A közkincsek reprodukcióit szintén közkincsnek kell tekinteni
A Creative Commons tudomására jutott, hogy kulturális intézmények egyre gyakrabban használnak CC-licenceket olyan tárgyak, például szobrok, metszetek, feliratok fényképes reprodukción vagy 3D-szkennelt fájljain, amelyek egyértelműen közkincsnek minősülnek világszerte. Nemrég például a berlini Neues Múzeumban kiállított, 3000 éves Nefertiti-mellszobrot látott el a múzeum BY-NC-SA-licenccel. Sokféle gyakorlatot találhatunk a CC BY-licenc alkalmazásától kezdve a legszigorúbban korlátozó licenc, a CC BY-NC-ND használatáig.
Ezeknek a tárgyaknak a többsége már régóta közkincsnek minősül, sokuk soha nem is rendelkezett szerzői jogi védettséggel. A szerzői jog tulajdonosa az egyetlen személy, aki CC-licenccel láthat el egy alkotást. Ha az alkotás közkincs, semmiféle szerzői jogi licencet nem szabad alkalmazni, a CC-licencek alkalmazása pedig érvénytelen, mivel ezek csak azokban az esetekben működőképesek, amikor fennáll a szerzői jog. Ezekben az esetekben, ha mindenképp szükséges, a Közkincs-jelzést vagy a CC0 közkinccsé nyilvánító eszközt lehet alkalmazni a nemzetközi közkincs státusz kijelentéséhez.
A jogtulajdonlási igények egy része a tárgyakról készült 3D-szkennelt fájlokra és fényképes reprodukciókra vonatkozik, nem szükségszerűen magukra a tárgyakra. Azonban a digitalizálás önmagában nem hoz létre új szerzői vagy hasonló jogokat, mivel az esetek túlnyomó többségében nem beszélhetünk eredetiségről egy kreatív alkotás pontos digitális reprodukciójának elkészítésekor. Ezek a reprodukciók általában prezervációs célú, régóta bevett ipari sztenderdeknek felelnek meg. Még azokban az esetekben is, amikor szakértői munka eredményeként jönnek létre, a reprodukciók nem igényelnek elegendő kreativitást ahhoz, hogy a szerzői jog védelme alá essenek szinte bármelyik országban.
Néhány esetben a CC-licenceket vitatott tárgyakra alkalmazták, amelyek kulturális gondnoksága és a tulajdonlási joga politikai, jogi és diplomáciai viták tárgya. A Creative Commons foglalkozik ezzel a problémakörrel és felismeri, hogy a CC-licencek nem adnak kielégítő választ ezekre a problémákra. Mindazonáltal az ilyen esetekben különösen fontos az odafigyelés a kulturális előjogokra, amelyek a származási hely közösségeit illetik meg, mint például a döntési jog a digitalizációról, a hozzáférés körülményeiről és korlátozásáról.1
A Creative Commons-licencek eszközök, amelyek lehetővé teszik , hogy a felhasználók jobban megérthessék, mit engedélyez az eredeti mű alkotója a közönség számára. Amikor egy CC-licencet helytelenül alkalmaznak, gyengül a CC-licencek képessége, hogy standard jelzések legyenek a szerzői jogi engedélyek kommunikálásához. Az alkotások téves felcímkézése összezavarja azok felhasználóit, és korlátozza a nyilvánosság jogait, hogy részesüljenek a globális köztulajdonból.
Tisztában vagyunk vele, hogy egyes esetekben a kulturális örökségi intézmények azért használnak CC-licenceket, hogy láthatóvá tegyék munkájukat, vagy hogy közöljék a digitális példány származási helyét. Ehhez azonban léteznek megfelelőbb eszközök, többek között a metaadat és a gépi olvashatósági standardok.
Végezetül, megértjük a kulturális örökségi intézmények bevétellel és profittal kapcsolatos aggodalmait, amelyek a nyílt hozzáférési szabályzatok mérlegelésekor merülnek fel. Azonban közkincsek szerzői jogi kitulajdonítása, illetve a sikeres bevételszerzési stratégiák külön témák, amelyek nem tartoznak egybe. Annyi biztos, hogy egyre növekvő számú bizonyíték támasztja alá, hogy a képek jogainak árusításával járó költségek mellett eltörpülnek az ebből származó bevételek és előnyök.2
A Creative Commons-licencek nem a közkincsek felfedezésének, megosztásának és felhasználásának korlátozására használandó eszközök. A kulturális örökségi intézményeknek magukévá kell tenniük a nyílt hozzáférés eszméjét mint intézményi küldetésük részét, hogy hozzáférést biztosítsanak a nyilvánosságnak a kultúrához és az információkhoz.
Notes
1. Pavis, Mathilde and Wallace, Andrea, Response to the 2018 Sarr-Savoy Report: Statement on Intellectual Property Rights and Open Access Relevant to the Digitization and Restitution of African Cultural Heritage and Associated Materials (March 25, 2019). Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=3378200 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3378200
2. Crews, Kenneth D., Museum Policies and Art Images: Conflicting Objectives and Copyright Overreaching. Fordham Intellectual Property, Media & Entertainment Law Journal, Vol. 22, p. 795, 2012; Tanner S. Reproduction charging models & rights policy for digital images in American art museums: A Mellon Foundation funded study. Online: King’s College London, 2004. 57 p.; Foteini Valeonti, Andrew Hudson-Smith, Melissa Terras & Chrysanthi Zarkali, Reaping the Benefits of Digitisation: Pilot study exploring revenue generation from digitised collections through technological innovation, Proceedings of EVA London 2018, UK.
Ezt a cikket @claudioruiz és @scannopolis írták, és eredetileg a Creative Commons weboldalán jelent meg. A fordítást a CC globális csúcstalálkozójának „Fordítási sprint” tevékenységének részeként fordították le. A cikket Harangozó Ádám fordította, és CC BY 4.0 International-licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
