From Three Until Six
a verse translation of a poem by Jenő Heltai
translated from Hungarian by Joe Váradi
From Three Until Six
I came to visit you once, my Dear,
after much pleading and behest,
for this discrete purpose you rented
a two-room flat in Budapest.
Oh, don’t think I am in love with you,
such far-fetched notions you may nix.
But I knew not how to keep busy
from three until six.
My husband’s not home at this hour,
by solitude my deeds driven,
I made more than one trip to Buda,
for this, could I be forgiven?
Your whispers so intoxicating,
I’ve fallen prey to your gimmicks…
In the end, I gave myself to you
from three until six.
Soon enough, twilight’s veil descended
upon our flourishing affair,
the blossoming flames of our passion,
diffused slowly into thin air.
My trips to Buda grew less frequent,
your invites, too, farther betwixt,
we got quite bored of one another
from three until six.
Today we called it quits, thank Heaven,
my heart a-flutter, eyes a-glow.
No more dreaded trips to Buda,
I’m free, I’m free! Lo and behold!
Only one thought gives me pause, as my
eyes on a bright future affix —
how, from now on, shall I keep busy
from three until six.
Jenő Heltai (1871–1957) (born Eugen Herzl) was a Hungarian writer, poet, journalist, and cousin of Theodor Herzl, father of the modern Zionist movement
His poems often have a playful, puckish, lustful tone. My earlier translation of his, Confession (Sylvia, remember?), is a fitting companion. Note the 9–8–9–8 syllable structure in both pieces. Here, the last line of each verse is truncated for comic effect.
the original:
Háromtól hatig
Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés után,
e diszkrét célra Ön kibérelt
egy kétszobás lakást Budán.
Oh, nem valék szerelmes Önbe,
ettől nyugodtan alhatik.
De hát nem tudtam mit csinálni
háromtól hatig.
Férjem ilyenkor nincsen otthon,
a magány rossz tanácsadó,
átmentem többször is Budára,
ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
ez engem úgy elandalít…
A végén a babája lettem
háromtól hatig.
A nagy szerelmi virradatrai
hamar borult az alkonyat,
eloszlott lassankint a mámor,
tüzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára,
Ön is csak néha-néha hítt,
ilyenkor szörnyen untuk egymást
háromtól hatig.
Ma szakítottunk, hála Isten,
szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem,
szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe,
csak egy dolog nyugtalanít,
hogy mit fogok eztán csinálni
háromtól hatig.
