A trollszelidítő varázsige

Esettanulmány: Overwatch, Volskaya industries

K0BA
SmartNoob
5 min readOct 13, 2016

--

Mesélek egy sztorit arról, hogyan lehet a mérgező viselkedést (toxic behaviour) és a mérget terjesztő trollt leszerelni. Nem mindig jön be. És persze hogy nem csak ezen múlik a győzelem. Viszont a jelentőségét nagyon alábecsüli az online játékos közösség. (naná hogy nem csak az Overwatch-ról szól a dolog)

Tipikusan az a mérkőzés volt, amikor már az elején feladnád, mert annyira szét van csúszva a csapat. Akármennyire szeretnél győztesként gondolkodni, már az első percben villog a szemed előtt, hogy DEFEAT.

A pályán két pontot kell elfoglalni, az elsőt viszonylag könnyebb. Nekünk spokáig az se ment. Aztán óriási mázlink volt, mert az ellenfél nagyon elbízta magát, mire az utolsó pillanatban összerázódott a csapat és sikerült elfoglalni az A-pontot.
Mondanom sem kell, hogy volt egy toxic srác, aki rongyá oltotta a supportunkat. (“why symmetra retard?!?!” és társai).
Észre vettem, hogy a kiszemelt bűnbak nem úgy reagál mint ahogy ilyenkor általában szoktak. Annak ellenére, hogy végig piszkálták, egész jól nyomta, noha mi voltunk a támadó fél.

(És igen, szerintem is ökörség Symmetrával támadni, de ami még nagyobb baromság, az az, hogy próbálsz valaki helyett játszani, és megmondani neki hogy szerinted hogyan kellene.

- Te hányszor váltasz hőst, ha valami nagyokos “megkér” rá?
- Lehet tényleg n00b az illető, de attól, hogy ezt az orra alá dörgölöd, vajon javulni fog a teljesítménye?
Gyengébbek kedvéért:
- Gyorsabban fog a zebrán elmenni előtted a nyomorék kisfiú, ha alá rúgsz egyet?

(Ezt persze a játék hevében van, hogy néha még én is elfelejtem. )

Viszont azon a meccsen az látszott, hogy a supportunk nem visszapoffázik, vagy csak némítja a másikat, mint ahogyan a legtöbben szoktunk reagálni a toxic-salty-blamer géniuszokra. Szabályosan érezni lehetett, hogy behódol a trollnak, és bocsánatot kér, illetve hogy óriási nyomás alatt van.
(A kör végén már nem bírta tovább, elváltott, és mivel valószínűleg Lúcóval kevésbé tudott játszani, még annyira sem volt hatékony…de ne szaladjunk előre)

Indulunk a gyárba a második ponthoz, mindenki nagyon boldog, ráadaásul a lelkesedés eltüntette az ellentéteket. A trollunk persze kussol, a comback után, most hogy van esélyünk a nyerésre, hirtelen már nem gond a Symmetra pick. Szinte elsőre sikerül bejutni a csarnok belső részébe. Olyan érzés volt, mintha a pokolból a mennyországba repültünk volna. Már az orrunk előtt volt a győzelem, de az ellenfél összekapta magát. Hosszú perceken át szenvedtünk, és mindig csak egy picike hiányzott volna. Óriási darálás volt, és amikor már csak egy fél perc volt hátra a toxic barátunk újból nekiállt. Nem bírta a feszkót, és próbálta rátukmálni a srácra Lúciót. Sikerült neki. Teleport sehol, az ellenfél rendeződik, és naná hogy kikapunk.

A csapattársaim teljes erővel nekirontottak trollunknak, vélt vagy valós hibáit felróva, meg az értésére adták hogy stfu noob. Ez sem volt igaz, mert egészen jól játszott.(Reaper, mondanom sem kell O:-) ) A sértésekre pedig az egész csapatot elátkozta, anyázott, és közölte hogy úgyis veszíteni fogunk. Én vörös fejjel-némított mikrofonnal üvöltöttem, és már készítettem a legbájosabb angol szóvirágaimat, arra hogyan küldjem el sistergős anyjakeservibe ezt az érzelmileg visszamaradott istenverését…mikor bevillant, hogy ez bizony most nem segít.

A ‘toxic player’, nem csak attól toxic, hogy megmérgezi a játékot. A többi játékosra is átterjeszti a mentális állapotát, szóval igazából fertőz, nem pedig mérgez. És itt jön a jelenség pszichológiai háttere, hogy a troll meg van róla győződve, hogy az áldozata az igazi troll. Sőt! Itt most Ő az áldozat, mert az a retardált nem pickelt rendesen, és tönkre teszi a játékot.
Tehát amikor trollra vadászol, hirtelen te is azzá válhatsz. A trollokat ezért szelídíteni kell, nem pedig irtani. Ami pedig nem könnyű dolog, mert benned is ott bujkál valahol,
ha csak nem vagy egy megvilágosodott android, mint Zenyatta mester.

