba még kiszámíthatatlan, hogy esik-e minden nap/egész nap, de itt a hegyekben már lehet rá számítani és pár napja be is állt az esőzés. Remek: még 2 napra vagyunk Labuan Bajo-tól.)
Vártuk, hátha alább hagy az eső, de az égre nézve ez teljesen lehetetlennek tűnt, mintha szürke páncél ereszkedett volna az egész világ fölé… így hát nem volt mit tenni, elindultunk.

Természetesen az esőponcsókból applikált bunker semmit sem ért, az apró kis nyílásokon, kézlyukon becsurgott a víz, a szemüveg mögé beesett az eső és arcunkon csorgott befelé a ruhánk alá… Vízmosásokon, úton folyó kis patakokon, föld- és kavicscsuszamlásokon haladtunk keresztül nagyon óvatosan. Mikor végre megérkeztünk még a bugyink is vizes volt és teljesen át voltunk fagyva. Szerencsére a holland szálláson a fantasztikus reggeli mellett meleg víz is volt!!! :)

Like what you read? Give emi bekpek a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.