USA 11–12–13. Nap — A legkúlabb város bitches
Csak egy pár hét ( 3 és fél hónap 🙆 ) telt el mióta hazajöttünk a nagy útról, úgyhogy ideje megírni az utolsó 3 nap beszámolóját.
Íme röviden:
A csatkai szűzmárai sem tudott volna ennél több kipufogógázt beszívni másfél óra alatt, de még így is San Francisco az egyik legmenőbb város.
Ámen.
Bővebben:
1. nap — Túristáskodás bódulásig
Már az út szervezésekor látszott, hogy San Franciscora nem elég egy nap.
Los Angeles után eléggé féltem, hogy milyen lesz SF, de Amerikában úgy működnek a dolgok, hogy mész párszáz km-t és teljesen más időjás és emberek várnak.
Az első nap nagyon túristábahhh vágtuk magunkat, aminek a hanglatához hozzájárult a tökrohasztó meleg is. Állítólag a legjobb időt fogtuk ki mert ez a napsütéses, felhő nélküli időjárás kevésbé jellemző San Francisco-ra. Inkább ködös, komor a város az év nagy részében az öböl miatt.
A börtön, ami úgy néz ki mint egy mediterrán városka
Az Alcatraz egy nagyon érdekes hangulatú hely. Nem csak azért, mert az egy főre jutó legyek (amiktől szabályosan megőrülsz) száma itt a legmagasabb San Franciscoban, hanem azért is mert az Alcatraz egyáltalán nem úgy néz ki mint egy börtön.
A legnagyobb tévhit, hogy az Alcatrazba a legdurvább bűnözőket zárták. A valóság igazából az, hogy ide azok kerültek akik (1) megpróbáltak/sikerült megszökniük egy másik állami börtönből (2) visszaeső bűnözők voltak általában csalásokkal, lopásokkal kapcsolatosan. A legfurább mégis az, hogy ebből a rabok még hasznot is tudnak húzni.
Bár a rabok által kommentált audio túra elég autentikus légkört teremt, mégis fura, hogy egy volt alcatrazi rab dedikálta a saját könyvét a szökési kísérletéről és az alcatrazi életről pont ezen a napon. A birkák pedig álltak nagy sorokban és vették mint a cukrot.
A belépő nem olcsó, de megéri. Alapból jár a jegyhez audio túra, ami során részletesen megismered a börtön életét, sztorikat mond nagyjából minden egyes méteréről.
A legérdekesebb “előadás” talán a cellajtók becsukása, azaz a “Sound of the Alcatraz”, amit az Alcatraz sziget parkőrei mutatnak be pár óránként. Az egész rendszer mechanikus, semmi elektronika, és hátborzongató hangja van.
Kipufogógáz inhalálás
Az Alcatrazba nem egyszerű bejutni, mert 1–2 hónappal előtte elfogynak a jegyek, ezért azt a trükköt választottuk, hogy kombinált jegyet vettünk a GoCar-ral. A GoCar egy nagyon menő szolgáltatás, amivel helyi menő csávóként (aka HMCS) szelheted SF utcáit miközben GPS alapú hangnavigáció van. Sajnos vannak azért hátrányai is a kétszemélyes kis mopedeknek.
Hátrány 1: konkrétan a földön ülsz, ezért miközben az autók közt nyomatod orrvérzésig azok pont az arcodba pöfögnek 😷 + többen szerintem nem is látnak a nagy kocsijukból szóval kész csoda, hogy nincsenek nagyobb balesetek ebből
Hátrány 2: a GPS késik ezért egy csomószor nem kanyarodtunk le időben 🙅
Hátrány 3: a picsarohasztó melegben a bukósisak nem egy kedves dolog, jobban megizzad a fejed alatta mintha hajatmosnál 🔥
Előny 1: igaz kutyafuttában, de 2 óra alatt SF nagyrészét meg lehet nézni + ha visszamennék nagyjából tudnám is mi merre van, mert nagyon átgondoltan visz végig a város utcáin 😎
Előny 2: a GPS mesél is a városról amellett, hogy késve mondja néha az utasítást. Például a Golden Gate lábánál régen egy reptér volt, amit ma a híd miatt elég nehéz elképzelni.