Hasonlóan jó hangulatban telt a második kör is. Védekeztünk, és percek alatt ledaráltak minket az első ponton. Anyázás, kioktatás, hova tedd a turretet, mért nem váltasz már át..etc… a második pontnál megint megtáltosodtunk, az ellen a gyárcsarnokba se nagyon jutott be. Aztán a végén váltottak valamit a kompozíción, benyomultak, és az utolsó perc nagyon szoros volt, de végül óriási mázlival megvédtük második pontot, köszönhetően talán annak, hogy valaki gyorsan Bastionra váltott. Persze ezt a méregzsák nem hagyta jóvá, ezért teljesen kiborult.

“bastion is for retards”
“OMFG I louse rank becaous my noob team”

Aztán mikor sikerült megvédeni a bázist (Bastionnak hála), persze nagyon kiröhögték, bár érződött a feszültség a következő kör miatt. (Az ellenfél lendületben volt, mi meg majdnem megjártuk. )
Naná, hogy a hegyitroll letagadta az egészet, és azzal védekezett hogy ő nem Bastiont noobozta, hanem Symmetrát, és mindeki hülye, mert nem tudnak olvasni angolul.

2 hour vs 40 hour

Ekkor beugrott mit kell tennem, hogy ne csesszük el a következő, mindent eldöntő roundot.

  • én: “nem, szerintem igaza van. symm egy noob.”
  • troll: “oh thx, legaláb egy vki, aki nem értelmi fogyatékos”
  • én:”szerinted jobban fog játszani ha hibáztatod?”
  • troll:”nem hibaztattam”
  • ”oké, de szerinted ettől jobb lesz?”
  • “kussolj már, csicska noob”
  • ”de most komolyan, ha már ennyire béna, akkor mért stresszeled?”
  • ”nem streszeltem”
  • “te szereted ha retardáltnak hívnak?”
  • [csend]

Itt már éreztem, hogy kezd átjutni az üzenet. Gondoltam addig ütöm a vasat amíg meleg. Ilyenkor érdemes mikrofonba is mondani, mert valamiért a hang személyesebb, mint a betűk. (Persze, ha félsz hogy kicikiznek hangszíned miatt, ezt a lépést kihagyhatod) Minél személytelenebb a kommunikáció, annál könnyebben durvul el, és indul el az un. “dehumanizáció”.
Amit valakinek kommentbe gond nélkül leírsz, azt személyesen lehet, hogy soha sem mondanád ki neki. Ehhez az kell, hogy egy pillanatra ne vedd emberszámba (=dehumanizáld őt).

“A hibáztatás nem segít rajtunk! Koncentráljunk a feladatra…
…Mit szóltok ahhoz, hogy mindenki mozgékony hősre vált, és lerusholjuk őket a tó felől, amíg én Reinhardttal blöffölök a kapu felől?”

(“BLAMING DON’T HELP US! Focus on the task … What about picking mobile herohes, and doing the lake shortcut rush, while I fakeing the attack with rein from the door? Its ok for you?)

Már az első szezonban is lejárt lemez volt, jobb csapatok valakit mindig hagynak hátul, de a nagy feszültségben valahogy nem gondoltak rá. Szóval mázlink volt.

És csodák-csodájára a dolog bejött. Az energiák visszaterelődtek a játékra, és nem egymás cseszegetésére. A fennmaradó néhány másodpercben az ellenfél valamiért nem számított rá, hogy mindent egy lapra teszünk, arról nem is beszélve, hogy rám figyeltek, aki a kapu jobboldaláról jött.

Óriási élmény volt, ezért az a mondat megragadt a fejemben, és elhatároztam, hogy máskor is bevetem.

“blaming don’t help us”

Próbáljátok ki, hogy bejön-e. Nekem 5/3 szor hatásos. Persze van, hogy még hozzá kell tenni a “dont stress the noob, it will be worse” vagy a “focus on the task, we want to win, right?” mondatokat, és a megfelelő sorrendben ismételgetni, de meglepően hatékonyan hozza helyre a szétrollkodott csapatmorált, és méregteleníti a bosszantó csapatárs elméjét.

A tapasztalataitokat várom kommentben, vagy FB-on. Ha esetleg ti is ismertek pár counter-troll spellt mindenféleképpen osszátok meg velem.

--

--