Üzleti angyal eredettörténet (Vizzu befektetés — valahanyadik epizód)
A kedvenc témámról fogok írni, most nem a belga sörökről, hanem saját magamról. Pl. arról, mi vitt rá, hogy üzleti angyal legyek, és általában hogyan, milyen motivációk szerint döntök, ha egy startup-al való együttműködésről van szó.
Az én példám alapján persze botorság lenne bárki részéről általános következtetéseket levonni az összes angyal működésével, logikájával kapcsolatban, maximum annyit, hogy biztos van köztük flúgos… De rajtam kívül is van még olyan üzleti angyal, aki a befektetések mögött lappangó döntési logikáját és az együttműködést befolyásoló huncut kis részleteket is szívesen megosztja — a közjó, a világbéke és a jó emésztés érdekében — így talán könnyebb lesz mindenkinek megérteni, hogyan működnek az angyalok.
Tehát rólam. Kiskoromban kalóz akartam lenni, meg királyfi, esetleg Darth Vader, vagy cipőfelsőrész-készítő. Aztán kiderült, hogy a tenger messze van, a Belvárosban hatóságilag tilos királyságot alapítani, a vívó edzőm idegösszeroppanást kapott és kiderült, minden manuális munkához extrém ügyetlen vagyok (ragtapasz volt a jelem az oviban…), így informatikus lettem. Lehúztam pár évet mindenféle adatkezeléshez kapcsolódó IT-s pozíciókban, és a különböző multiknál lezavart bemelegítő körök után megalapítottuk a Starschema Kft-t (www.starschema.com), amit 10+ évig vezettem. Növekedtünk (én derékban — a cég létszámban), piacra léptünk pár kontinensen, vontunk be tőkét, vettünk föl hitelt, alapítottunk spinoff-ot, vásároltunk föl céget, építettünk és romboltunk, túléltünk és alkalmazkodtunk. A cég nagy lett, én board tag, aztán üzleti angyal.
A Schéma fejlődése során rengeteg problémába belefutottunk, így nagyon sok dologról megtanultam, hogy miért NEM működik egy gyorsan növekvő tech cégnél — és van egy pár dolog amiről tudom, hogy miért IGEN. És tudom, milyen mocsok nehéz tud lenni, míg eljutsz az egyikből a másikba.
A motiváció, hogy építsek, eredményeket érjek el, problémákat oldjak meg, nehézségeket küzdjek le, angyalként is megmaradt, de már nem csak a saját cégemnél, a saját filmem főszerepét játszva szeretném ezt csinálni, szívesen vagyok epizód szereplője más emberek sikerének is.
Ha a Vizzunál valami nem úgy megy, ahogy én szeretném, akkor persze még kicsit úgy érzem magam, mint a piromán mókus, aki szívesen magára gyújtaná az erdőt, de egyre higgadtabban kezelem ezeket a szituációkat (na nem a gyújtogatást, aközben még jólesően izgulok). Egyre többször jutok arra a következtetésre, hogy meg kell adni a döntés (és így a tévedés) lehetőségét mindenkinek. Biztos nagyon bölcs leszek, ha egyszer megöregszem….
Az alábbi dolgok befolyásolják még a döntéseimet üzleti angyalként:
-Értéket teremteni jó. Amikor rájössz, hogy amit évek alatt, lépésről lépésre összeraksz (ill. angyalként az összerakáshoz hozzájárulsz tudással, pénzzel, tanáccsal), egyszer csak egy működő, társadalmi és üzleti értéket előállító valamivé változik, az egy baromi jó érzés. Mondjuk ez nem csak angyal tulajdonság, a kórboncnokon kívül mindenki szereti, ha van eredménye a munkájának.
-A tudásom értékesebbnek tűnik, mint korábban. A korábban, cégvezetőként elhibázott döntéseim már nem csak azért tűnnek hasznosnak, mert a megszerzett tapasztalatokra építve a saját cégünkben is — végül — meghoztuk a helyes döntéseket, hanem azért is, mert látom, más cégek is hasonló problémákkal küzdenek, ahol ezek a tapasztalatok jól, gyorsan, hatékonyan használhatóak.
-Szeretnék persze befektetőként sikeres lenni, a jó sztorikat (jó csapatokat, nagy/növekvő piacot, valid problémát, innovatív megoldást, stb) keresem, amik majd vélhetően nagy sikert aratnak. És igyekszem kiszűrni azokat, ahol van valami “red flag” — vagy méginkább ahol valami pl. a fenti felsorolásból hiányzik a remélt sikerhez. Ez a hiányzó elem legtöbbször az én tudásom. Az öli meg a legkönnyebben a bulit, ha belőlem hiányzik az érdeklődés, vagy az adott üzleti terület ismerete amivel egy startupot meg tudnék ítélni, be tudnék árazni. Ha van kritikus hiány, visszafogom a bennem csaholó mohóságot és nem fektetek be. Igyekszem ilyenkor is jó fej angyalka lenni, akkor is szívesen segítek, ha nem vagyok befektető egy startupban. Hogy ez így működik-e, mint befektetési stratégia? Fene tudja. A következő években majd kiderül, hogy az én fejem lesz-e a lexikonban, a “sikeres üzleti angyal” alatt, vagy megkapom helyette a “bazári majom”, esetleg az “legkomolyabb érv az abortusz mellett” szócikkeket.
-A pénzből több pénzt csinálás öröme egy jól működő kapitalista drog, akinek már az első babaruhája is Monopoly emblémás volt, annak nem kell ezt magyarázni.
-És persze kellően elmeroggyant is vagyok (ha valakinek még nem tűnt föl, kérdezze csak meg a családomat… ). Ha a rendszeres alváshiánytól kialakuló pszichózis erőre kap bennem, istennek képzelem magam, aztán megnyugszom, és békésen lebegek a város fölött. Persze nem kötelező ketyósnak lenned, ha az alacsony nyerési rátával kecsegtető startuposdiban komoly téteket akarsz tenni, de mindenesetre segít…
Ez az én eredettörténetem, ezt hoztam magammal a Vizzus buliba. A következő bejegyzésben — most már tényleg — arról fogok írni, hogyan találtunk egymásra a Vizzusokkal, milyen folyamat eredménye képpen valósult meg a befektetés.