2. nap — Putri és csilivili egy utcára egymástól
Állítólag sok amerikai nagyvárosban jellemző, hogy a “gettót” más negyedektől (pl. üzleti, kínai) csak egy utca választja el. SF-nek is vannak ilyen részei.
A kontraszt kb ekkora:
egyik utca: nagy jukeboxból üvölt a zene, szétgraffitizett falak végig és az utcán a hajléktalanok táncolnak 💃
másik utca: öltönyös emberek mászkálnak a felhőkarcolók között nagyon elfoglaltan telefonálva
Ilyen a Union Square környéke is, ahol SF talán egyik leghíresebb látványossága, a “cabel car” = kábeles villamos működik. A sor akkora, hogy meg sem próbálod a felszállást a végállomáson, de útközben fel lehet pattani rá jegy nélkül (ahogy apa is tette) ha elég határozott vagy 🚃
China town is egy hasonlóan kontrasztos rész szintén az üzleti negyed mellett, ahol minden szir-szart meg lehet kapni, de egy kurva szerencsesütit sem találtunk...
A főtéren lézengenek az örgekek, valami kártyajátékot játszanak elég komoly pénzdobálás közepette és hallgatják a szombati koncertet: a brutál elődást az “az öregek zenekara” által.
Baromi szép és érdekes, de fél óra után megőrülsz az ugató elemes robot kutyáktól amúgy. 🐶
Panoráma, panoráma mindenhol
SF legmenőbb pontja a Twin Peaks, ami gyakorlatban egy dombpár ( van ilyen szó? szerintem nincs. ) a város közepén. A legelvetemültebb helyiek felsétálnak / felbicikliznek / felfutnak. 🚵
Így az utazás végén a sok amerikai gyorskajától kikerekedett kis testyem semmi másra nem vágyott csak, hogy valamilyen motoros járművel közelítsük meg a Twin Peaks-et. Eléggé hiperventilláltam így is míg felmásztunk a kilátópontra az autótól. 🍔🍟🌝
Ezeknek a kanyargós utaknak a kisebb verziója a Lombard street, amin szintén a GoCar-al mentünk végig.
A hegyoldal itt olyan meredek, hogy kanyarogtatni kellett az építészeknek az utat. Így született meg a világ legkanyargósabb utcája... Emiatt lenne egyébként érdekes az egész hely, de mégis minket fotózott mindenki a hülye sapkánkban, a baromi menő sárga mopedünkben.
Az itt élőknek két szempontból is nehéz dolguk lehet:
- a parkolás és garázsból kitolatás kicsit nehézkes
- 0–24 túristák hemzsegnek az utcán
Emiatt az okok miatt két dolgnak kell megfelelni:
- nagy házat kell építeni/venni, hogy legyen olyan része a háznak, ahol nem hallod a sok barmot este
- gazdagnak kell lenni, hogy az elsőt megtehesd 💵💵💵
Az utóbbi feltétel miatt azért annyira mégsem sajnálom azokat akik itt élnek. Ez főleg akkor értékelődött át bennem mikor az egyik helyi a Porchéjével állt éppen be a garázsba, ahol még 3 hasonló szintű autó álldogált.
Európaiként SF sokkal befogadhatóbb mint bármelyik város ahol az utazás alatt voltunk. Pörög az élet, érdekes az építészet és az egész városnak a kialakítása, fiatalos, pörgős és itt végre mozognak az utcán emberek (nem csak túristák) sétálva is nem csak autóval. Egész egyszerűen emészthető, szép, emberközeli és van mit csinálni, megnézni.
Az East Beachtől a Golden Gate híd aljáig és vissza a táv kb. 5 km.
A nap zárásaként a saját felületi feszültségemet csökkenteni vágytam ezért még futottam egyet az öböl partján, ami azért elég menő kilátással párosult.
