Nem tervezésnek kínlódás a vége

Először is egy kis félig-spoiler: bocsi, hogy ilyen sok kimaradás után, csak most jelentkezünk. Ennek számtalan megalapozott oka van. Először is rengeteg alkalmam lett volna írni a kis történeteimet, mert erre pont ideális helyeken voltunk, de sajnos Petinek dolgozni kellett egy kicsit, így nem jutottam géphez. Másodszor pedig hirtelen elhatározásból olyan országba utaztunk egy hétre, ami egyáltalán nem volt a tervek között és reggeltől estig kirándultunk. Harmadszor pedig 2hétig volt egy vendégünk :) így természetesen nem jutott idő blogot írni. Mindezekről részletesen a maga idejében. Nade mostantól igyekszem felzárkózni!!! :)

Szóval néhány mondat arról, hogyan is tervezünk mi a kiránduláson.
Azért most írok erről, mert itt szembesültünk vele először, hogy a „lesz, ami lesz” meg a „majd, ahogy kedvünk tartja” nem mindig a nyerő stratégia…

Otthon a kis-esküvőnk után, úgy döntöttünk, hogy épp csak annyit tervezünk meg, ami szükséges és aztán majd meglátjuk. Azok alapján döntünk, amit mások mesélnek, amihez épp kedvünk van. Ezért otthon csak megvettük a jegyet Dubain keresztül Kathmanduba és ment minden magától, az is egyértelmű volt, hogy Indonéziát Balival akarjuk kezdeni és úton Indonéziába megnézzük Szingapúrt. Persze ezeket a dolgokat otthon még nem tudtuk, de aztán beszélgetések során meg csak úgy érzésből valahogy egyértelműen ezek kristályosodtak ki.
Viszont a Balis szörfözés után csak egy nagy homály volt: először is 2hónapunk van Indonéziában, 3ra hosszabbíthatunk ha akarunk, tehát időnk van bármire, az ország óriási, bármit csinálhatunk. És hirtelen a rengeteg lehetőség és idő a programok olyan széles spektrumát nyitotta meg, hogy képtelenek voltunk dönteni. Akartunk tengerpartozni, dzsungelezni, hegyet mászni, motorozni, hajózni. Mindent. Aztán elkezdtünk részleteiben is utánanézni a dolgoknak és szépen lassan a kapuk elkezdtek becsukódni.

Az első helyen Borneó állt, ami nekem egy bakancslistás helyem: van itt minden amit csak akartunk és nem mellesleg a másik fele a szigetnek Malajzia, ahol majd szépen folytathatjuk kirándulásunkat. Igen ám, csakhogy Borneón decembertől januárig esős évszak van (értsd: minden nap esik, van, hogy egyfolytában napokig), tehát a tengerben a látótávolság pocsék (byebye snorkelezés), a dzsungelben pedig szúnyoghordák várnak, hogy halálracsípjenek, ha addig még nem törted ki a nyakad a csúszós-saras ösvényeken (ennyit a túrázásról). Úgyhogy könnyes búcsút vettünk Borneótóll és megnéztük, hogy akkor milyen is az idő a többi szigeten… Paff…
Indonézia nagy részén esős évszak van december január között… Lehet, hogy otthon érdemes lett volna megindítani egy gugli keresést, vagy mielőtt repjegyet veszünk??? Hát ez van: majd „lesz, ahogy lesz”. Akkor lássuk csak mi is jó nekünk…
Kiesik egész Jáva, ami nem is baj, mert én már voltam ott és nem is terveztünk odamenni. Celebeszen szakad az eső, tehát a víz alatt nem sokat látni, ami meg itt gyönyörű, az a víz alatt van. Szumátra nagy részén monszun kivéve az északnyugati rész, de amit mi szeretnénk itt nézni (dzsungel, snorkel, orángután rezervátum, vulkán, tó) az végülis pont a jó helyen van… Maluku (tengerpart, szigetek, víz alatti világ) jó az idő, viszont olyan nehéz megközelíteni, 2 hetente egyszer megy hajó, a szigetek közt is ritkán és ha ide megyünk akkor másfél hónapon keresztül csak homokon fekvés meg snorkelezés van és bár megvan ennek is a romantikája, azért ez kicsit uncsi lenne. Szóval ha van más, akkor ezt kilőnénk. Pápua: a másik nagy kedvenc Borneó mellett és az idő is pont tökéletes, viszont ha Malukun nehéz a közlekedés, akkor itt egyenesen szörnyű: nemhogy a szigetre csak berepülni lehet, a szigeten belül is csak repülővel lehet egyik helyről a másikba menni, annyi a dzsungel középen. Egyébként emiatt kevesen mennek és maga a sziget gyönyörű, a gond csak az, hogy a repülgetés nagyon megdobná a költségvetésünket és az összes turista hely nagyon drága (így lőtték be, hogy ne is menjenek sokan)….Ráadásul plusz engedélyek is kellenek a belépésre és minden városban fel kell keresni a rendőrséget… Sajnos Pápuát is el kell engedjük a nagy költségek és macera miatt. Végül, de nem utolsó sorban Nusa Tenggara: ez nem egy sziget, hanem mint Maluku sok-sok kisebb-nagyobb sziget egymás mellett, gyakorlailag a Balitól keletre kezdődő szigetek: nagyon sok minden van, és az idő bár nem tökéletes, pont még nem az esős évszak…

Merre tovább????

Szóval kiesett Borneó, Jáva, Celebesz, Pápua és maradt Szumátra, Maluku, Nusa Tenggara. A befutó pedig Szumátra. :) (Ezt most amúgy 30perc alatt írtam le, de mire ide eljutottunk addig eltelt 2nap és 3szor összevesztünk…)

Másnap reggelinél örömmel meséltük a tulajnak, hogy nem hosszabbítunk szállást negyedjére, hanem megyünk Szumátrára. Erre ő: „azért nézzünk utána mert épp most tört ki valami vulkán és nem mennek a repülők…” Rágugliztunk: több ezer embert kell kitelepíteni, mert tegnap kitört egy vulkán… Pfff. Szumátra kiesett.

Újratervezés…

Szóval akkor maradt Maluku, Nusa Tenggara… „de most tényleg eljövünk idáig és Pápua tetszene a legjobban, akkor mérnem megyünk el oda és majd hamarabb hazamegyünk…” (Emi) „Jó, akkor tegyük vissza Pápuát!” (Peti)

A következő két napban az összes lehetséges variáció előfordult. Többször kizártunk és visszaérveltünk helyeket, elhatároztuk, hogy bakker nem megyünk sehova, 2hónapot Balin leszünk, majd gyors el is vetettük, mondván nem leszünk ilyen puhányak. Még listát is csináltunk pro, kontra. :)
Aztán rájöttünk, hogy kicsit túlpörögtük a dolgokat és eldöntöttük, hogy költséget csökkentünk (Pápua kiesett) és élményt növelünk (Maluku kiesett), így a választás Nusa Tenggarára esett. Utólag levezetve, teljesen logikus és könnyű döntés ám, de mire mi ezt megszültük… :)

Úgyhogy meg is fogadtuk, többet ilyen nem lesz és azért jobban előretervezünk!!!
(Hahaha… halkan mondom most itt ülök egy apró szigeten, 10nap múlva lejár a vízumunk és fogalmunk sincs merre tovább, nemhogy repjegy... lehet igazából mi ezt szeretjük?!?! :) Nem is tudom.)

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.