Arcosok klubja

“Marhaság ez a Bitcoin” — gondoltam, és szórakozottan megnyitottam egy háztartási veszélyes hulladék begyűjtést reklámozó hírlevelet. Másfél órája hallgattam egy ismerősöm lelkes beszámolóját. “Totál bonyolult, csak videójátékokra lehet költeni, és a bányászathoz egy működő vulkánt kell installálni a veteményesben a primőr helyére. Sose fog elterjedni.” — összegeztem magamban a hallottakat.

2011 ősze volt, szépen sütött a nap, és három dollár alatt jegyezték a BTC-t.

Előretekerve az időt 2021-ig, fogadni mernék, hogy mostanában a “ha csak 100 darabot veszek akkor” szoros versenyben lehet a “you are on mute” gyakoriságával. Persze nincs itt látnivaló, a tőzsde már csak ilyen. Számos kutatás támasztja alá, hogy a nyertes értékpapírok kiválasztásának képessége illúzió.

Na de hál’ istennek a startup befektetések természete merőben más! Hiszen ott bele lehet nézni mélyen a csapat elszánt szemébe, lehet nyomkodni a szenzációs prototípust, a pénzügyi modellt meg addig színezni, amíg magunk is elhisszük. Mindezek alapján pedig gyerekjáték kiválasztani a világsikerre esélyeseket. Vagy nem?!

A jövőbe látás illúziója

Klasszikus csapda az a kezdő befektetők körében gyakori hittétel, hogy ki tudjuk választani a nyerteseket. A kiábrándító igazság ezzel szemben Pepin bácsi legpontosabb szakmaiságával megfogalmazva: a lófarát, sógorasszony!

Ez a hit kitűnő pajzs a kudarcok elviseléséhez, hiszen mi baj érhet, ha érzékem van a sikertörténetek megtalálásához? Sajnos le se tudom tagadni, hogy jártam ebben a cipőben, mert léteznek 7–8–10 évvel ezelőtti videófelvételek, amiket lehetetlen szekunder szégyenérzet nélkül megnézni. Bár járt volna arra egy jóakaratú mentor, és vágta volna kupán egy, a Dunning-Kruger görbével díszített hólapáttal a magabiztosan nyilatkozó akkori önmagamat.

Nem, nem látunk a jövőbe. Ha máshonnan nem, akkor Yogi Berrától tudnunk kellene, hogy nehéz jóslatokba bocsátkozni, különösen a jövőt illetően. A startup-temető rogyásig tele van valamikori “Idén erre a 10 startupra érdemes figyelni” listák éllovasaival. Azokkal, akiket az egész szakma körbe udvarolt. Akikről azt gondoltuk, hogy első osztályú jegyet váltottak a világsikerre. Pedig millió előre nem látható körülmény akadályozhatja meg, hogy a szénné sztárolt WhoIfNotUs Inc. beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

Viszont valahogy mégis ott van a YCombinator, a Sequoia és a társaik, akik hosszú távon is fenntarthatóan minőségi portfóliót építettek fel. Mintha immunitást élveznének a valószínűségszámítás törvényeivel szemben. Mintha nekik lenne méretre készült, monogramos kristálygömbjük. Vajon ők hogy csinálják?

A kiválasztási folyamat kognitív csapdája

Felmerülhet a gyanú, hogy a Tökéletes Gömbszimmetrikus Kiválasztási Folyamat kulcsa van náluk. Véleményem szerint nem erről van szó.

Befektetői konferenciák, startup meetupok örökzöld témája a deal pipeline. Közismert statisztikai adat, hogy 100 jelentkezésből jellemzően 1–2 végződik befektetéssel. A céltársaságok jól strukturált, hatékony szűrése nagy meló. Jogosan merül fel a gyakori “milyen szempontok szerint, milyen módszertannal szűrtök?” kérdés. A téma külön blogposztot érdemel, a jelen okfejtésben a módszertanban rejlő kognitív csapdára szeretném felhívni a figyelmet.