A hídat bármelyik oldalról nézed rájössz, hogy ezt nem lenne könnyű betolni a budai hegy alatti alagútba mikor esik az eső, mint a Lánchidat. (ezt mindenki tudja, hogy azért épült az alagút…)
SZÓVAL ÚGY IS LEHET MONDANI, HOGY KURVA NAGY. 🌉
Sokan lemásznak amúgy a hegyoldalon annak ellenére, hogy akkora táblákkal tiltják amitől csoda, hogy látni a hídat. Ott szívják általában meg, hogy mozgásérzékelők vannak és mellé túl sokáig vannak odalent, ami alatt jön is a policáj és bírságol a helyszínen. Ilyenkor, akiket elkapnak durvábban imádkoznak a rendőrnek, hogy ne adjon cetlit mint Teréz anya. 🙏
3. nap — Biciklizve űrkutatni
Utolsó nap rá kellett jönnünk, hogy a legnagyobb szoftvercégeknél is létezik a hétvége. Az esti hazarepülés előtt a maradék fél napot a szoftvercégek Mekkájában, a Szilícium-völgyben töltöttük.
A Google campuson hétvége lévén egy lélek nem volt a túristákon kívül ezért egyszerű volt bringát szerezni, amivel for frííí bejárhattuk az egész campust. Az emberek nélkül annyira nem volt érdekes, a legnagyobb hülyeség pedig, hogy a Google Store is zárva van, ahol pólókat meg minden olyan cuccot lehetett volna venni amin az új, menő Google logó ott virít. Minden 10 lézengő túrista közül 9,5 (brit tudósok kutatása) legalább bemenne és vásárolna valami kis fost, szóval tényleg nem értem hétvégén miért nincs nyitva.
Há ezé gyüttem amerikába!!?44?! 😡
Van egy látogatóközpont is, de oda csak Google alkamazottal tudsz bemenni meghívottként. Ha ott dolgoznék tuti azzal keresnék pénzt ebédidőben, hogy beviszem a túristákat. 😇
Na mindeeeegy… a csalódottság, ami a kis proli magyar lelkemben uralkodott nem tartott sokáig mert azért jutott az amerikai kerítésben lévő kolbászbúúúl bőven! 💁
Palo Altoban a tech park mellett terül el egy nagy katoni központ. Ez a NASA Ames kutatóközpontja (+ az infopark privát reptere is), ahol ingyenesen meg lehet nézni egy kisebb kiállítást. A bázis is látogatható, de oda külön csoportos túrát kell foglalni pár héttel előtte. Itt szerelték össze péládul a világ legnagyobb mozgó teleszkópját is: https://goo.gl/fSCGJc
Az egész kiállításból természetesen a legfontosabb info, hogy a morzsaporszívó is (ami igenis a világ legzseniálisabb találmánya) NASA fejlesztés, amit két rakéta építése közben csaptak össze. 🚀💃🚀
Mi maradt még ki? Hát persze, hogy a Sun Microsystems!
A Hacker Way 1 (milyen viccesek voltak) szám alatt a Facebook régi campusát is meg lehet látogatni, illetve fotózkodni a világ legnagyobb like-jelével.
Először furán néztem az emberekre, akik a tábla mögött is lefotózkodtak, aztán kiderült, hogy a like-jel hátulján tiszteletből meghagyták a Sun tábláját is, aminek régen ugyan itt volt az irodája. 🌞
A facebook nagy része már amúgy kiköltözött innen az út másik oldalára, de így is elég érdekes milyen zárt parkot építettek maguknak, amit természetesen hétvégén szintén nem lehet belülről megnézni 👎
Indulás haza
Bruttó 14 nap után, hazafelé sikerült lekésnünk a csatlakozásunkat Isztambulban, mert tököltek SF-ben a géppel másfél órát. A lemaradást természetesen nem hozta be a hátszél sem, de végeredményben elég jól jött ki a dolog mert a késés miatt átfoglaltak minket egyből. Az érdekesség, hogy mindez olyan gyorsan ment, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki lekési a csatlakozást. Kaptunk shuttle buszt, pont pizsilövésre értünk az 5* hotelbe, kaptunk egy fasza vacsorát és másnap kipihenten értünk haza. No jetlag, haverok, buli, fanta. 👌
Sajnos a Polyák család menni amerika sorozat íme véget ért. 😰
Annyi élménnyel jöttünk haza, hogy még ennyi idő után is elég nehéz volt feldolgozni. Egy videó megvágása még hátra van, amihez legalább már a zenét kiválasztottam, a többit majd később.
Most éppen megpróbálok életben maradni a kegyetlen csipős indiai kajáktól. 😭😤
Hamarosan jön a beszámoló, mert erről az útról szintén van mit mesélni 💩
Az utolsó három nap képei:
