Vizzu befektetés, első évad, első epizód (a pozitív szereplők eredettörténete)
Bölcs és nagyrészt igaz mondás, hogy egy startup korai fázisában nincs más, amibe fektethetsz, csak a csapat. Kik is hát a Vizzu apukái, a zseniális startup alapítók?
András, Laci és Péter: nem kezdők már, sem a startuposdiban, sem a szoftver / termék fejlesztésben. A Vizzu alapításakor már túl voltak egy-két rázósabb projekten, együtt és külön-külön is. Bebukott startupban is közreműködtek, gyűjtötték a pofonokat / kilométereket, tapasztalatot. Ennek ellenére, vagy épp ezért, mikor először beszéltem Péterrel, és meghallgatta az agymenéseimet, tanácsaimat — nem nézett rám úgy, mint gyújtogató a vizes szalmára, viszonylag gyorsan jött az összhang, hamar megértettük egymás motivációit, könnyűnek tűnt az együttműködés — első pipa.
Tetszenek azok az alapítók, akik nem csak a korszakalkotó, megadiszruptív ötletet, a fiatalos lendületet és a lelkesedéstől vagy más tudatmódosítóktól csillogó szemeket hozzák magukkal a buliba, hanem tisztában vannak azzal is, mi történik, amikor elfogy a pénz, elmennek a vevők, dühös a feleséged, mert napok óta csak ruhát cserélni mész haza, a bankod nem hív vissza, vagy éppen óránként hívogat, és az embereid lesütött szemmel átmennek a konkurenciához. Az az igazi spíler, aki több pofáraesés után is még teljes erőbedobással tudja tolni a szekeret, és a csapat is csak akkor marad melletted a nehéz időkben, ha megmarad benned a lelkesedés, mint vöröshagymában a proletáröntudat.
A következő pipát azért kapták tőlem a Vizzu alapítók, mert elég jó mixet képeznek, csapatként is működnek, kiegészítik egymást:
· Laci egy fekete öves tech guru, két lábbal a földön, kipróbált dolgokat is használ, ha lehet, de innovál, ha a régi dolgok már nem működnek, és elég könnyen kapcsol át a két üzemmód között. Már kora reggel, kávé előtt is megszállottan hatékony és megfontolt. A látványos hatékonysága közben irritálóan nyugodt tud maradni, legszívesebben a vállán sírnám ki magamból, hogy fejlesztő koromban olyan akartam lenni, mint ő.
· Andrásnak akkor is vannak a termék dizájnnal, fícsörökkel, használhatósággal kapcsolatos víziói, ha nem nyalogat színes bélyegeket. Már az oviban is leszidta az ovó néni, mert termék prototípusokat, felhasználói felületeket / útvonalakat rajzolt zsírkrétával — az olyankor elvárt lepkék, királyfik és óriások helyett. Mostanában már nem küldi ki senki pöttyös labdát gurítani az udvarra, ezért hajlamos a tökéletességig dizájnolni a Vizzu-t. Beáll tesztelni, reszeli a hibákat, tisztára söpri az udvart, maximalista, ami kijön a keze alól, annak csillogósan qrva jónak kell lennie.
· Péter pedig operatív és integráló arc, alázattal képviseli a “a sikerhez minden sz@rt is meg kell csinálni” diszciplinát, és integrálja a többi founder alkotó és romboló energiáit és az egyéb közreműködők (pl angyalok) tevékenységét. Ezt a munkáját mondjuk nem könnyítem meg én sem, de idáig bírja. Péter jól működik, mint céges lelkiismeret, ha problémát lát, magának és másoknak is fölteszi a kényelmetlen kérdéseket, nem hagyja lepotyogni a dolgokat. Azon kevés emberek egyike, aki tud jól kérdezni. Ezzel az attitűddel Péter elég jó startup CEO alapanyag, nem dominálni akar, hanem látja, hogy a vágyott cél elérésének érdekében valakinek ezt is meg kell csinálnia.
Nekem a befektetési döntésnél az is fontos volt az alapítói mixben, hogy mi NINCS meg. Olyan dolog hiányzik, ami pótolhatatlan, vagy olyan, ami a piacról beszerezhető, megtanulható, vagy esetleg én is tudom a csapatot támogatni tudással, tanácsokkal, sörrel. Ezeket a hiányosságokat (vagy ha startuposan pozitívak vagyunk: fejlődési lehetőségeket) azonosítottam első körben a Vizzu-ban:
· a gyémántkemény business development / B2B sales-es tapasztalat, a zabolátlan és kompetitív piac idomításának képessége még harmatos, fejleszteni kell. Kicsit talán tudok segíteni, de mindenképp kell rá extra fókusz a csapattól.
· bár profitorientáltak a srácok, a tervezhetően és szigorúan növekvő revenue vallásos kultusza hiányzik belőlük. Persze ha CSAK a pénzre mész és elhanyagolod az értékteremtést, az a piacod oldaláról úgy néz ki, mintha felfelé sikítanál a hullámvasúton, és a vevők nem fognak venni tőled semmit. Ez az értékteremtő, jobbító szándék hiba nélkül működik a Vizzu csapatban. Ám ha a cégedet csúf lelkű tőkések, bankárok finanszírozzák (veszik meg), meg kell felelni az ő elvárásaiknak is, hozni kell a folyamatosan, tervezhetően növekvő számokat, Dagobert bácsisan kézzel fogható, számolható pénzt. Hogy kialakulhasson az egyensúly a két szempontrendszer között, tuningolom a Vizzu alapítókban a kapitalista öntudatot, meg a hatékony üzlethez szükséges rideg cinizmust. A szükséges gyakorlati tudás idővel — simán a jó és rossz döntésekből származó tapasztalatokból — megszerezhető. De addig is minden héten, a lehető legidegesítőbb módon elkántálom nekik, hogy “Hozzunk el konstans növekvő mennyiségű pénzt az ügyfeleinktől, hosszútávon is fenntartható módon”. Vagy annyira beleég ez a srácok agyába, hogy minden hajnalban a “revenue” szót a párnájukba sikítva ébrednek, vagy egy idő után kib@sznak engem az ablakon. 50–50%
A következő bejegyzésben az angyal befektetéshez szükséges másik felet, azaz magamat cincálom szét.