Befektetői üléseken, és pitch versenyek zsűritagjaként is megfigyeltem, hogy a legváltozatosabb tapasztalati háttérrel rendelkező befektetők vagy zsűritagok meglepően hasonló véleményen vannak a csapatok kvalitásait illetően. Előfordult, hogy másik üzleti angyallal egymástól függetlenül értékelve egy tucat pitch közül tétre-helyre-befutóra ugyanazt a három csapatot hoztuk ki győzteseknek. Kevesebb, mint 1:1000-hez az esélye annak, hogy ez véletlenül alakuljon így. A szűrési folyamat eredménye majdhogynem objektív.

Kicsit belegondolva ez nem is olyan meglepő. Természetesen vannak egyéni preferenciák, de számos olyan szempont van, amit valamilyen súlyozással minden értékelő figyelembe vesz. Mennyire valós a probléma, amit megold? Mekkora a piac? Milyen tractiont tud felmutatni a csapat? Stb. stb. Minél inkább láthatóak az eredmények, mérhetőek a KPI-ok, annál közelebb lesznek a vélemények. Ha már nincs varázsgömbünk, ez a kvázi-objektivitás legalább némi fogódzkodónak tűnik a kifürkészhetetlen jövővel szemben állva. Remek, de akkor hol a kognitív csapda?

Ott, hogy a vélemények egyezése potenciálisan hamis magabiztosságot szül. A korai fázisú befektetői ultratriatlon közben szomjazzuk a megerősítést. Óriási visszaigazolás az az élmény, hogy megismételhető módon más humanoidokhoz hasonlóan látjuk a világot. Pláne, ha az Akváriumban rendezett konferencián Aurora Polaris, a veterán szilícium-völgyi véleményvezér előadásán is ismerős mondásokat hallasz. Nagyon könnyen kialakul az érzés, hogy “ebben én jó vagyok”. És ez nem is illúzió. Ezernél több pitch deck és two-pager elolvasása után tényleg rutinod lesz abban, hogy egy adott mezőnyből rövid úton kiválaszd a legjobbakat.

Mármint azok közül, akiket látsz. Azok közül, akik jelentkeznek nálad.

A portfóliód sikere szempontjából viszont a kritikusan fontos kérdés az, hogy: vajon a jelentkezők között ott vannak egyáltalán a potenciális sikerek?

A nyertes befektetőket a nyertes vállalkozók választják

Barabási Albert-László kutatócsoportja szerint a világhírű egyetemek eredményei attól kiemelkedőek, mert a legjobb diákok mennek oda. És nem az intézmények “termelik ki” a majdani Nobel-díjas végzősöket. Meggyőződésem, hogy ez az elv a kockázati tőke világára is érvényes.

A fő kérdés, amit befektetőként fel kell tenned magadnak, hogy vajon látod-e a legjobb csapatokat? Van-e olyan a reputációd, hogy a legjobb jelöltek is elmenjenek hozzád?

A jó hír, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása a varázsgömb hiábavaló keresgélése helyett végrehajtható menetrendet ad a kezedbe:

• Mennyire gyors, korrekt és transzparens a befektetési folyamat?
• Milyen szerződési feltételeket ajánlasz?
• Megkönnyíted a következő körös befektető beszállását, vagy épp ellenkezőleg, kifékezel mindenki mást?
• Valóban smart money-t adsz-e? Tudsz-e érdemben segíteni a csapatoknak üzletfejlesztésben, következő körös befektető keresésében?
• Hogy bánsz a portfóliócégeiddel? Előreszegezett excel-táblával kínzod őket mondjuk egy gazdasági világválság esetén, vagy leülsz velük gondolkodni, hogy hogy vészeljék át a nehéz időszakot?

Ha ezekre jó válaszaid vannak, illetve ezek fejlesztésén dolgozol, akkor egyre jobb csapatok fognak megtalálni. A piac kicsi, és pletykál. A szolgáltatásod minőségének általad kontrollálható, fejleszthető paraméterein keresztül tudod csökkenteni a kockázatod, illetve növelni a ROI-t.

Ez az, amit a YCombinator és a Sequoia következetesen jól csinál.